Az utóbbi több mint két évtizedben annyi kellemetlen élményben volt részünk, hogy ma már akkor is gyanúperrel élünk, ha valami kedvezően alakul. Lehet ugyanis, hogy a jelenlegi kormány komolyan veszi az országlás felelősségét és valóban jobb útra szeretné téríteni Szerbiát, hiszen egyre nagyobb lendületet vesz a korrupcióellenes tevékenység, habár egyelőre csak a korábbi uralkodó gárda tagjait éri utol az igazságszolgálgatás meglehetősen rövid keze, s a szocialista-radikális korszakban égbekiáltó disznóságokat elkövetők még mindig szabadlábon vannak.
Az ország gazdasági helyzete is több mint aggasztó. Elsősorban a közvállalatokban és a mindenkori regnáló pártok által kijelölt személyek vezette cégekkel kapcsolatban derül ki, hogy a pártkáderek jelentős része igen vehemensen fosztogatta a közöst.
Mintha ennek igyekezne gátat vetni a minisztertanács azzal a nemrég kialakított és nyilvánosságra hozott állásfoglalásával, hogy a jövőben nem vállal szavatosságot a JAT, a Srbijagas és a Galenika által felvett hazai és nemzetközi hitelek visszafizetésére. Márpedig hatalmas összegekről van szó. A tavaly és az idén a JAT 10, illetve 20, a Galenika az idén 85, a Srbijagas pedig a tavaly 210, az idén pedig 360 millió euróval adósodott el, és ha az összeget ők nem lesznek képesek törleszteni, az állam fogja visszafizetni a hitelezőnek. Márpedig ezen a téren vannak bizonyos jelek arra, hogy sor kerül az állami pénz ily módon történő felhasználására. A JAT-ban váltig erősítik, hogy a kormány fentebb említett lépése nem lesz hatással a gazdálkodásukra, s már a következő évi költségvetésüket úgy tervezik, hogy a hitelgarancia hiányát ne érezzék meg sem a dolgozók (a fizetésükön), sem a beszállítók.
Hasonlóan derűlátók, akár azt is mondhatjuk, hogy elbizakodottak a Srbijagasban. A szocialista vezérigazgató már most igyekszik nyugtatni a fogyasztókat, s azt állítja, hogy újévig biztosan nem drágítanak. Szerinte ők állami támogatás nélkül is kapnak hitelt, ha erre szükségük lesz. Ennek csupán az a feltétele, hogy az állam legkésőbb 45 nap alatt kifizesse a közvállalatnak a tartozásait.
Csupán a Galenika illetékesei nem voltak hajlandók az ügyben megszólalni. Ők tudják miért, de alapos a gyanú, hogy nekik van leginkább szükségük a kormány pénzügyi „esernyőjére”.
Felettébb furcsa az érintett közvállalatok vezetőinek reagálása. Ha már most tudják, hogy jövőre nem kell a kormány ajtója előtt esdekelniük némi hitelgaranciáért, vajon miért nem igyekeztek saját lábra állni az elmúlt időszakban? Most, amikor elapadni látszik a bőségszaru, egyik pillanatról a másikra megtanultak gazdálkodni?
Ha ez a recept beválik, talán érdemes lenne kipróbálni a többi, állami kézben levő feneketlen zsákon is, mint a Szerbiai Vasutak közvállalat, a Szerbia Útjai közvállalat, a villanygazdaság stb.
Megtörténhet, hogy az utóbbi kettőnél, valamint a Srbijagasnak reális szintre csökkentenék az immár dőzsöléssel határos vezetői (és alsóbb dolgozói szintű) fizetéseket, és ezzel sem irritálnák azokat a polgárokat, akik naponta kénytelenek újraszámolni pénzecskéjüket, ha éhhalál nélkül túl akarják élni a hónapot.
