Nem volt kétséges, hogy a parlament elfogadja a forgalmi adónak 18-ról 20 százalékra történő növelését, hiszen kong az ürességtől az államkassza, s ez kellene legyen az egyik legjobb módja legalább részleges feltöltésére. Kérdés azonban, hogy ezzel a módszerrel sikerül-e betömni a lyukakat a költségvetésben.
Ismert szakemberek, gyakorló és sikeres közgazdászok, vállalatvezetők már korábban figyelmeztettek ennek az eléggé át nem gondolt intézkedésnek a negatív következményeire. A kormány és a pénzügyminiszter szeme előtt azonban csak a nagyobb százalékból majdan befolyó hatalmas összeg lebeg(ett), amellyel tovább lehet éltetni az élhetetlen cégeket, finanszírozni a számtalan és felesleges, jórészt pártkáderekkel feltöltött ügynökségeket.
Mi várható az adóemeléstől? Hozzáértők váltig hangoztatják, hogy ennek egyetlen látványos eredménye lesz az életszínvonal további csökkenése, és az eddig legálisan működő vállalkozások egy részének átvándorlása a szürkegazdaságba.
Teljesen logikus, hogy a magasabb adó minden téren bizonyos áremelkedést vált ki, holott az emberek már a jelenlegi árakat sem tudják megfizetni. A továbbiakban tehát törvényszerűen bekövetkezik a termelés csökkenése, hiszen a termékekre nem lesz kereslet, s akik továbbra is a felszínen akarnak maradni, első lépésként megszabadulnak munkásaik egy részétől. Azok pedig, kenyér nélkül maradva, aligha fogják fellendíteni a kereskedelmet, s ezzel együtt a termelést.
Ha csökken a termelés és az áruforgalom, kevesebb forgalmi adó kerül az államkasszába, tehát a százalékban kimutatott növekedés dinárban kifejezett összege kisebb lesz az eddiginél.
Kis- és nagyvállalkozók egyként azt vallják, hogy csak akkor lett volna igazolt az áfa növelése, ha ezzel párhuzamosan a kormány csökkentette volna a fizetéseket terhelő kivetéseket. Ebben az esetben a vállalkozónak – úgymond – semmibe sem kerülne ez az intézkedés, mert „ami elvész a réven, megjön a vámon”, de megtarthatná a termelés eddigi méretét, mi több, oka sem lenne termékeinek drágítására.
Az újságokban olvasható, erre a témára vonatkozó nyilatkozatokból a laikus is könnyen leszűrheti, hogy csak rövid távon lesz eredménye ennek a népszerűtlen intézkedésnek. Így azonban okkal feltételezhetjük, hogy sokan kénytelenek lesznek beadni az ipart, de mivel valamiből élniük kell, visszatérnek a miloševići időkben jól bevált módszerekhez, amikor a kereskedők áruforgalmuk négyötödét feketén bonyolították le, s abból az államnak az égvilágon semmi haszna nem származott.
Ha jól belegondolunk, Szerbiában ezen a téren (is) megismétlődik a történelem, hiszen nagyjából ugyanazok vezetik az országot, mint húsz évvel ezelőtt.
Könnyen megeshet, hogy – sajnos – ugyanúgy.
