Szerbia kormányának mostani és korábbi tagjai elismerik, hogy a minisztériumok alkalmazottainak egy része semmit sem dolgozik. Egyöntetű véleményük szerint semmilyen fennakadást nem okozna, ha felmondanának az állami és közigazgatáshoz tartozók egyharmadának. Ha az előbbi adatból indulunk ki, akkor megállapítható, hogy csak az állami igazgatás 28 ezer dolgozója közül 9 ezernek a munkateljesítménye annyira jelentéktelen, hogy a nullával egyenlő.
A hatalom képviselői közül elvétve akad olyan, aki nyilvánosan színt vallana az elburjánzott államapparátusról, az adófizetők zsírján élősködő nem elenyésző számú alkalmazottról. Választások előtt állunk, s ezért nem meglepő, hogy senki sem kíván a darázsfészekbe nyúlni. Nevük elhallgatását kérő felelősségteljes tisztségviselők elismerik, hogy a gond nagy, s nehezen oldható meg.
– Teljesítménye alapján nem nehéz kimutatni, hogy ki lopja a napot. A gond az, hogy nem könnyű megszabadulni tőlük. Ha valamilyen fegyelmi vétség miatt felmondást kapnak, 90 százalékuk a bírósághoz fordul, s a munkaügyi törvény nem egyértelmű megfogalmazásai miatt meg is nyerik a pert, s visszakerülnek munkahelyükre. Felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy a minisztériumban foglalkoztatottaknak ha nem is egyharmada, de egynegyede semmit sem csinál, s ha otthon maradnának, senki sem hiányolná távolmaradásukat – nyilatkozta a kormány egyik minisztere, aki kérte nevének elhallgatását.
Rasim Ljajić munkaügyi és szociálpolitikai miniszter nem zárkózott el a nyilvánosság elől. Szerinte indokolt a létszámleépítés, de ügyelni kell arra, hogy miből élnek meg az elbocsátottak.
– Az irányításom alatt álló minisztériumban csak tavaly 60 alkalmazottnak mondtunk fel, s felmérésünk alapján további 20-ra nincs szükség. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a számok hús-vér embereket fednek. Az állami és a közigazgatásban dolgozók számának csökkentése elnapolható, de nem kerülhető el. Szerbiában az össz munkavállaló 30 százaléka az állami és a közigazgatásban dolgozik, Németországban pedig az arányuk valamivel több mint 7 százalék. Ez is azt bizonyítja, hogy a mostani helyzet tarthatatlan.
A korábbi minisztereket könnyebb szóra bírni. Slobodan Milosavljević két megbízatási időszakban állt a kereskedelmi minisztérium élén, s abban az időben is munkaerő-felesleggel küszködtek. Szerinte az elsődleges feladat a munka átcsoportosítása, mert például a kereskedelmi felügyelőségen nem dolgoznak elegen, a minisztériumban pedig túl sokan. A helyzet azóta sem módosult, mi több, tovább nőtt a minisztérium foglalkoztatottainak a száma.
Gašo Knežević 2000 elején irányította az oktatási minisztériumot.
– Viszonylag kevesen dolgoztak odaadóan, a többi csak a munkaidő lejártára várt. Abban az időben egyfelől alacsony szinten állt a bérezés, s ez nem serkentette munkára az embereket, másfelől pedig az állami szolgálat biztos jövedelem, és sokakat ez késztetett maradásra. Mindössze két alkalommal éltem a jogommal, s a munkafegyelem megsértése miatt felmondtam két dolgozónak. Fellebbeztek, s a bíróság nekik adott igazat.
Előbb vagy utóbb tenni kell valamit a minisztériumokban meghúzódó munkakerülők ellen. A választások után kiderül, hogy az új hatalomnak lesz-e bátorsága a rendteremtéshez.
Háromszor annyian
Jugoszlávia területileg háromszor akkora volt, mint Szerbia, és lakosainak száma is háromszor annyi volt, egyvalamiben azonban a belőle kiszakadt tagköztársaság, Szerbia messze megelőzi: az államigazgatásban dolgozók számát illetően. A Szerbiai Munkaadók Uniója szerint Jugoszláviának – beleértve a hat köztársaság és a két tartomány apparátusában dolgozókat is – az államigazgatásban összesen 28 134 foglalkoztatottja volt. Szerbiában jelenleg 29 834-en dolgoznak ezen a területen. Magyarán ma, a számítógépek világában Szerbiában háromszor annyi alkalmazottra van szükség ugyanannak a munkának az elvégzéséhez, mint egykoron, az átkosnak mondott időkben.
( y-A)
