Annak ellenére, hogy a kormány tagjai szinte megállás nélkül dicshimnuszokat zengedeznek a saját eddigi teljesítményükről, az embernek időnként az az érzése támad, hogy tulajdonképpen egy megalkuvó, képességeiben és határozottságában meglehetősen vitatható grémiumról van szó. S amint lenni szokott, annak az élén levő személy szokott a legnagyobbakat mondani. Itt és most csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a miniszterelnök, immár ki tudja hányadik alkalommal jelentette ki, hogy újévig növekedni fognak a közszolgálatban a bérek, valamint a nyugdíjak is. A jelenlegi kormány megbízatásának lejártakor (három év múlva) pedig akkorák lesznek a nyugdíjak, amekkorák eddig sosem.
Na, na! Ugyanez a politikai összetétel huszonhárom évvel ezelőtt „kijárta” nekünk, hogy milliárdosok legyünk. Az már más lapra tartozik, hogy mit ért ez az összeg, de mindenképpen jelzésértékű, hogy az egyik, azóta már egy jobb világban létező kollégánk, aki csecsemőkorától haláláig sosem volt „eleresztve” pénz dolgából, veszni hagyta 150 millió dináros fizetését, mert nem volt érdemes elmenni érte a bankba.
Tehát a Jóisten őrizzen meg bennünket attól, hogy a mindenkori „legnagyobb” fizetést, nyugdíjat legyünk kénytelenek költeni!
A belgrádi bársonyszékekben terpeszkedő aktuális háryjánosok talán jobban tennék, ha a saját házuk előtt sepernének, s amit nemzetközi szinten megígérnek, maradéktalanul be is tartanák.
Ezúttal a Putevi Srbije és a Koridor 10 közvállalatokról van szó. A kormány ugyanis tavaly augusztusig „nem vette észre”, hogy a közvetlen irányítása alá tartozó két cég hatáskörei sok helyen fedik egymást, vagyis bizonyos részei teljesen feleslegesek. Csak akkor döbbentek arra a bizonyos „Jé! Valóban!”-ra, amikor (sok unszolás után) ismét szóba álltak velük a Nemzetközi Valutaalap képviselői, hogy újabb hitelről tárgyaljanak. A külföldiek ugyanis ez év április 1-jéig adtak határidőt a belgrádi vezetésnek, hogy vonja össze az utakkal (nem)törődő és a 10-es közúti folyosóval bíbelődő közvállalatot, hiszen – amint az IMF-nél kiszámították – legalább harmincszázalékos spórolást lehet elérni.
A feladat végrehajtása kizárólag a festett szőke miniszter asszony hatáskörébe tartozik, akinek nyilatkozataiban nem igazán kenyere a kertelő zagyvaság és a mellébeszélés. Úgy tudni, az elmúlt időszakban igyekezett mindent megtenni a parancs teljesítése érdekében, de valahogy semmi sem jött össze. A Koridori 10 igazgatója, felügyelőbizottsága és közgyűlése a kérdést eddig elamerikázta. Vagyis úgy tettek, mintha tennének valamit, pedig éppen ezt a „tenni valamit” gátolják minden eszközzel.
Az ellenkezés oka a szokásos: magánérdekeket sértene az összevonás. Tavaly ugyanis a jelenleg 121 „dolgozót” számláló vállalatban 135 000 dinár volt az átlagfizetés. Aligha valószínű, hogy a társulás után is megtarthatnák ezt a szintet. Másrészt 2009-ben, vagyis a Koridori 10 megalapításakor a kormány úgy döntött, hogy legfeljebb 60 embert foglalkoztathat. Induláskor 21-en voltak, majd számuk 38-ra, 62-re, 97-re duzzadt, míg végül elérte a mostani 121 főt. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hogy itt leltek menedéket a legnagyobb érdemekkel bíró pártkatonák.
Egyébként a K–10 vezetői nyilvánosan soha nem ellenkeztek a fúziót illetően, de a háttérinformációk szerint azt követelték, hogy ha erre sor is kerül, nekik mindenképpen szorítsanak helyet az összevont vállalat felügyelőbizottságában. Amit, tudvalevőleg, igen jól megfizetnek.
A beavatottak azt is tudni vélik, hogy tulajdonképpen még az említett kedvezmények esetében sincs ínyükre az összevonás, mivel továbbra is szeretnének mindentől és mindenkitől függetlenül „működni”.
Amint az eddigi gyakorlat bebizonyította, a kormánytól is. Pedig abból a költségvetésből kapják a pénzt, ahova az állami dolgozóktól és a nyugdíjasoktól erőszakkal elvett összegek kerülnek.
Vagyis a nagy állami takarékoskodás őket a legkevésbé sem érdekli. Számukra csupán a saját zsebük telítettsége fontos. A miniszterek pedig mossák kezüket. Még akkor is, vagy talán éppen azért, hogy a személyes barátaikról, magánélet üzlettársaikról van szó.
Márpedig ha a kormány nem tesz semmit ez ügyben, az IMF biztosan intézkedni fog.
Hogyan? Például, nem hagyja jóvá a beígért hitelt. Amire viszont az országnak égetően szüksége van.
