Branka Popović (Fotó: Dávid Csilla)
Branka Popović, az élelmiszeriparban foglalkoztatottak városi szakszervezetének elnöke kezdettől fogva aktív szerepet vállalt a múlt héten bezárt újvidéki tejgyár munkásainak védelmében. Az ő neve áll az a tartományi és a városi vezetőkhöz hétfőn eljuttatott tiltakozó levélben is. Ebben a munkatörvénybe ütköző elfogadhatatlan intézkedések miatt emeli fel szavát a tejgyár dolgozóinak a nevében. A városi szakszervezeti vezető az üzem munkásaitól első kézből értesült a székvárosi tejgyár hatvanéves története utolsó felvonásának a bezárás felé vezető eseményéről, amely kilenc évvel ezelőtt vette kezdetét.
– Az újvidéki tejgyárat 2003-ban magánosították. Az új tulajdonos, a londoni székhelyű Salford társaság 2008-ban döntést hozott az Imlek és az újvidéki tejgyár egyesítéséről. A döntés következtében a székvárosi tejgyár kihelyezett üzeme lett a Padinska Skela-i Imleknek. A munkások azt állítják, hogy az akkoriban bejelentett beruházások elmaradtak, csupán néhány újabb gépet vásároltak, amelyeket később átszállították Padinska Skelán lévő tejgyárba. Lépésről lépésre a Salford teljesen eltulajdonította magának a székvárosi tejüzemet. Először a Pivnicei Tejgyárat záratta be és a termelőrészleget Hódságra (Odžacira) költöztette, majd a hódsági üzem ajtajára is lakat került és az ott dolgozó munkások arra kényszerültek, hogy mindennap Újvidékre utazzanak dolgozni. Később munkaerő-fölöslegre hivatkozva fokozatosan elbocsátották ezeket a munkásokat. Mindeközben nagyon ügyeltek arra, hogy egyszerre csak egy-két embert küldjenek el, hogy elkerüljék az általános tiltakozást.
Branka Popović szerint a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkások zsarolás áldozataivá váltak. Az elé a nehéz választás elé állította a munkaadó őket, hogy ha tovább szeretnének dolgozni a szakmájukban, akkor a Salford egy másik tejüzemében kell munkát vállalniuk: vagy a Szabadkai Tejgyárban, vagy a Padinska Skela-i Imlekben. Újvidéktől mindkét település több mint 100 kilométer távolságra van.
– Az újvidéki tejgyárban 139 embernek szűnt meg a munkaviszonya, közülük 15 mindennap utazik a Padinska Skela-i tejüzembe, az útiköltséget a vállalat fedezi. A lényeg az, hogy ezek az emberek nem önszántukból cselekszenek így, hanem rá lettek kényszerítve, hogy egész nap a munkahelyükön, illetve munkahelyük és otthonuk között ingázva töltsék el az idejüket, távol a családjuktól. A törvény világosan megfogalmazza, hogy a munkavállalót nem kötelezhetik, hogy lakóhelyétől 50 kilométernél távolabb dolgozzék, kivéve ha ebbe beleegyezik. De ebben az esetben nem erről van szó, hiszen a tejgyár alkalmazottjai nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy ellentmondjanak ennek az úgynevezett ajánlatnak. Tulajdonképpen mindannyian zsarolás áldozatai.
Az újvidéki ágazati szakszervezeti vezető szerint a munkaadó a gyár bezárásakor a munkások jogait védő törvényeket sem tartotta tiszteletben, ugyanis programot kellett volna készítenie a munkaerő-fölösleg sorsáról.
– Az újvidéki üzem bezárását szép csendben, titokban készítették elő. Nem értesítették róla a szakszervezeteket, hanem a foglalkoztatottakat kész tények elé állították. Az idevágó törvény előírja, hogy a munkaadónak programot kell készíteni a munkaerő-fölösleg további sorsáról. Ez a probléma jelenleg 70 embert érint, további elhelyezésük kapcsán a programot el kellett volna küldeni a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálatnak és a szakszervezetnek véleményezésre. Ehelyett a munkásokat tízesével behívták és fizetett szabadságot kínáltak fel nekik, augusztus 2-ától pedig mindenkit évi szabadságra akarnak küldeni. A munkások azonban itt akarnak maradni Újvidéken, és szerintük a technikai feltételek igenis alkalmasak arra, hogy a tejgyár tovább működjön a székvárosban. A vezetőség ugyanis arra hivatkozik, hogy az újvidéki tejgyár veszteségesen üzemel, és erre hivatkozva elküldenék őket a Padinska Skela-i Imlekbe és a Szabadkai Tejgyárba, hogy ott dolgozzanak, ami újabb kérdéseket vet fel, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ezekben az üzemekben alkalmazni tudják őket.
A szakszervezet, Branka Popović aláírásával, hétfőn tiltakozó levelet adott át Bojan Pajtićnak, a tartományi kormány elnökének, Miroslav Vasin tartományi foglalkoztatásügyi titkárnak, Igor Pavličićnek, Újvidék polgármesterének és Aleksandra Jerkovnak, az újvidéki városi képviselő-testület elnökének. Arra kérik őket, hogy befolyásukat latba vetve akadályozzák meg a székvárosi tejgyár bezárását.
– Ez a tejüzem 60 éve szépen működött, nem szabad annyiban hagyni a dolgot, hiszen az utóbbi években a székvárosban és másutt is szinte minden sikeres vállalatot tönkretettek. A Salford mostanra majdnem a teljes szerbiai tejpiacot uralja. Felvásárolta többek között a szabadkai, a zaječari, a zimonyi, a šidi, az újvidéki tejüzemeket. A birtokba vett gyárakat fokozatosan leépíti, s aztán a valódi érték sokszorosáért eladásra kínálja, persze senki nem akarja megvenni. Noha a Salford magáncég a szabályoknak rá is kell vonatkozniuk, mert amit művel, az nagyon nem korrekt. Ha most megengedik, hogy bezárja az újvidéki tejgyárat, akkor holnap ugyanezt megteszi az Imlekkel, és így, szép sorjában a többi tejgyárat is elintézi – figyelmeztet Branka Popović.
