Pedig szakemberek állítják, hogy megfelelő hozzáértéssel ha nem is virágzó, de mindenképpen kifizetődő vállalkozás lehetne a JAT. Azt azonban mindannyian hangoztatják, hogy a vállalat vezetését szakemberekre és nem pártkáderekre kellene bízni.
Az is valószínű, hogy a honi légiforgalmi vállalatnak volna jövője, hiszen a mai napig első osztályú engedéllyel rendelkezik az Amerikába történő utas- és áruforgalom lebonyolítására. A gond csupán annyi, hogy nincs mivel. Az olykor felszálló gépek mellett több olyan vasmadár áll a kifutó mellett, amelyek mindegyikére igen rövid idő alatt akár öt megfelelő összetételű és képzettségű legénységet lehetne biztosítani. De hol találni olyan elvetemült utast, aki hajlandó egy megbízhatatlan repülőgépre szállni? Hacsak nem öngyilkos-jelölt az illető.
A járműpark állapotával egyébként nem csak a JAT-ban, hanem a kormányban is tisztában vannak. Minden bizonnyal ezért emlegeti olykor az illetékes miniszter és a miniszterelnök is, „mentesíteni“ kell a közvállalatok a meglevő adósságok alól, majd így partnert találni neki, s közös vállalatként, Új JAT néven bejegyeztetni. Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy az Airbus-szal régebben kötött, de még hatályos szerződés keretében néhány, 180 személy befogadására alkalmas A320-200-as gépet lízingeljenek. A megvalósításhoz azonban az állam részéről több, mint 100 millió euró garanciavállalásra van szükség. Márpedig éppen a napokban jelentette ki a pénzügyminiszter, hogy ilyen szempontból a kormány kivonul a JAT mögül.
Egyébként a hozzáértők egy része két lehetőséget is lát a kérdés megoldását illetően. Az egyik, hogy egyszerűen sorsára kell hagyni a közvállalatot. Felszámolása azonban számos „kellemetlen“ következménnyel járna. Példának hozták fel a Malév esetét. Amint ugyanis a magyar kormány lemondott a nemzeti légiforgalmi vállalatról olyannyira megcsappant az utasforgalom, hogy a Ferihegy I.-et be kellett zárni, mert fenntartása nagyon nem volt kifizetődő. Félő tehát, hogy a JAT megszűnése komoly anyagi és presztízsveszteséget okozna a Nikola Tesla reptérnek.
Míg a szakemberek és a politikusok azon töprengenek, hogy mi legyen a sorsa a J(ugoslovenski) A(ero)T(ransposrt)nak, főleg a kormány, de elsősorban Mrkonjić miniszter mélyen hallgat arról a több, mint 200 millió eurós adósságról, amely a JAT-ot terheli, s ami lényegében fő oka annak, hogy mindeddig nem sikerült stratégiai partnert, vagy éppen vevőt találni a vállalatra.
Márpedig ezt az adósságot nem fogja a kutya megenni, s az infláció sem csökkenti. Tehát „valahonnan” (na honnan?) pénzt kell teremteni a beszállítók és a hitelezők jogos követelésének kielégítésére. Egyetlen megoldás a költségvetés ennyivel történő megrövidítése.
Inkább felesleges, mint költői a kérdés: Ki fogja megfizetni a pártkáderek által landolásra ítélt cég hatalmas adósságát?
Természetesen mi, adófizetők.
