Szerbia gazdaságát kevés választja el az összeomlástól, ez az utolsó pillanat, hogy a gazdasági élet szereplői összefogjanak és változtassanak ezen. A mintegy fél évvel ezelőtt létrejött Szerbiai Vállalkozók Mozgalma a vállalkozók és az őket tömörítő szervezetek tömeges egyesítésében látja azt az erőt, amellyel hatni tudnak a politikai rendszerre. Céljuk a gazdasági érdekek védelme, emellett síkraszállnak olyan feltételek mellett, amelyek a gazdaság fellendülését is eredményeznék.
Néhány nappal ezelőtt a szervezet Szabadkán is megnyitotta irodáját, s ennek apropójaként konferenciát is tartottak, ahol megismertették az egybegyűlteket a mozgalom elveivel, céljaival és működésük módjával. Branislav Grujić, a szervezet főkoordinátora szerint a vállalkozók ismerik a legjobban a gazdaságban uralkodó problémákat, ezért ők azok, akik tudásukkal és tapasztalatukkal hatékony rendszert tudnak létrehozni, s képesek a szükséges reformokat kiharcolni.
Számos egyesület, szervezet és kamara működik, melyek a gazdaság szereplőit egyesítik. Mennyiben lehet eredményesebb ez az újabb szerveződés?
– Mi, üzletemberek kisebbségben vagyunk ebben a közösségben, és nincs lehetőségünk a saját és az ország gazdasági érdekeit megvédeni, vagyis a törvényi előírásokat megreformálni és az Európai Unióban uralkodó gazdasági környezetet megteremteni itthon. Lépnünk kell és be kell bizonyítanunk, hogy elég érettek vagyunk, megvan a tapasztalatunk, tudásunk, megvan az erőnk, hogy összefogjunk és rámutassunk, milyen problémák vannak a gazdaságban, és hogyan kell őket megoldani. Ehhez pedig létre kell hoznunk a kritikus tömeget. Eddig mintegy tizenkétezer tagunk van, de a célunk az ötvenezres szám elérése. Ezek a vállalkozók további két-háromszázezer embert foglalkoztatnak, s ha így együttesen lépnünk fel, és nyomást gyakorolunk a politikára, akkor a politika kénytelen lesz megtenni a megfelelő lépéseket. Működésünket úgy képzeltük el, mint egy ernyőszervezetet, amely az egész ország területéről összegyűjtené a vállalkozókat és azokat az egyesületeket, melyek őket tömörítik, továbbá segítenénk a gazdasági rendszer tranzíciójának lefolytatásában és lezárásában. Alapfeladatunknak tekintjük, hogy kilábaljunk a válságból, de sajnos egyelőre csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk változásokat generálni és a gazdaságban uralkodó hangulaton javítani. A gazdaság nagyon nehéz helyzetben van, pillanatok kérdése, mikor fog a dominóeffektus bekövetkezni, amikor újabb vállalatok mehetnek tönkre, az pedig újabb elbocsátási hullámot von maga után.
Van-e elképzelésük a válságból való kilábalásra?
– Ez semmiképp sem egyszerű dolog. Munka, munka, munka, valamint a rendszer megtisztítása és átszervezése kell hozzá. Szerbiának megvan az az előnye, hogy fejletlen az infrastruktúrája, rengeteg terület van, ahol új projektumokat lehet megvalósítani, szükség van új kórházakra, iskolákra, utakra, vízvezetékre, vasúti hálózatra, a telekommunikáció fejlesztésére, újabb energetikai lehetőségek kiaknázására, ehhez pedig megvan a forrás, a tudás, csak el kell kezdeni. Ezzel párhuzamosan pedig beindulnak azok az aktivitások, melyek által a következő három-négy évben olyan országgá válhatunk, ahol élni és dolgozni lehet. Amíg tart a válság és kicsi az áruforgalom, addig az infrastruktúra épülhet, vagyis megtisztítjuk a saját portánkat, s megteremtjük a feltételeket, hogy a képzett embereink itthon maradjanak. Amennyiben Szerbia a következő két évben kétmilliárd eurót beruház saját fejlesztésébe, 2015-re, amikor az unióban is beindul a gazdaság, megmutathatjuk, hogy itt van élet és munka, a befektetők pedig ide hozzák a pénzüket. Ez a mi lehetőségünk.
Mit kell tennie az államnak és a politikának, hogy a gazdaság fellendüljön és a vállalkozások fennmaradjanak?
– Az állam igen gyorsan tehet néhány lépést ez ügyben. Például változtatnia kell az előírásokon, szükség van a pénzpiac liberalizálására, nagyobb likviditást kell biztosítani. Tehermentesíteni kell a gazdaságot, például csökkenteni a keresetek után fizetendő adókat és járulékokat, leépíteni a rejtett adókat, mint amilyen a városi építési terület után fizetendő díj, csökkenteni az adminisztratív költségeket. A hitelek esetében lehetővé kell tenni az alacsonyabb kamatok melletti hosszabb futamidőt, hogy egyszerűbben lehessen építési engedélyt kapni, könnyebben lehessen hitelt felvenni, és támogatni kell a kezdő vállalkozókat. A gazdaság feladata pedig, hogy újjáéledjen a vállalkozó szellem, új tervekre és tevékenységre van szükség. Most viszont mindenki azon dolgozik, hogy valahogy megőrizze azt a keveset, amije van, sőt azt is csökkenti, ez pedig növeli a munkanélküliséget, ami végül oda vezet, hogy tartósan szegény ország leszünk, ahonnan a fiatal, tanult emberek menekülnek.
Az állam részéről már évek óta nem történtek lépések a gazdaság fellendítésére.
– Mert hiányzik a politikai konszenzus, az elhatározás. Ezeket az intézkedéseket már évekkel ezelőtt megtehették volna, ehelyett viszont állandóan ködösítenek, és jöttek a hamis dilemmák, hogy csatlakozzunk-e az unióhoz, vagy sem, dolgozzunk-e együtt Oroszországgal, Kínával, Amerikával, vagy sem, legyünk-e a szabad kapitalizmus és a szabad munka országa, vagy inkább szocialista állam. Ha megvan a kritikus tömeg, annak az ötleteit el kell ismerni és el kell fogadni, bármilyen is a hatalmi összetétel, a kormány, az állam. Amint képesek vagyunk önszerveződni, a híd, amit alkotunk, széles, erős és megbízható lesz. Szükség lenne a szociális párbeszédre, de ez a mi társadalmunkban mindig összetűzésekhez vezet az érdekcsoportok között. Sajnos mi ma a szerbiai politikai rendszerrel konfrontálódunk, mert ez a rendszer nem tett semmit, hogy megvédje a gazdaságot és a vállalkozókat.
Arra számítanak, hogy a választások után megváltozik a helyzet?
– Nem vagyok optimista ebben a tekintetben. Annyi változásra számítok, amennyire sikeres lesz a szerveződésünk és amennyire képesek vagyunk a rendszert rábírni arra, hogy hallgasson ránk. Ehhez az Európai Unió intézményei is segítséget nyújtanak, amelyek sokkal aktívabban jelen lesznek majd, hogy Szerbiát hozzáigazítsák ahhoz a rendszerhez, amely az unióban uralkodik.
