A múlt év utolsó két hónapjában örvendetesen kezdett erősödni a dinár. Sokan azt hitték, hogy ez a folyamat nem áll le ebben az esztendőben sem, pedig a szakemberek már akkor figyelmeztettek, hogy átmeneti jelenségről van szó, s várható, hogy az új évben ismét csökkenni kezd a dinár euróhoz arányított értéke. Ez főleg februárban be is következett. Történt ez annak ellenére, hogy a Szerb Nemzeti Bank időnként tetemes összegű eurót dobott piacra, de ez sem segített a hazai valuta helyzetén.
Az átlagemberek, akik figyelemmel kísérik ezt a folyamatot, kissé értetlenül álltak a jelenség előtt, hiszen az SZNB intervenciója alapján úgy gondolták, hogy inkább erősödnie, mintsem gyengülnie kellene a dinárnak.
Többségük azonban szem elől tévesztette, hogy jó néhány, külföldi tulajdonban levő bank működik Szerbia területén, s nagyobb részük folyamatosan profitot „termel”. Ezeknek a határainkon túl levő központja pedig igyekezett a saját hatáskörébe vonni a megvalósított hasznot, vagyis kivitte az országból az itt már „feleslegesnek” ítélt deviza jelentős részét.
A másik igen fontos tényező, hogy a múlt év harmadik és negyedik negyedében a szokásos, tehát meglehetősen nagy mennyiségű energiahordozót vásároltak azok, akik a forgalmazásával foglalkoztak, s az ilyen jellegű behozatal mindig nagy mennyiségű, nemzetközi szinten is forgalomban levő pénzmennyiséget követel. Az importőrök tehát folyamatosan igényelték a bankoktól az eurót és a dollárt, s ezáltal növelték a keresletet, ami minden alkalommal (és minden országban) a hazai valuta érékének csökkenéséhez vezetett.
A szakemberek szerint ez a kiáramlás minden bizonnyal elérte, talán meg is haladta a 280 millió eurót.
Ha csupán ezt a tényt vennénk figyelembe, arra a téves megállapításra juthatnánk, hogy csökken az ország devizakészlete. Szerencsére erről szó sincs, mivel a nemzeti bank egész évben jelen van a bankközi devizapiacon, s elsősorban a dinár stabilitásának megóvása érdekében szükség szerint jelentős mennyiségű eurót vásárol. Teszi ezt akkor, amikor erősen megcsappan az európai valuta iránti kereslet, és hirtelen erősödni kezd a dinár. Sokan úgy gondolják, hogy csak jó lehet, pedig ez a körülmény is legalább akkora kárt okozhat a gazdaságban, mint az ellenkezője. Ha ugyanis növekszik a dinárnak az euróhoz mért értéke, a termékeiket és szolgáltatásaikat külföldön értékesítő vállalatok a megkeresett euró alapján itthon kevesebb dinárhoz jutnak, és ez hátráltatja az ügyvitelük eredményességét.
Ez az igen érzékeny folyamat olykor hasznot is hozhat az államnak. A nemzeti bank ugyanis, annak ellenére, hogy az utóbbi időben több tízmillió eurót eladott, éves szinten több mint félmilliárd devizabevételt könyvelt el (természetesen a megfelelő dinárösszeg elköltésével), s ezzel sikerült egyensúlyban tartania az árfolyamot, és a tervezett módon befolyásolni az infláció alakulását. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a központi bank 0,25 százalékkal csökkentette az irányadó kamatlábat. Márpedig ebben az esetben az ügyviteli bankok is kénytelenek kisebb kamatot kérni a kihelyezett hiteleikre, ami, végeredményben. a gazdaság javát szolgálja.
