Belgrád, Zimony, a Kalimegdán park, a nándorfehérvári vár, a Freskógaléria a fővárosban, a Hunyadi-torony, a Duna a Vaskapunál, a Nagy- és Kis-Kazán-szoros, Galambóc, Viminacium, a Trajánusz-tábla, a Decebal-szikla egy monumentális nagyságú sziklaarc, amelyet egy újgazdag román faragtatott a Kis-Kazán-szoros előtt, a Vaskapu, Lepenski Vir, a Delibláti-homokpuszta, Versec, a Szent Gellért katolikus templom, ahol a Délvidéken egyedülálló orgona van, Versec szülöttének, Herczeg Ferencnek az emléktáblája, a vártorony a Verseci-hegyen, ahonnan ha szép az időjárás, fél Bánság látható. És itt vannak a szép falvak, a legdélebbi magyar települések, Székelykeve, Hertelendyfalva, Sándoregyháza sajátos nyelvjárása, kultúrája. A felsorolásból is látszik, hogy gazdag programmal várja a vendégeit a székelykevei Ökorurális Vendégfogadó Házigazdák Egyesülete, amelynek az élén Dani Ernő áll, akitől a falusi turizmus szerbiai kezdeteiről érdeklődtünk, és arról, hogyan lesz egy ilyen vállalkozás sikeres.
Hogyan fogalmazódott meg Önben a falusi turizmus ötlete, mi szolgálta az apropót, hogy belekezdjen ebbe a vállalkozásba?
– Először is azt kell tudni, hogy feleségemmel már a kilencvenes években kisvállalkozóként dolgoztunk. Kiskereskedést tartottunk, egészen Jugoszlávia széteséséig. Igazából a bombázások után kezdtem el foglalkozni azzal a gondolattal, hogy valami új dologba kéne vágni a fejszét, olyan üzletbe, amelybe nemcsak a családot, hanem az egész falut bevonhatnánk. A legnagyobb probléma persze a tőke megteremtése volt. Akkoriban akadtam rá az interneten egy turista megjegyzésére, amelyben arról írt, hogy itt járt a térségben – ez 2000-ben történt –, de sehogyan sem tudott eljutni a zimonyi várba. Akkor gondolkodtam el azon, hogy felvegyem több utazási irodával a kapcsolatot. Ez az ötlet továbbfejlődött, végül már az is felvetődött, hogy a faluban szállást is tudnánk adni a vendégeknek, hiszen Székelykevén sok olyan a családi ház, amelyekben üres gyermekszobák vannak. Ezeket sikerült átalakítani. Az üzlet igazából 2002-ben indult be, amikor egy magyarországi utazási iroda tulajdonosa ellátogatott egy Székelykévéről elszármazott személlyel hozzánk. Neki megtetszett az ötletem, hiszen már tervezte, hogy utazásokat indít Vajdaságba is. Így kezdődött, majd szépen, fokozatosan egyre több csoport jött, egyre több irodával vettük fel a kapcsolatot, és lassacskán növekedni kezdett a mi vendéglátói kapacitásunk is.
Tizenöt évvel ezelőtt mit jelentett a falusi turizmus fejlesztésén dolgozni? Ma a köztársasági és a tartományi vezetőség komolyan foglalkozik a turizmus fejlesztésével. Akkor is ekkora figyelmet fordítottak rá?
– Abban az időben egyáltalán nem nyílt lehetőség sem állami, sem tartományi támogatásra. Az az igazság, hogy nem is igazán létezett törvény, amely a falusi turizmust szabályozta. Egyedül magyarországi forrásokból tudtunk támogatást kapni, elsősorban alapokon keresztül. Mi is elsősorban ilyen módszerekkel jutottunk segítséghez. A másik dolog az, hogy nem akadt senki, akihez útbaigazításért fordulhattunk volna. Persze nem szabad kihagyni a falut és a környező településeket sem, hiszen a lakosok közbenjárása nélkül lehetetlen lett volna életre kelteni az egészet.
Honnan érkeznek leginkább az érdeklődők?
– Leginkább Magyarországról érkeznek vendégek, onnan több korosztály is, de a világ bármely pontjáról betérnek hozzánk. Székelykeve közelében húzódik a Duna menti kerékpárút, és ennek köszönhetően vendégül láttunk már japán és kanadai kerékpárosokat is.
Egy öt évvel ezelőtt készült interjúban azt nyilatkozta, hogy önök leginkább vendégfogadással, elszállásolással és vendéglátó-ipari szolgáltatással foglalkoznak. Azóta van valamiféle változás ebben a tekintetben? Elsősorban a falusi programokra, lehetőségekre gondolok.
– Mint mondtam, mi inkább vendéglátással, elszállásolással foglalkozunk. Ennek ellenére az évek során Székelykevén is kiszélesedett a kínálati paletta, annak ellenére, hogy kis faluról van szó. Már maga a falu története is érdekes, ugyanis Székelykeve az egyik legdélebbi vajdasági magyarlakta település. Érdekes itt megismerni a térség gasztronómiai kínálatát, hiszen a bukovinai székely ízvilág a helyi bolgár, szerb és román konyhai szokásokkal, fűszerekkel keveredett. Emellett itt van például a székely kapu a temető bejáratánál, a még mindig működő, a vendégeknek igazán impozáns kovácsműhely, hiszen nagy részük még nem látott ilyesmit a valóságban. Itt van a székely tájház is, amely szintén érdekes lehet az ide látogatók számára.
Milyen hatással van a faluturizmus a falu felvirágoztatására? Mennyire veszik ki részüket a székelykeveiek ezekkel a folyamatokkal kapcsolatos munkából?
– Szerintem e téren kulcsfontosságú a falu lakosainak bevonása. Már csak azért is fontos, mert ha a vendég úgy dönt, hogy a faluban tölti el a napját, akkor ott is legyen lehetősége válogatni a programok között. A vendéglátás lebonyolításában is sokat segítenek a lakosok. Közvetve vagy közvetlenül részt vesz a falusi hentes, a kertészek, a zöldségesek, a művelődési egyesületek, a székelykevei templom, a szórakozóhelyek tulajdonosai, egyszóval mindenki. Előfordult már olyasmi is, hogy barátság szövődött a vendégek és a lakosok között.
Nem elegendő a jó szervezés, a jó vendéglátó és a jó programkínálat, be kell vonni a folyamatokba az egész falut, csak így lesz sikeres a vállalkozás.
