A hazai és a környező országok faipari vállalatainak képviselőit és vásárlóikat látta vendégül a múlt héten a topolyai EM Commerce kft. A faipar jelenlegi helyzetéről, a piaci lehetőségekről, a gazdasági válság gyakorolta hatásokról és az összejövetelen szerzett tapasztalatokról beszélgettünk Király Bélával, az EM Commerce cég egyik tulajdonosával és igazgatójával.
A topolyai székhelyű EM Commerce kft.-t 1992-ben két helybéli, a Király és a Gyantár család alapította. Több mint tíz éve különböző bútorlapok, konyhabútor gyártásához szükséges munkalapok, farostlemez, MDF-, HDF-, OSB-lapok, betonyp, bútorgyártáshoz szükséges szegő- és díszlécek, laminált parketta, forgalmazásával is foglalkoznak. Forgalmuk éves szinten, nyersanyagban kifejezve mintegy 26 000 köbméter lapanyag, aminek értékesítését 85 százalékban nagykereskedelemben bonyolítják le. Három évvel ezelőtt a cég egy új, mintegy 3000 négyzetméterű épületbe költözött, ahol raktárhelyiségek, irodaház és bemutatóterem is helyet kapott.
A gazdasági – pénzügyi válságot mindenki megérzi, nem kivétel ez alól a topolyai EM Commerce sem, de a családi vállalkozás sikerességét bizonyítja, hogy egy nagyszabású találkozó szervezését is vállalták, s az elmúlt években komoly fejlesztések, bővítések történtek – kezdtük a beszélgetést Király Bélával.
– A találkozónak az volt a célja, hogy a szállítóink, akiket szintén utolért a krízis, és a vásárlóink, akik pénzt adnak termékeinkért személyesen találkozzanak, megismerjék az újdonságokat. Rajtuk kívül tiszteletüket tette még két egyetemi tanár is, akik a faipar, bútoripar helyzetéről értekeztek. Az EM Commerce importőrként több gyártól vásárol. Itt voltak a külföldi partnerek is, a magyarországi Falco, a romániai Sebesről a Mofa, a horvátországi Iverica cég, egy bolgár cég, a Burgas képviselői, és az osztrák Kronospan tulajdonosa, valamint a vásárlóink Szabadkától egészen Nikšićig. A vállalatnak mintegy 270-280 partnere van. Mindenki nem jöhetett el, de mintegy 150-en eleget tettek a meghívásnak.
A gazdasági világválság mennyire éreztette hatását az Önök által vezetett cégben?
– Amikor az áruforgalomról beszélünk, és összehasonlítjuk a 2009-es év első öt hónapjával az idei azonos időszakot, az áruforgalmunk 19 százalékkal bővült, annak ellenére, hogy krízisről beszélünk. Ez egy jó mutató, ellenben meg kell jegyezni, hogy a pénzforgalom stagnál, maradt az előző év szintjén. Ez azért van, mert csökkent a vásárlóerő, és a gyárak a szállítóink, meg mi is kénytelenek vagyunk olcsóbban árulni a termékeinket. Az importőrnek kevesebb haszon marad. Számunkra az idény egyébként augusztustól decemberig tart, akkor van az igazi forgalomnövekedés. Nem tudni, hogy most mi vár ránk.
Öt évvel ezelőtt, amikor írtunk a vállalatról, 12 alkalmazottjuk volt, s akkor fejezték be a topolyai telephelyüket.
– Tavaly vettünk egy félkész csarnokot Szabadkán, amely részben raktár, részben gyártás-szabászat zajlik majd, bemutatóterem és értékesítési pont lesz. Ez az építkezés folyamatban van, tervünk, hogy szeptember elsején nyissuk meg a szabadkai üzletünket, ahol új munkásokat is alkalmazunk, részben Topolyáról, részben Szabadkáról. Ötven ember dolgozik pillanatnyilag a cégben, ebből Topolyán a legtöbb, de bérlünk Belgrádban egy raktárt, és van egy jagodinai eladási helyünk is, 4-5 dolgozóval. Topolyán is gyártunk méretre bútort megrendelésre, 2-3 éve kezdtünk ezzel komolyabban foglalkozni. A válság hatása itt is érezhető. Topolyán nagy hagyománya van a bútorgyártásnak, jelenleg nincs bútorgyár, úgy érezzük, hogy a magánasztalosok mellett egy nagyobb cég is kell hogy foglalkozzon bútorgyártással, komoly gépek, szakemberek, számítógépes programok állnak rendelkezésünkre.
Topolyán ritka az olyan vállalat, ahol a bérek nem alacsonyak, és nem késnek.
– Tavaly már mutatkoztak a válság jelei nálunk is, a költekezést, a beruházásokat is visszafogtuk, arra törekszünk, hogy a dolgozóinknak biztosítsunk olyan személyi jövedelmet, amelyből el tudják a családjukat tartani, amely jól lehet, magasabb mint a szerbiai átlag. A fő célunk megtartani az elért szintet, a forgalmat, rendszeresen kifizetni a havi béreket, senkit sem elbocsátani, még annak árán sem, hogy esetleg nem lesz további beruházás. Hiteleket eddig alig vettünk fel, és nincs is szándékunkban bankokhoz folyamodni, sem túlköltekezni. Sajnos nem kaptunk semmilyen állami támogatást, amit csináltunk, a saját erőnkből valósítottuk meg. Itt-ott vettünk fel egyéves hiteleket kedvezményes kamattal, amely elsősorban arra szolgált, hogy a fizetőképességet fenn tudjuk tartani, ugyanis a gyárak megkövetelik, hogy határidőre fizessünk, mi már ezt kevésébe tudjuk megkövetelni a mi vevőkörünktől.
Osztrák szállítónktól, a Kronospan csoport tulajdonosától, amikor készítettük az idei évre a szerződést azt kérdeztük, hogy meddig tart még a válság, hiszen ő olyan körökben mozog, amelyekben erről magasabb szinten beszélnek. Azt válaszolta, hogy egyet tudnak csak, aki túléli az elhúzódó válságot, az megerősödve jön ki belőle. Tehát nem lehet rövid távról beszélni, és a legnehezebb lesz a mélypont után visszakapaszkodni a krízis előtti szintre.
Mivel tudná az állam, a politikum ösztönözni a gazdaságot?
– A polgárok elbizonytalanodása számunka is rossz. Valamennyiünknek a biztonság állapota hiányzik, mert ha az megvan, akkor az ember tudhatja, hogy megmarad a munkája, a fizetése stabil, és tud vásárolni, tervezni. A polgárok anyagi biztonságát kellene megteremteni. Amíg bizonytalan a munkahelyük, nem tudják pontosan lesz-e fizetésük, addig nem fognak bútort vásárolni. A nagypolitika feladata lenne az egészséges gazdasági környezet megteremtése. Sokat segítene, ha törvénybe foglalnák az adósságok megfizettetésének biztosítását, ami tőlünk nyugatabbra már természetes. Helyi szinten pedig jó lenne, ha az önkormányzat a gazdaság képviselőivel szorosabban együttműködne, mert sajnos, egyelőre inkább az érdektelenséget tapasztaljuk.
