A koponyán vannak mérőpontok, melyekkel megállapíthatjuk a fogazati rendellenességeket. Léteznek még indexszámítások is, melyeken két méret százalékos arányát értjük. Az antropológiában koponya- és arcindexekkel dolgoznak. A koponyaindex szerint léteznek széles arcú (euryprosop), középarcú (mesoprosop) és keskeny arcú (leptoprosop) egyének.
A profilt, vagyis az oldalképet nézve és mérve vannak szögmérések, amelyek alapján csoportosíthatjuk az embereket. A fogazatot nevezhetjük eugnath, vagyis normális és disgnath, tehát rendellenes fogazatnak. Az eugnath esetében a következőkről beszélhetünk: ollóharapás, amikor a felső fogsor fedi az alsót; élharapás (tete-a-tete), mikor nincs fogfedés, pl. az eszkimóknál; eugnath prognathia, mikor a metszők kifelé állnak, de fednek, pl. négereknél.
A disgnath fogazat: mélyharapásnál a fogak túlharapása több mint 2 mm, ilyenkor gyengébb a rágás; keresztharapásnál oldalt fednek szabálytalanul a fogak (általában aszimmetriával jár, és fejlődési rendellenesség okozza); dysgnath prognathia: elöl legyezőszerűen állnak a metszőfogak; a dysgnath progenia, vagyis bulldogharapás általában öröklött, és az alsó fogak fedik a fölsőt, a mandibula pedig előreugrik; nyílt harapásnál a metszőfogak között nyílás van.
A fogszabályzásban fontos élettani funkciók
A száj és orrüreg funkciói igen fontosak a fogazat és állkapocs helyes fejlődésében. Az orrlégzés mint ösztönös folyamat nagyon fontos a helyes fejlődésben. Ha zavarok állnak be, pl. megduzzadt mandula, orrsövényferdülés vagy orrüregi gyulladások, netán orrpolipok, akkor megnehezül az orrlégzés, és szájlégzésre vált át a páciens, ami károsan hat az érintett régiók fejlődésére. Ha tartóssá válik, akkor megjelenhet íngyulladás, gótikus, vagyis keskeny szájpad, mélyharapás, különösen a keskeny arcúaknál.
A szopás fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez igen erős inger a szopómozgással a fejlődésre. A tejfogak előtörésével elkezdődik a rágás, amely először függőleges, később a csücskök kopásával vízszintesebbé válik. Ez az előnyösebb rágási forma. A felnőtteknél kétféle rágást különböztetünk meg. A masseterféle rágási formánál kiadós őrlésről beszélünk, vízszintesebb mozgásokkal, a fogak csücskei kisebbek, kopottabbak, az arc szélesebb, mivel az állkapocs fejlettebb. Ebben az esetben nincs mélyharapás vagy disztálharapás. A temporális típusú rágásnál inkább a függőleges mozdulatok kerülnek előtérbe. A fogcsücskök hegyesebbek, kevésbé kopottak. A rágás pedig gyengébb, inkább harapnak, tépnek a fogak, mint őrölnek. Az arc keskenyebb, mert az állkapocs fejletlenebb, és ez mélyharapásra hajlamosít. Mindebből arra következtethetünk, hogy nagyon fontos kiadós rágásra szoktatni a kisgyermeket.
A helyes beszéd is fontos a fogazatnál. Az orrüreg a sinusokkal (orrmelléküreg) együtt rezonáló szerepet tölt be. Vannak nazális mássalhangzók, pl. m, n, ny, képzésükkor kapcsolatban marad az orr és a szájüreg. A többi hangnál nem ez az eset, az orrüreg elzáródik a szájüregtől. Ha erre nem kerül sor, vagy mindez nem lehetséges, mint a farkastoroknál, akkor erősen nazális a beszéd. A metszőfogak helyzete is jelentős egyes mássalhangzóknál (pl. sz, c, z, t, d, f). Raccsolás fejlődhet ki a nyelv lenövésénél vagy a gótikus, magas szájpadnál is.
A mandibula fiziológiás, nyugalmi helyzetében a fogsorok nem érintkeznek egymással, hanem egy kis térköz alakul ki, amikor a nyelv vákuumot idézve elő fenntartja az alsó állkapcsot. A tér nagysága függ a rágásformától, és 2–6, sőt 10 mm is lehet. Ez nem statikus, hanem izomkontrakciók szakítják meg, még álomban is. A korai csecsemőkorban fejlődik ki, feltételes reflex, és egész életen át megmarad, még fogatlan állkapocs esetén is. Fontos ezt meghatározni a protetikában és a fogszabályzásban.
