A Belgrád Áruházak vállalat (kis)részvényesei és hitelezői jövő kedden tüntetésre készülnek Belgrádban, a kormány épülete előtt, ugyanis szerintük az állami szervek semmit nem tesznek a vállalatban immár 13 éve tartó csődeljárás rendezése érdekében. Mint a részvényesek képviselői a tegnapi sajtótájékoztatón kiemelték, a valamikor több mint 10 ezer munkást foglalkoztató vállalatot szándékosan építették le, hogy törvénytelenül eladják ingatlanait, és ilyen módon megkárosítsák azokat a munkásokat, akik több évtizedes munkájukkal építették fel a vállalatot.
Radoje Arsenić, a Belgrád Áruházak Munkásai és Részvényesei Egyesület elnöke röviden összefoglalva a vállalat sorsát, rámutatott arra, hogy a részvények vásárlására 1992–1994-ben nyílt lehetőség, amikor elkezdődött az állami tulajdon magánosítása. Az utána következő években számos szerkezeti átszervezésre, módosításra került sor, és ez jelentős mértékben hátrányos helyzetbe hozta a munkásokat és a részvényeseket. Mint rámutatott, a vállalatnak soha nem voltak anyagi nehézségei, ám 2002-ben bizonyos adósságok miatt zárolták a számláját, és 60 nap után megindították a csődeljárást.
– Utólag derült ki, hogy 5-ször vagy 7-szer nagyobb az adósságnál a vállalat teljes vagyona, vagyis tőkéjét akkor 238 millió euróra becsülték, adóssága pedig nem érte el az 50 millió eurót sem. Egyáltalán nem kellett volna csődeljárást indítani, illetve például Belgrádnak a Bežanijska Kosa részén egy több ezer hektár, építési engedéllyel rendelkező terület is a tulajdonában volt. Ha csak azt adták volna el, kielégíthették volna a hitelezőket – emelte ki Arsenić. Elmondta ugyanakkor, hogy a csődeljárás bevezetésekor az első csődbiztos nem készíthette el a vállalat kezdőmérlegét, később pedig az épületek bérbeadásából működtették a vállalatot, ennek során nem fizettették meg rendszeresen a bérleti díjat. Közben nem tudták felhasználni azt a 28 millió dinárt, amely a Beobankban van a vállalat számláján, ugyanis a bank csődeljárása miatt zárolták a pénzforgalmat is. Majd számos visszaélés érte a vállalatot, hogy végül 2006-ban, a csődtörvény módosítása után, a csődeljárás folyamatát a Privatizációs Ügynökség vegye át. Végül aztán 2007-ben a vállalatot is eladták, de még a mai napig sem fejeződött be a csődeljárás. Arsenić kiemelte: – Furcsa, hogy a vállalat számlájának 60 napos zárolása után bevezették a csődeljárást, holott Szerbiában 2000 olyan vállalat működik, amelyek legalább két éven keresztül nem törlesztették adósságukat, de esetükben nem indítottak csődeljárást. Ugyanakkor ennél aggasztóbb a felesleges csődmassza elosztásának módja, amely a vállalat bevételének 53 százaléka, illetve az eladott ingatlanok 73 százaléka, amit érthetetlen módon nem az alapítónak utalnak át, hanem elosztás tárgyát képezi – mondta. Az illetékesekhez azt a kérdést intézte, ha már 2007-ben eladták a vállalatot és 2009 óta nincs csődeljárás alatt, miért használják még mindig egyesek a csődmasszát?
Megtudtuk, hogy az elmúlt több mint tíz évben a részvényesek több alkalommal bűnvádi feljelentést is tettek az illetékesek ellen, ugyanakkor a bíróságon követelték, hogy az állam ismerje el a részvényesek jogait, és annak megfelelően fizesse ki a részvényeket, és ne zárja ki azokat, akik például Boszniában vagy Montenegróban élnek, és nincs szerb állampolgárságuk, hiszen a Belgrád Áruházak a jelenlegi határokon kívül is tartott fenn létesítményeket. Ugyanakkor kérik azt is, hogy a nyugdíjalap ismerje el azt a szolgálati időt, amóta folyik a csődeljárás, ugyanis egyes nyugdíjasok éppen ezen évek miatt nem kapnak becsületes nyugdíjat. Már az Alkotmánybíróságtól is kértek jogorvoslatot, és mint mondták, ha kell, Strassbourgba is elmennek.
