Nemrég azonban kiderült, hogy az egésznek szinte semmi értelme nincs, a kormány ugyanis ezzel a megoldással szerette volna rávenni a gazdaság tényezőit, hogy szorgalmasan töltsék a köztársasági büdzsének nevezett feneketlen zsákot. Július elsejétől november elsejéig összesen 152 milliárd dinár folyt be, csak kétmilliárddal több, mint a korábbi azonos időszakban. Sőt, ha szem előtt tartjuk a tényt, hogy időközben három újabb illeték is ebbe a számlacsoportba került, okkal mondhatjuk, hogy az egész intézkedésből nincs semmilyen haszon. Persze a bankoknak jelenleg is más a véleményük, mert a rájuk kényszerített különmunkát a kormány nem fizette ki, holott a „szolgáltatást” ő rendelte meg (inkább: elrendelte).
Az avatatlan polgárok a fentiek hallatán egyszerűen nem értik, hogy miért nem növekedett 20-30 százalékkal az adózási kedv, hiszen az illetékes minisztérium ilyen arányú várható növekedésről beszélt.
A nyilvánosságra hozott száraz adatokból csupán az derül ki, hogy csaknem 120 ezer cég befizette ugyan az adókatt és a járulékokat, de – nyilván – a nettó fizetésre már nem maradt pénzük, s így a dolgozók itták meg a levét a munkaadójuk jogkövető magatartásának. Jóval kisebb számban, pontosabban hétezer-kétszázan átutalták a havi bért dolgozóik számára, de nem maradt pénzük az adókra és a járulékokra. Az is lehet, hogy ez utóbbit nem is erőltették.
Emlékeztetőül el kell mondani, hogy a nyárelőn, amikor a kormány a bankokat noszogatta e feladat átvállalásával, az illetékesek váltig hangoztatták: akiről kiderül, hogy nem fizette be az államnak járó összeget, nem kell sokat várnia a pénzügyi ellenőrök megérkezésére.
Mostanában az is kiderült, hogy a szóban forgó ok miatt sehol sem „csaptak le” a fináncok. Vajon miért?
Elsősorban azért, mert a központi adóhivatalban szinte észre sem veszik a bankoktól naponta beérkező jelentéseket. Vagyis senki sem törődik azzal, hogy milyen intézkedést tesznek a pénzintézetek ezen a téren.
A problémához való viszonyulást jól tükrözi a belgrádi Blic napilap által az adóhivatalnak feltett kérdéshez való viszonyulás, hogy miért nem foganatosítottak intézkedéseket a nem fizetőkkel szemben, ha már júniusban ezt ugyancsak ígérgették. Nos, a kérdésre nem kaptak választ.
Pedig, állítólag, nem kevés összegről van szó. Ha ugyanis következetesen valóra váltották volna az elképzelést, hozzávetőleg 45 milliárd dinárral gazdagabb lehetne a költségvetés.
Félő azonban, hogy most is ugyanaz történik, mint az utóbbi negyed században: azok a vállalatok, pontosabban tulajdonosok, illetve igazgatók, akik „közelebb vannak a tűzhöz”, csak legyintettek az egész akcióra, és továbbra sem fizetnek. Márpedig ha valaki nem fizeti be a nyugdíjbiztosítási járulékot, a munkás dolgozgathat száz évig is, aligha kap nyugdíjat.
Az is lehet, hogy sokan azt várják, hogy az állam ismét a nyakába vegye a szolgálati évek összekapcsolásának anyagi terhét, és az adófizetők számlájára rendezi –immár ki tudja hanyadszor – a helyzetet.
Ennek az egész hercehurcának csak egy végkövetkeztetése van:
Vajúdtak a hegyek…
