Horvátországban az elmúlt nyolc év alatt 581 kilométer autópálya készült el
Összefogásban az erő – állítja a közmondás. Számtalan példával bizonyítható ennek helytállósága, de olykor ellenpélda is akad. Az utóbbi nyolc évben Velimir Ilić és Milutin Mrkonjić egymást váltotta a nagyberuházásokkal kapcsolatos bársonyszékben, s mindketten ígértek fűt-fát a balga népnek. Amikor a szükség megkövetelte, akár többször is „ünnepélyesen” megkezdték az autópálya valamelyik szakaszának építését, holott ők már akkor tudták, hogy szemfényvesztés az egész, és csak szavazatszerzési kísérletnek volt jó.
A jelenlegi kormány megalakulásakor mindketten inuk szakadtából arra törekedtek, hogy éppen ennek a tárcának jussanak a birtokába. Nevetséges, gyermekded okokat hoztak fel arra vonatkozóan, hogy miért éppen ők a legalkalmasabbak a poszt betöltésére. Mint lenni szokott, a „leghatásosabb” érvet a végére, csattanónak hagyták: nevezetesen azt, hogy életük álma autópályát építeni. Azonban egy dolog az álom és egészen más a valóság. Az utóbbiról tények tanúskodnak. Az elmúlt nyolc évben ugyanis, amióta a két prominens politikus a kormányban, vagy éppen a kormány körül sündörgött, mindössze negyven kilométer autópálya épült Szerbiában, holott a tervek, s az ígéretek ennél jóval hosszabbra vonatkoztak.
Ugyanez alatt az idő alatt – például – Horvátországban a honi táv tizenhatszorosán(!), pontosabban 581 kilométeren lehet furikázni anélkül, hogy tévedésből vagy enyhe figyelmetlenségből átvágnánk a szemközti sávra.
Az is jelzésértékű, hogy a horvátok, szem előtt tartva a Közép-Adria külföldi népszerűségét, elsősorban a Zágráb és Split közötti szakaszra fektették a hangsúlyt. A nagyjából 400 kilométeres komplett autópályát háromnegyed évtized alatt „tető alá hozták”. De ennek valódiságáról nem kell külön szólni azoknak a szerbiai polgároknak, akik az említett térségbe járnak nyaralni.
Egyébként a belgrádi Blic napilap nyilatkozatot szeretett volna kapni mind a két minisztertől, de a szocialista Mrkonjić még az újságíró kérdésére sem volt kíváncsi. Amint közölték, hogy honnan hívják, egy „köszönöm” után jószerivel lecsapta a telefont. Kollégája meg egyszerűen elérhetetlen volt a sajtó számára. Arra azonban talált alkalmat, hogy –immár ki tudja hanyadszor – közölje; a megbízatási ideje végéig be akarja fejezni a Belgrád és Čačak közötti, mintegy 150 kilométeres szakaszt. Talán nem véletlen, hogy éppen ez az autópálya-rész a szívügye. Ő ugyanis évekig volt Čačak mindenható polgármestere, s, tudomásunk szerint most is ott él. Így már érthető, hogy érdeke a szóban forgó rész mielőbbi kiépítése. Már csak az a kérdés, hogy miből? Mert Szerbia a saját erejéből az elkövetkező húsz évben sem lesz képes erre. Hitelt már csak a legsúlyosabb feltételekkel kaphatunk.
Félő, hogy mindkettőjük álma valóban csak álom marad.
