Az első ránézésre lényegében teljesen logikusak és hihetők azok az adatok, amelyek a 2015. esztendőben a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség terén voltak jellemzők. A napokban megjelent kimutatás azonban merőben eltér a korábbiaktól, mivel újév óta más rendszer szerint mérik fel az említett állapotot. A hivatalos magyarázat szerint ugyanis a korábbi módszert azért kellett felülvizsgálni, mert újabban már csak az Európai Unióban érvényes szabványok alapján mutatható ki a foglalkoztatás alakulása.
Arról van szó ugyanis, hogy újév előtt a hivatalos szervek váltig állították, hogy tavaly 2 060 500 ember volt munkaviszonyban, a bürokratikus változtatások után pedig kiderült, hogy 2015-ben a foglalkoztatottak száma átlagban 2 050 200 volt. A változást követően tehát 10 300 személy szőrén-szálán „eltűnt”. S ez még nem minden, mivel a kötelező szociális biztosítás adatbázisa szerint az elmúlt esztendőben a foglalkoztatottak átlagos létszáma még a két milliót sem érte el. Szerintük ugyanis 1 995 800 név szerepel a nyilvántartásukban.
Tekintettel arra, hogy aki munkaviszonyba lép (és a munkaadó be is jelenti!), azonnal felkerül erre a listára, tehát a szociális biztosítás adatait kell(ene) mérvadónak tekinteni.
Ha ez így van, akkor okkal és joggal tehető fel a kérdés, hogy milyen forrásból meríti adatait a központi statisztikai hivatal?
Lehet, hogy mindkét állami hivatal jobban tette volna, ha mélységesen hallgat a számadataival együtt, mert a három közül bármelyiket is fogadjuk el, kiderül, hogy a közkiadásokat illetően meglehetősen nagy a baj. Pontosabban a hiány.
Az idősebbek talán még emlékeznek, hogy az „átkos” szocializmusban egy nyugdíjast 3-4 munkaviszonyban levő „tartott el”. Volt is rendesen pénz nem csak erre a célra, hanem a munkanélküli segélyre, szociális támogatásra és minden egyéb, állami juttatásra.
A szerbiai politikai félfordulat és a gazdasági felfordulás (privatizáció stb.) után az aktuális hatalom néha ugyan szégyenkezve bevallotta, hogy sehogyan sem akar növekedni a foglalkoztatottak száma, pedig a jó nép választások előtti bódításakor, főleg a Miloševićné bizalmasának számított, ma miniszteri rangba levő Vulin szinte egyetlen megnyilatkozásában sem felejti el hangsúlyozni, hogy igen kedvezően alakul a foglalkoztatás. Ennek a kincstári optimizmusnak az ellenére is kiderült, hogy tavaly az év végén 743 000 hivatalosan is nyilvántartott munkanélküli, valamint 1 736 000 nyugdíjas van. Ennek a két csoportnak a száma tehát nagyjából 2,5 millió. Ha hozzáadjuk a 2 millió dolgozót, s az összesített számot kivonjuk a 7,2 millió, a legutóbbi népszámláláskor összeírt polgár számából, kiderül, hogy Szerbiában 2, 7 millió kiskorú és olyan személy él, akit sehol sem, esetleg csak az anyakönyvi hivatalban tartanak nyilván.
Mindebből akár az is következhetne, hogy országunkban nincsen semmi baj a népszaporulattal (ha már ennyi a fiatal), viszont közismert tény, hogy Szerbia Európában a leggyorsabban elöregedő országok közé tartozik.
Hát… ennyit a statisztikáró
