(Fotó: Ótos András)
Jóformán kinevezése pillanatától a Srbijagas igazgatója egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ne hangsúlyozza: a gáz ára nagyon alacsony és az általa vezetett közvállalat ebből eredően folyamatosan halmozza az adósságot. Kérte, majd követelte az állam vezetésétől, hogy engedélyezze ennek az energiahordozónak a drágítását, de a mindenkori kormánynak nem volt bátorsága erre a lépésre.
Nemcsak a nép, de a miniszterek is tisztában voltak/vannak azzal, hogy egy ilyen intézkedés maga után vonja az általános áremelkedést, hiszen szinte nincs olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek előállítására, illetve véghezvitele során ne lenne szükség energiára. Ezért a megfelelő gazdaságpolitika helyett a szociális demagógiához menekült, hiszen a választások előtt felért volna egy politikai öngyilkossággal a gáz árának nagyobb arányú emelése, utána pedig bizonyítani kell, hogy „ők jobban csinálják, mint elődeik”.
A mostaniak azonban már nem húzhatják sokáig a dolgot, s a gazdasági miniszter nemrég ki is jelentette, hogy az árkülönbségből eredő veszteségek elérték a tűrhetetlenségi szintet.
Igaz, arról egy szót sem szólt, hogy mennyire terheli az orosz gáz árát az a – felesleges – közvetítői díj, amelyet egy kormányközeli vállalat évek óta bezsebel.
Arról sem tesz említést senki az illetékesek közül, amikor a gáz árát boncolgatja, hogy a keresetekhez képest a gáz ára még mindig nagyon magas. Arról pedig végképpen mélyen hallgatnak, hogy a Srbijagasban a fizetések jóval meghaladják a szerbiai átlagot, s a munkaerő-felesleg is sok pénzébe kerül a cégnek.
Marad – számukra – a lényeg: a veszteségek immár vállalaton belül kezelhetetlenek, s ezt a kormány is „belátta”. Közvállalatról lévén szó, tehát az állam tulajdonáról, az ország nem hagyhatja cserben a stratégiai fontosságú kollektíváját, ezért minden bizonnyal közadóssággá alakítják ét a Srbijagas egymilliárd eurót kitevő hiányát. Hogy ki, mikor és hova költötte el ezt a rengeteg pénzt, senki sem tudja, vagy nem hajlandó megmagyarázni.
Egyébként kicsit kedvezőbb a helyzet a villanygazdaságban, hiszen a polgárok 47, a gazdasági tényezők pedig 45 milliárd dinárral „lógnak”. Emellett évente hozzávetőleg 65 millió euró értékű villanyáramot, szó szerint, ellopnak a fogyasztók.
A villanygazdaságban (is) folyamatosan kérik az áram árának 5-ről 7 eurócentre való emelését. Azzal érvelnek, hogy ez a drágítás csak kevésbé terhelné meg a családi költségvetést, illetve a vállalatokat, nekik pedig 600–700 millió euró hasznot hozna, ebből a pénzből pedig új termelőkapacitásokat építhetnének, s a következő év(tized)ekben is biztosítani tudnák Európában a legolcsóbb energiát.
A villanygazdaságban, akárcsak a Srbijagasban, csupán elvétve teszik szóvá a megfizettetés problémáját. A témát akkor vetik fel, amikor az őket dicséri, mint például mostanában. Az egyik illetékes ugyanis azt nyilatkozta, hogy a megfizettetés már elérte a 96 százalékot, s külön kiemelte, hogy legmegbízhatóbb fogyasztóik a vajdaságiak, valamint a főváros és Kraljevo környékének lakói.
Lehet, hogy csak elszólás volt a részéről, amikor megemlítette, hogy legnagyobbak a gondjaik a nišiekkel vannak. Aki folyamatosan figyelemmel kíséri ezt a témakört, még emlékezhet egy tudósításra, amelyből kiderült, hogy az említett, egykor sokkal szebb napokat megért ipari központban élők csak ímmel-ámmal tesznek eleget ez irányú kötelezettségüknek, s az áram árának megfizettetése messze-messze elmarad az országos átlag mögött.
Mivel az áramért nem kell kemény valutát adnia az országnak (mint a gázért), a helyzet némileg eltérő. Az említett 92 milliárd dinár kinnlevőséget egyszerűen leírják, vagy az infláció lassan „megeszi”.
A gázt azonban fizetni kell az oroszoknak, akik – s ez már szemmel látható – élesen elkülönítették a nemzeti rokonságot az üzlettől. Ők a kormány szavatossága alapján szerződtek, s a kezesnek kell fizetni, ha a vevő erre nem képes. A gond azonban ott kezdődik, hogy az államkassza üres. Ezért kell az egymilliárd eurót közadóssággá alakítani, hogy rá lehessen testálni a népre.
Azokra is, akik még a szagát sem ismerik a vezetékes gáznak.
