Csapatépítő tréningnek neveznék a fejlett országokban azt, ami Martonos alatt, a magyarkanizsai és a horgosi főút mellett folyt a hét végén: egy fémipari vállalkozás dolgozói kisfákat ültettek, ugyanolyan családias légkörben, mint ahogyan a munka utáni pihenőt töltötték együtt.
Tandari László, a magyarkanizsai Metal-Impex és a martonosi Metalmania fiatal tulajdonosa kalauzolt el az ősrégi, hatalmas téglákból épült, rendkívül impozáns kapun túlra. Mindenütt fiatal fák, frissen ültetett cserjék, egy kis tó, és egy hatalmas, patkó alakú.
– A cég 1998 óta működik, előbb egyedül kezdtem, majd egyetlen munkatárssal. Ma harmincan vagyunk. A tizenegy év alatt a cég folyamatosan fejlődött, mindig derűlátó voltam, és ez az első év, amikor egy kicsit megcsappant a kereslet. Kereskedelemmel kezdtük, vas- és kéziszerszám-eladással Magyarkanizsán, majd Martonoson beindult a nagykereskedés és a termelés. Betonvas-kihúzással, méretre vágással, lemezvágással és -préseléssel foglalkozunk, nem jövedelmező, és nagyon nehéz fizikai munka. De családi légkörben dolgozunk, itt mindenki megbízható, becsületes ember. Munka volna, csak nehéz megfizettetni. Mivel az idén egy kicsit csökkent a termékeink iránt a kereslet, ezért ha a cégben nincs munkánk, akkor itt dolgozunk – közölte Tandari László.
Ez az itt, a Martonos faluval szembeni héthektáros terület. Egy sporthorgászattal egybekötött üdülőparadicsomot álmodott ide a gazda. S hogy miként lesz a fémipari vállalkozásból turizmus?
– Vettem itt egy romba dőlt tanyát, héthektáros területtel. Erdőt akartam telepíteni, de a pályázaton nem nyertem, mert az illetékes minisztérium csak ötödosztályú földek erdősítését támogatta, ezek pedig harmad- és negyedosztályú földek. Azután leregisztráltuk a martonosi céget turizmusra, és pályáztunk a Tartományi Fejlesztési Alapnál. Meg is nyertük, kedvező feltételekkel kaptunk támogatást, a bankgarancia azonban megvágott bennünket. Azért haladunk ilyen jól kint a munkával, mert a cégben most kevesebb a tennivaló – magyarázta Tandari László.
Új Európának nevezi a leendő idegenforgalmi központot. Most még Tandari-tanyának hívják, ahol egyelőre csak a sok kis fa és a tavak jelzik a szándékot. A kisebb tóban gyerekek tanulhatnak majd horgászni, a halasítás óta 60-70 dekásra nőttek a pontyok, a patkó alakú nagy tóban pedig már kétkilósak úszkálnak.
Az elmúlt két évben a halastó környékén kb. 6500 facsemetét és cserjét ültettek el, több különböző fajtát is kísérleti céllal. Arra kíváncsiak, melyik hogyan viseli az éghajlatot, a talajt. A hét végén 500 platánt és fekete kőrist ültettek el mintegy 40 ezer dinár értékben, a vállalat dolgozói mellett a rokonok és a barátok.
– Nem haszonszerzés céljából kezdtem ezt a beruházást, hanem azért, hogy egy hiányt betöltsek: kell egy hely, ahol az emberek barátkoznak, aktív kikapcsolódással pihennek. Úgy látjuk, volnának lehetőségek a falusi turizmusban, ha a bürokrácia nem nehezítene mindent – véli Tandari László.
