Az Eurostat statisztikai hivatal legutóbbi felmérései alapján a szerbiai átlagpolgár nem él olyan rosszul. Nem mellékes azonban az sem, hogy a statisztika átlagot állapít meg, sok esetben a szélsőségek kiegyenlítődnek, semlegesítik egymást, így nyilvánosságra kerül egy relatíve impozáns átlag, amely nyugtatóan hat a közvéleményre. Szerbiában azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Íme néhány dolog, ami rámutat arra, hogy miképpen is élünk.
A statisztikai hivatal felmérésének eredményei alapján Szerbiában harminc százalékkal olcsóbb az élelmiszer, mint a legtöbb uniós országban, de az átlagfizetés háromszáz százalékkal kisebb. Kiderül az is, hogy a környező országokhoz viszonyítva nálunk is hasonlók az árak. Egyedül Bulgária, Albánia és Macedónia olcsóbb a régióban. Annyira talán nem is meglepő, hogy a határ menti települések polgárai inkább külföldi élelmiszerek csempészésére adták a fejüket. A statisztika azt sem említi meg, hogy Szerbia lakossága átlagosan valamennyivel több mint száz gramm húst eszik naponta, és valamennyivel kevesebb mint 300 gramm kenyeret, valamint fél csésze tejet iszik, ami 2-3-szor kevesebb az EU országainak fogyasztásánál.
Az élelmiszer talán olcsóbb, a műszaki cikkek, ruházat és lábbeli ára viszont jócskán meghaladja az uniós országokban tapasztaltakat. A ruhák magas árára talán a legjobb példa az, hogy nálunk az akciós ruhadarabokért is mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Míg Németországban egy akciós póló 5 euró, nálunk tíz. Hasonló a helyzet a többi ruhaneművel, textiláruval is.
Az országban mindenhol hallani, hogy borzasztóan olcsók a lakások manapság. Az meglehet, hogy az az ár alacsony, de amint kiszámítjuk, hogy egy harminc négyzetméteres lakás 27 ezer euróba kerül, és egy átlagos négytagú család csak összezsúfolva fér el benne, akkor már mérlegel az ember. Ebben az értékben persze nem szerepelnek az egyéb kiadások, mint például az átíratás és egyéb. Ha ehhez még hozzákapcsoljuk azt, hogy (statisztikai adatok alapján) négyszáz euró a hazai átlagfizetés, az új lakás képe csak tovább ködösödik.
Az új gépkocsik ára nálunk is hasonlóan alakul, mint Nyugaton, esetleg elhanyagolhatóan olcsóbban tudunk egyes modellekhez hozzájutni, de ez semmiféleképp sem számottevő. A használt autók piacán sem rózsás a helyzet. Egy első generációs (Series 1) BMW nálunk 11 ezer eurónál kezdődik, az unió nyugati államaiban ugyanez a modell hétezer körüli.
Ha már a járműveknél tartunk, az országban az útadó is igen magas. Pláne akkor, ha számításba vesszük, hogy sok esetben olyan utakon is szedik, amelyekre csak végtelen jóakarattal lehet rásütni az „autóút” elnevezést.
Szerbia a szemtelenül magas kamatokról is ismert. Nálunk a kamatok 20 százalék körül alakulnak, ami csak pár százalékkal kevesebb az EU-s átlagnál. Az euróalapú kölcsönöknél a kamatok egészen harminc százalékra ugranak fel, ami már figyelemreméltóan hagyja le az említett uniós átlagot. Horvátországban például az euróalapú hitelek kamatai kétszer, két és félszer, esetleg háromszor is alacsonyabbak, a fizetések meg kb. pont ennyivel magasabbak.
A statisztika szerint a szerbiai polgárok életszínvonala nem túl alacsony, de tüzetesebb vizsgálatok után a hivatal eredményei némi kivetnivalót hagynak maguk után. Az önfenntartás érdekében pedig olyan dolgokról kénytelenek lemondani a szerbiai lakosok, amelyekről egy nyugati polgár semmiféleképp sem. Ilyen a nyaralás, kulturális tevékenységek, színház és mozizás.
