2024. november 24., vasárnap

Kivizsgálni a vagyon eredetét

Miből szerezték javaikat a pártkáderek?
Az elmúlt években a nép között, eleinte szórványosan, később egyre gyakrabban lehetett hallani a kérdést: hogy miből szereztek óriási vagyonokat egyes közvállalatok vezetői, akik elsősorban párthovatartozásuk és nem szakmai rátermettségük alapján kerültek vezető pozícióba? Az istenadta nép szavát azonban egyik uralkodó garnitúra sem hallotta meg. Mostanában ezek a kellemetlen kérdések és feltételezések már szervezettebb formát öltöttek. A közelmúltban ugyanis a Szerbiai Munkaadók Uniója vetette fel, hogy az állami szerveknek ki kellene vizsgálniuk az utóbbi tíz évben aránytalanul megtollasodott vállalatvezetők vagyonának eredetét, hiszen nem egy esetben az állam által, természetesen az adófizetők pénzéből, bőségesen és folyamatosan támogatott, vagyis állandóan veszteséges állami cégek élén levők igen értékes ingatlanokat vásároltak, s egyébként is ők és a családjuk feltűnően nagy lábon élnek.

A munkaadók szerint (is) végső ideje volna gátat vetni annak, hogy az egyre romló, de még a kifizetődőség határa felett gazdálkodók – közvetve – támogassák az életképtelen, vagy vezetőik hibái és hozzá nem értése miatt csak hiányt és adósságokat gyártókat.

Közleményükben felróják az államvezetésnek, hogy az éppen hatalmon levők nem szakembereket, hanem olykor (és leginkább) dilettáns pártkádereket juttatnak vezető pozícióba. Ezeknek a hozzá nem értése miatt az utóbbi tíz évben sok állami vállalat piaci értéke megfeleződött, annak ellenére, hogy egyeduralmi helyzetben vannak.

Ma már nem ritkaság a 120–200 ezer dináros igazgatói fizetés, pedig emögött nem találhatók elfogadható gazdasági eredmények.

Egyenesen megdöbbentő az az adat, amelyhez a vállalkozók egy felmérés alapján jutottak. Szerbiában ugyanis, köztársasági, tartományi és községi szinten, összesen 570 közvállalat van, s ezekben 8242 igazgató, igazgatóhelyettes, tanácsadó és más, magas beosztású egyéb koptatja a bőrfoteleket. Nettó fizetésük, éves szinten, erősen megközelíti a 100 millió eurót, teljesítményük azonban ennél aránytalanul alacsonyabb.

Bizonyos számítások szerint az állam sokkal jobban járna, ha mindegyik közvállalat élére Nyugatról „importálna” egy-egy igazi menedzsert, és havi nettó 10 000 eurós fizetést adna nekik, azzal a kikötéssel, hogy szedjék rendbe az állami vállalatok anyagi-pénzügyi helyzetét.

Azt talán mondani sem kell, hogy a Szerbiai Vállalkozók Uniójának a fenti témára vonatkozó közleménye is pusztába kiáltott szó marad, mert térségünkben aligha akad hatalmon levő párt, amelynek „káderei” hajlandók volnának lemondani a busás fizetésről, a béren kívüli juttatásról és a közbeszerzések alkalmával lecsíphető pénzről.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás