Amíg a szakszervezetek a minimális munkabér emelését kérik, addig a vállalkozók, illetve a pénzügyminisztérium, de a munkaügyi minisztérium szerint sem teremtődtek meg a feltételek erre – derült ki a kormány szociális-gazdasági tanácsának tegnapi ülése után megtartott sajtótájékoztatón. Nebojša Atanacković, a Szerbiai Munkaadók Uniójának elnöke elmondta, csökkent ugyan az államadósság, illetve jobb az adómegfizettetés, de a vállalkozók helyzete nem javult, ugyanolyan nehéz a fennmaradásuk, mint korábban, sőt egyes önkormányzatokban különböző járulékokkal újabb terheket szabtak ki rájuk, a kis- és középvállalkozások a minimálbér növelésének terhét már nem tudnák elviselni. Branislav Čanak, a Függetlenség szakszervezet elnöke szerint ugyanakkor a minimálbér emelése jobb vállalkozói hangulatot teremtene a szerbiai piacon.
A magasabb órabér hatással lenne a nagyobb vállalkozási kedvre is (Fotó: Dávid Csilla)
A két ellentétes álláspont összehangolására munkacsoport állt fel, s az elkövetkező napokban átgondolják és megvitatják, emelik-e a munkaóra minimális árát vagy sem. A jövő héten hétfőn közlik majd, hogy 2016-ban mennyi lesz a munkaóra minimális ára.
Branislav Čanak rámutatott, hogy Szerbia helyzete függ ugyan a Nemzetközi Valutaalap véleményétől, és amennyiben a következő évi költségvetés-tervezetben módosításokra kerül sor, az IMF eztnem fogja jó szemmel nézni, de, mint mondta, ezért nem kell elállni az elképzelésektől.
– A munkaóra minimális árának meghatározása sok esetben kihatással van a vállalkozási kedvre, nem ritkán vonzott beruházókat a magasabb minimálbér, hiszen az jobb gazdasági hangulatot keltett. Matematikai szempontból lehet, hogy nem lenne szabad emelni a munkaóra minimális árát, de számos olyan tényezőt is figyelembe kell venni, amire a minimálbér emelése kedvezően hatna. A szakszervezetek a jelenlegi 121 dinár helyett 143,55 dináros minimális órabért követelnek, ami lehet, hogy nem reális, mégis a környező országok minimális órabére alatt marad így – mondta Čanak. Hozzátette: – Éppen ezért azt gondolom, most a minimális órabér árának emelése mellett kellene döntenünk, azzal a megjegyzéssel, hogy annak megvalósulására majd csak akkor kerülne sor, ha eljön az ideje – mutatott rá.
Nebojša Atanacković ugyanakkor kiemelte, az emelésre még mindig nincsenek meg a megfelelő körülmények.
– Bár javultak a pénzügyi körülmények, a gazdasági aktivitás nem nőtt az országban. Sőt, egyes önkormányzatokban újabb járulékokat szabtak ki a vállalkozók számára, ami még növelte a kiadásaikat, így azt gondolom, hogy nincs mozgástér arra, hogy újabb megterhelést akasszunk a vállalkozók nyakába, és veszélyeztessük a fennmaradásukat. Ki kell emelni, hogy Szerbiában nemcsak olyan vállalatok fizetnek minimálbért, akik nem tudnak többet, hanem azok is, akik új vállalkozásba kezdenek, és sok esetben ettől függ a fennmaradásuk – emelte ki Atanacković. Hozzáfűzte: – Ugyanakkor a minimális munkaóra árának a meghatározása nem akadályozza azokat a vállalkozókat, akik jobb gazdasági aktivitást valósítottak meg, hogy emeljék munkásaik munkabérét.
A tanács tagjai nem rendelkeztek pontos adattal arról, hogy az ország területén hány ember él minimálbérből, ugyanakkor Atanacković kiemelte: – Tudjuk, hogy számos vállalkozó nem fizeti ki még a minimális munkabért sem, sőt több helyen közvállatokban, közintézményekben is van erre példa – mondta.
Ljubiša Nestorović, az Önálló Szakszervezet elnökségi tanácsának tagja kiemelte, megközelítőleg 20 ezer munkás kap minimálbért az ország területén, de 50 ezer feletti azoknak a száma, akik fizetésének elszámolása a minimális órabér árától függ. Mint mondta, ez indokolja elsősorban a minimális órabér árának növelését.
|
Aleksandar Vulin munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztertől megtudtuk, hogy a közszférában munkaerő-felesleggé nyilvánított személyek végkielégítésére előirányzott 16 milliárd dinárból az állam 7,6 milliárdot már kifizetett. A szociális program révén eddig 14.336 személy kapta meg a végkielégítést. – Ugyanakkor meg fogjuk téríteni azoknak a munkásoknak a költségeit is, akik a magánosításra váró vagy csődeljárás alatt levő vállatokban dolgoztak, és önerőből fizették ki a rokkantsági és nyugdíjbiztosítási alap iránti kötelezettségeiket, hogy nyugdíjba vonulhassanak – mondta Vulin. Folytatta: – Azt pontosan nem tudom, hány embernek jár kártérítés, de 162 millió dinárt fordítunk erre azokban a vállalatokban, amelyek átszervezés vagy csődeljárás alatt vannak. Ám ezzel nem szűnik meg az új vállalattulajdonosok kötelezettsége irántuk, csupán az állam megtéríti a vállalatok kötelezettségeit a munkásoknak. Az új tulajdonosok pedig kötelesek lesznek ezt a pénzt visszafizetni az államnak – mondta. |
