Ha eddig bárkinek kételyei voltak az ország gazdasági helyzetét illetően, a kormány által a napokban elfogadott intézkedéscsomag tartalma nemcsak eloszlatta, hanem azt is bebizonyította, hogy az ország vezetése immár olyan bevételi lehetőségeket sem szándékozik elszalasztani, amik viszonylag kis összeggel fogják ugyan növelni a költségvetést, de egy egészen pici lyukat betöm(het)nek az egyre növekvő hiányban. Ilyen – többek között – a banki betétek kamatára vonatkozó adó.
Érdekesmód a kamatadó százalékának növelése csak a devizabetétekre vonatkozik, a dinárbetétek kamata viszont továbbra is adómentes. Már ebből is le lehet bizonyos következtetéseket vonni. Elsősorban azt, hogy az emberek az esetleg megtakarított dinárjukat nem igyekeznek valamelyik pénzintézet gondjaira bízni, hogy ott, lekötött formában, fialjon, vagy pedig már nincs mit bevinniük a bankba. Felélik, s legnagyobb részük már annak is örül, ha „nonprofit” megoldással ki tudja húzni a hónapot adósság nélkül.
Az sem (lehet) elhanyagolható körülmény, hogy akinek még van lehetősége a takarékoskodásra, azt nem dinárban, hanem devizában, főleg euróban teszi. Az egyre növekvő pénzromlástól tartva veszi a nép (már aki teheti) az európai valutát. A hivatalos közlés szerint napjainkban több mint nyolcmilliárd euró a polgárok megtakarítása. Persze a bankok is folyamatosan igyekeznek magukhoz csábítani a szalmazsákokban rejtőzködő összegeket, s a lekötés időtartamától függően évi 2,7 – 5,5 százalékos kamatod adnak az ügyfélnek. Ez jóval magasabb, mint a nyugat-európai országok pénzintézményei által biztosított haszon. Németországban például mindössze 1,5 százalékra számíthatnak a betétesek, de Ausztriában is csak egy árnyalattal kedvezőbb a helyzet.
Mit jelenthet a belgrádi vezetésnek a kamatadó növelése? Nos, ha a 8 milliárd eurót vesszük alapul, s átlagosan csupán 3 százalékos kamattal számolunk, akkor évente a kamat összege 240 millió euró. Október elsejéig 10, azt követően pedig 15 százalék lesz az adó. Vagyis a még néhány napig érvényes korábbi döntés értelmében az állam ebből a forrásból 24 millió, elsejétől pedig 36 millió euró bevételre számíthat. Vagyis egyetlen tollvonással 12 millió euró hullik az ölébe. Elvileg nem sok ez a pénz, főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy a kormány az idén és jövőre egymilliárd eurót akar megtakarítani, mégpedig úgy, hogy ennek a megszorításnak a terhét ne a polgárok viseljék.
Talán mondani sem kell, hogy a miniszterelnök erre vonatkozó, s az előző mondat második felét tartalmazó nyilatkozata kemény populista demagógia, hiszen kit érint a növekedő áfa és kamatadó, vagy éppen a törvényellenesen felére csökkentett esedékes nyugdíjemelés? Természetesen, a lakosságot. Akkor miről beszél Ivica Dačić?
A véget nem érő népbutítás helyett tisztességesebb dolog lenne férfiasan bevallania, hogy most már oda jutottunk, hogy minden morzsa számít.
