Valószínűleg már a napokban a kormány elé kerül a pénzügyminisztérium által kidolgozott törvénytervezet, amely lényegében amnesztiát hirdet az adót évek óta nem fizető vállalatok és vállalkozások számára.
Arról van szó, hogy október végével bezárólag a gazdaság és a vállalkozók összesen 517,5 milliárd dinárral tartoznak az adóhivatalnak. Elképzelhető, hogy ez a lemaradás nem egy, hanem ki tudja hány év alatt gyűlt össze, hiszen csak az évi 22 százalékos kamat 340 milliárd dinárt tesz ki. Nos, ezt az utóbbi kötelezettséget szándékozik „megbocsátani” a készülő törvény. Persze csak azzal a feltétellel, ha az adósok mostantól fogva az eddiginél jobban tisztelik a pénzügyi törvényt,valamint adójukat folyamatosan és határidőre befizetik. Ellenkező esetben rájuk nem vonatkozik az előkészületben levő előírás, tehát – elvileg – kötelesek lesznek a kamattal terhelt teljes összeget befizetni.
Alapjában véve az elképzelés nem rossz, hiszen az állam nagyjából a tartozások egyharmadát megkapja, s a több mint másfél milliárd euró igencsak jól jön(ne) az államkasszának. A gazdaság pedig megszabadul(na) egy akkora nyűgtől, amely eddig is veszélyeztette sok vállalat működését. Azért kell hangsúlyozni, hogy a vállalatok, a cégek járnak jobban, mert a vállalkozóknak „mindössze” 56 milliárd dinár a hátralékuk, és ennek csaknem felét a kamatok képezik.
A pénzügyminisztérium, illetve a kormány e nagylelkűségének azonban ára van. Az érintettek ugyanis csak akkor számíthatnak a szóban forgó kedvezményre, ha legkésőbb január végéig befizetik az októberi és a novemberi esedékes adót, január elsejétől pedig maradéktalanul és késedelem nélkül teljesítik ez irányú kötelezettségüket. Ebben az esetben kérhetik, hogy töröljék a kamat összegét, és azt is, hogy az adóhátralékot a minisztérium részletekre bontsa, s így tegye lehetővé törlesztésüket.
Ismerve azonban a vállalkozókat, ezúttal a minisztérium sokkal óvatosabban próbál eljárni, mint a korábbi, hasonló helyzetekben. A kamat felét ugyanis csak a jövő év végén tekinti semmisnek, a másik felét pedig 2014-ben fogja leírni. Tehát meg akar bizonyosodni arról, hogy az adósok valóban komolyan gondolják elmaradott kötelezettségük teljesítését.
Az elmondottak alapján okkal állíthatjuk, hogy a készülő törvény jó hír a cégek és vállalkozók számára.
Az éremnek azonban, mint általában, két oldala van. Ezúttal sincs másképpen. Félő ugyanis, hogy az érintett „feledékenyek”, sőt mások is, vérszemet kapnak, s a jövőben tömegesen hanyagolják majd az adófizetést, abban bízva, hogy a kormány ismét eltörli a be nem fizetett adó után járó kamatot. S amíg erre sor kerül, ők nyugodtan forgathatják az államnak járó pénzt. Arról nem is szólva, hogy az infláció évente legalább tíz százalékkal csökkenti kötelezettségük reálértékét.
Tehát azok járnak jól, akik meggyőződéssel vallják, hogy az államnak csak akkor kell pénzt átutalni, amikor nincs más megoldás.
Egyébként ez a közműszolgáltatások esetében is gyakran megtörténik. Például ha valaki hónapokig nem fizeti az elfogyasztott elektromos energiáért járó díjat, mielőtt megjelennének a villanyszerelők, hogy lekapcsolják a hálózatról, több figyelmeztetést is küldenek neki. Az idő tehát múlik, a szolgáltató vagy a köztársasági költségvetés egyre csak lesi, hogy megkapja-e a neki járó összeget.
Természetesen elvileg van lehetőség az ilyen cselfogás elkerülésére, hiszen ha megfelelő törvénnyel köteleznének mindenkit, hogy mások iránti anyagi kötelezettségét záros határidőn belül rendezze, aligha volna szükség ilyen kétélű törvény meghozására.
A baj csupán az, hogy maga az állam is csaknem egy évet késik a neki szolgáltatást végzőknek és a beszállítóknak, így nincs erkölcsi joga a másokkal szembeni szigorra.
Vagy ahogyan Hofi Géza mondta a Rózsa Sándorról szóló filmparódiában:
– Ha ilyen a vezérbetyár, milyen a beosztott!?
