Az eddigi tapasztalatok alapján joggal gyanakvók azok a polgárok, akik igencsak szkeptikusan vélekednek a bejelentett akcióról, miszerint az adóhatóság górcső alá veszi a 35 millió dinárnál nagyobb vagyonnal rendelkezők adóbevallásait, illetve rendszeres jövedelemét.
Az illetékesek elképzelése szerint az említett összegnél nagyobb vagyonnal rendelkezők kötelesek lesznek bejelenteni valós értéküket, s az után fizetnek adót. Akik ezt nem teszik meg, azoknál az állami szervek összehasonlítják a vagyon értékét és az illető jövedelmét, majd pedig minderre 20 százalékos adót vetnek ki.
Minden bizonnyal sokan ismernek olyan személyeket, akik – saját bevallásuk szerint – szinte a létminimum alatt keresnek, viszont több tízezer eurót érő kocsikat hajtanak, házuk, lakásuk pedig eléri, vagy akár meg is haladja az egymillió eurót.
Ezzel kapcsolatban volt rá példa, hogy az egyetemre iratkozó fiatal a kérdőívbe azt írta, hogy családja havi 800 (azaz: nyolcszáz!) dinárból él, miközben éber szemmel vigyázott a nercbundájára.
A miniszterek és fő politikusok azon nyilatkozatai ellenére, hogy rendet akarnak teremteni ezen a téren, az a ki nem mondott állami szándék áll, hogy újabb forrásokat találjanak a költségvetésnek nevezett feneketlen zsák legalább részbeni feltöltésére. A pénzügyminiszter ugyanis nemrégen elszólta magát, s „tévedésből” közölte, hogy a kormány bizonyos intézkedéseinek eredményeként sikerült elkerülni az államcsődöt. A kapkodva elért megoldások azonban csak tűzoltásként értelmezhetők, és hosszú távon továbbra sem lehetünk biztonságban ezen a téren. Márpedig rajtunk senki sem fog segíteni, nem úgy mint Görögországon, ahova az Európai Unió szinte nem győzi saját forrásaiból átpumpálni az eurómilliárdokat.
Az egyén vagyona és jövedelme közötti összefüggések vizsgálatának pénzügyi eredményessége nem új dolog. Ezzel az intézkedéssel Szlovénia például hozzávetőleg 150 millió euró bevételhez jutott. Ha ezt vesszük alapul, akkor Szerbia esetében legalább 350 millióról van szó.
Az is jelzésértékű, hogy ha pénzről van szó, mélyen háttérbe szorul a nemzetek közötti türelmetlenség. Hamarosan ugyanis a szerbiai adóhatóság vezetését Ivan Simič veszi át, aki korábban éppen Szlovénia adóhivatalának volt az első embere. Márpedig tudjuk, hogy a két nemzet és politikusai között nem dúl a szerelem.
A szerbiai kisemberek, akik esetleg figyelemmel kísérik az ezzel kapcsolatos eseményeket, joggal kíváncsiak, hogy mi lesz mindennek a vége. Ahhoz ugyanis, hogy valóban tiszta víz kerüljön a pohárba, komoly és őszinte politikai akaratra van szükség.
