Az utóbbi időben pánikszerűen csökken a nyersolaj ára a nemzetközi piacon. Egyes érdekelt országok arra igyekeznek rávenni az olajkitermelőket tömörítő OPEC szervezetet, hogy tagjai drasztikusan csökkentség a kitermelést, s ezáltal bizonyos mértékű hiányt idézzenek elő, ami természetesen a kőolaj árának emelkedését vonná maga után. Az érintettek azonban erről hallani sem akarnak, vagyis várható a további árzuhanás.
Mi haszna van ebből a szerbiai fogyasztónak? Gyakorlatilag semmi, hiszen a hordónkénti ár a valamikori árcsúcsához képest már csak ötven százalék, nálunk azonban alig 2-3 dinárral mérséklődött az üzemanyag ára. Sokan felteszik a kérdést: ez miként lehetséges? Hiszen „jobb helyeken” a kiskereskedelmi ár csökkenése sokkal kifejezettebb.
A hivatalos magyarázat szerint a dinárnak a dollárhoz viszonyított árfolyamcsökkenése „ellensúlyozta” a nyersolaj nemzetközi olcsóságát. Ez azonban csak egy tétel a kiskereskedelmi árban.
Legnagyobb a forgalmi és a jövedéki adó, valamint a korábban és a közelmúltban kitalált különféle illetékek összege. Amikor ezeket az illetékes minisztérium „kitalálta”, volt annyi esze, hogy nem százalékarányban, hanem dinárösszegben határozta meg – például a jövedéki adót. Így a kőolaj árának ingadozása nem befolyásolja a telhetetlen állami költségvetés markolását.
A fogyasztók közül csak elenyésző számban akadnak olyanok, akik részleteiben is ismerik a benzin kiskereskedelmi árának összetevőit. Pedig érdekes áttekinteni ezeket az adatokat, még akkor is, ha az ember úgy jár velük, mint a hentesbolti vásárló, amikor megkérdezte az eladót, hogy miből készül a kolbász. A válasz félreérthetetlen volt: „Jobb, ha nem tudja!”. Nos az üzemanyag esetében is előnyösebb, ha az ember a különféle állami terhekkel kapcsolatosan továbbra is bölcs tudatlanságban él.
De mégis!
Az ólommentes benzin nagykereskedelmi ára literenként 69,96 dinár. Erre az állam rápakol 2,60 dinárt kötelező tartalékok kialakításának ürügyén, 50 dinár a jövedéki adó és 24,51 dinár a forgalmi adó. A szerbiai átlagos kiskereskedelmi ár tehát 147,07 dinár, ebből az állam 77,11 dinárt, vagyis 52,43 százalékot szakít le. Ha megelégedne „csupán” 45 dinár jövedéki adóval, ennyivel olcsóbban tankolhatnánk a töltőállomáson. Erről azonban aligha lehet szó, hiszen tombol a takarékoskodási láz, mert óriási a költségvetési hiány, ennél is nagyobb a külföldi adósság, valamint a közadósság. Valahonnan pénzhez kell jutni, különben a kormány kiteheti az ország kapujára a „Csődeljárás miatt zárva” táblát.
Mindez (és még jó néhány közteher növelése) „a nép javát szolgálja”.
Az elmúlt húsz-harminc évben a dinárban, dollárban, euróban és svájci frankban elkövetett „bűnöket” a mostani korosztályoknak kell megfizetniük, különben…
Különben hatályba lép az indiai, pontosabban a hindu hitvilág törvénye, a karma, amely tulajdonképpen a tettek következménye. Ha a karmát az elkövető nem „égeti” el, az átszáll az utódokra, és talán még ükunokáink is fizetni fogják a – történelmi léptékkel mérve – közelmúlti politikai és gazdasági melléfogások árát.
A politikum erre vonatkozó demagógiájában azonban van némi ráció, hiszen micsoda öröm lesz az emberek számára, ha olyan „jól” fognak majdan élni, hogy a család akár minden második (vagy ötödik?) évben elmehet nyaralni.
S akkor nem a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon, Szíria nyugati részén, valamint az egyiptomi Szináj-félszigeten, hanem itt, a Nyugat-Balkánon lesz Kánaán.