A fogazat és az állkapocs helyes fejlődése
A növekedés és a fejlődés függ az öröklődéstől, nemi különbségtől, és az idegrenszer befolyásolja. Négyféle növekedési típust különböztetünk meg. A skeletális, vagyis csontozati érett korig tart, a neurális, amikor az agy már 6 éves korban megközelíti a felnőtt agy méretét, a limfoid, amikor ezek a szövetek, mint a mandula thymus, idővel elkorcsosulnak. A negyedik fajta a genitális, vagyis nemi növekedés, ami a serdülőkorban kezdődik, és az érett korig tart.
Az állcsontok az első kopoltyúívből fejlődnek ki a fetális kor 3-4. hetében. Az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzete a magzatkorban többször megváltozik, míg a szüléskor a mandibula disztálharapása jellemző. A szopás ezen javít. Az újszülött arca a felnőttének a fele. A legtöbbet mélységben, a legkevesebbet szélességben kell nőnie. A szájpad formája már kb. 4 éves korban kialakul, és szorosan függ a száj- vagy orrlégzéstől.
A fogak képződése a magzati korban megelőzi a csontok elmeszesedését. A tejfogcsírák a magzatkorban meszesednek el, míg a maradó, állandó fogak a születés utáni négy évben. Lezajlik másodlagos elmeszesedés is, de a mészanyagcsere-zavarok csak a fogcsírát károsítják, a kialakult fogat már nem. A csonttal ellentétben az egyszer elveszett fogszövet nem regenerálódik. A zománc és a dentin normális körülmények között nem fordul elő máshol a szervezetben.
Az újszülött ritka kivételtől eltekintve fogatlanul jön a világra. A tejfogzás kb. a 6. hónaptól a második évig tart. Először a tejfogmetszők, majd a tejhatosok, végül a többi tejfog tör elő. A fogáttörés aktív, állandó folyamat. Az aktív fogáttörést az érintkezések után a passzív növekedés váltja fel, melyet az élettani fogkopások ellensúlyozzák. Ha hiányzik az ellentétes fog, akkor kinőhet a fog az üres helyre.
A maradandó, állandó fogcsírák tehát az első négy évben fejlődnek ki, kivéve a bölcsességfogakat. A fogzás a 6. életévben kezdődik el. Először az első nagyőrlők, vagyis hatosok törnek elő a tejfogazat után, és nincs tejfogelődjük. Utána sarjadnak az állandő metszőfogak, az 1., 2., majd a kisőrlők, a 4., 5., a szemfog, 3., valamint a hetes, vagyis második nagyőrlő. Az alsó állkapocsban kedvezőbb, ha a szemfogáttörés megelőzi a kisőrlőt, míg a legkedvezőtlenebb, ha a hetesek nőnek a szemfogak előtt. Ilyenkor a szemfogak a fogsoron kívül állnak.
A vegyes fogazat a fogváltás időszaka, amely az embernél jóval tovább tart, mint az állatoknál. A 6. évtől kb. a 12-13. évig, tehát 6-7 évig húzódik. A helyes fogváltást 2 jelnek kell megelőznie: a tejmetszők közötti hézag megjelenésének és a tejfogak élettani kopásának, amely a mandibula előremozdulásában, a mélyharapás meggátolásában jelentős, és már a 4. évben elkezd fejlődni. Az utolsó tejőrlőknek oldalnézetben egy vonalban kell lenniük, hogy az állandó hatosok helyesen növekedjenek. Legjobb, ha a tejötösök egyszerre hullanak ki, legrosszabb, ha a felsők megelőzik az alsókat, vagy ha korán kihúzzuk őket. Ilyenkor rendellenes fogazat alakul ki.
A fogzás lehet korai, normális vagy kései, és az egyén csontérettségi fokával mérjük. Ilyenkor összehasonlítjuk a fogzás szerinti kort a kéztő csontmagjainak érettségi fokával. Általában egyezik az érettségi kor, ha nem, akkor elváltozásról beszélünk. Megjegyezzük, hogy a lányoknál a csontosodás kb. 2 évvel korábban zajlik, mint a fiúknál.
(Következő számunkban: A rendellenes fog- és állkapocsfejlődés okozói)
