Ha húsz évvel ezelőtt délután két óra körül az ember a Sever villamosgépgyár környékén járt, munkások tömegeivel találkozhatott, akik elözönlötték a gyalogjárdákat, a kerékpárutakat és az utakat is. Ők voltak a gyár dolgozói, akik a délelőtti műszakból hazafelé tartottak. Akkor hatezren. Ebben a pillanatban valamivel több mint négyszáz ember dolgozik itt. Pontosabban, munkaviszonyban vannak. Még. Ez az egy vállalat sorsa híven tükrözi, hol tart ma Szabadka gazdasága.
LEHANGOLÓ STATISZTIKA
A legtöbb vállalat fizetésképtelenséggel küzd, mintegy 2000 vállalat számláját zárolták, az idei év első negyedében pedig összesen 263 vállalatban kezdődött meg a csődeljárás. Igaz, ezek az adatok a teljes észak-bácskai régióra vonatkoznak, ahová a topolyai és a kishegyesi község is tartozik, de nyilvánvaló, hogy az érintett cégek többsége szabadkai.
A foglalkoztatási szolgálat adatai ugyan nagyjából 23 ezer munkanélküliről árulkodnak, de tudjuk, ebbe az összegzésbe csak azok kerülnek be, akiknek a neve fenn van a szolgálat listáján, a többségé azonban nincs fent. A Körzeti Gazdasági Kamara becslései szerint a valóságban mintegy 60 ezren vannak munka nélkül.
A statisztikai adatok tengerében a leginkább megfogható a bérek alakulása, ezen keresztül érzi az átlagember leginkább a leépülés szintjét. A mellékelt táblázatból látható az országos átlagbértől való leszakadás, ami különösen az elmúlt két évben jutott kifejezésre, amikor Közép-Szerbia is megelőzte Szabadkát.
A kilencvenes éveket nyögvenyelősen túlélő szabadkai gazdaság az új évezred első évtizedében gyakorlatilag összeroppant, a termelői szektor – néhány kivételtől eltekintve – szinte eltűnt.
Sever villamosgépgyár, November 29. húsárugyár, Partizán kerékpárgyár, Palicsi Pincegazdaság, Fidelinka…stb. A sort hosszasan folytathatnánk.
UTÁNUK A VÍZÖZÖN
Az egykoron jó nevű és több száz foglalkoztatottat alkalmazó gyárak nagy része esetében ugyanazt a „kiszipolyozó privatizációs” modellt alkalmazták. Megvette őket valamelyik tekintélyes, hazai üzletember, aki aztán a vállalat vagyonára jelzáloghitelt vett fel vagy értékesített minden mozgathatót a gyárból, a privatizációs adásvételi szerződést nem teljesítette, vagyis nem fizetett a gyárért, a privatizációs ügynökség szerződést bontott, ő vette a kalapját, utána pedig vízözön helyett maradtak a gyár romjai és a kisemmizett dolgozók. Többnyire nyugdíj előtt 5-10 évvel, esélyük az újbóli elhelyezkedésre nagyjából a nullával volt egyenlő.
Amikor 2004-ben a Severt megvásárolta az osztrák ATB vállalat, joggal reménykedett mindenki, hogy véget érhet a termékeivel egykoron keleti és nyugati piacokon is jelen lévő gyár agóniája. Azonban ennek az ellenkezője történt. Az új tulajdonosok mintha nem tudták volna mit kezdjenek a gyárral, évről évre leépítették a Severt, munkások százaitól váltak meg. Legutóbb május 1-jén került újabb 285 ember az utcára, így jelenleg mindössze 469-en maradtak. Az ATB árulja a vállalat egyes üzemegységeit, ingatlanjait, amit lehet, bérbe adna.
A termelési szektor így szinte teljesen padlóra került. A 2000 utáni szerbiai kormányok közfogyasztást serkentő populista húzásainak folyományaként Szabadkát is elárasztották a bankfiókok, a benzinkutak és a bevásárlóközpontok, tehát olyan helyzet állt elő, hogy az embereknek van hol elkölteniük a pénzüket, csak épp azok a gyárak hiányoznak, amelyekben azt megkereshetnék.
Vannak azért pozitív példák is, olyan új beruházások, amelyek tulajdonosai a rövid távú haszonlesés helyett a hosszabb távú fejlesztésben gondolkodnak. Ide sorolható a Fornetti péksüteményeket gyártó vállalat, a Masterplast szigetelőanyag-gyár, mindkettő számos környező országba exportálja késztermékeit. Nem a termelési szektorhoz tartozik, de kiemelkedő jelentőségű a németországi Phiwa vállalat, amely 40 millió eurót fektetett hotelkomplexumának felépítésébe. Emellett mindenképp meg kell említeni a szintén németországi Loher szélgenerátorgyárat, amely a vámszabad övezetben végzi termelését.
BERUHÁZÓKRA VÁRVA
Az önkormányzati vezetés a fentiekkel kapcsolatban mossa kezét, a privatizációs modellt országos szinten dolgozták ki, bonyolították le, itt nincs mit tenni – mondják. Ez többnyire így is van. A városvezetés feladata az előállt helyzetben a vállalkozóbarát környezet kialakítása lenne, és olyan infrastrukturális és egyéb feltételek biztosítása, amelyek idevonzanák a potenciális beruházókat. Saša Vučinić polgármester és csapata két projektumot helyezett előtérbe, ezek a palicsi idegenforgalom fellendítése és az ipari parkok kialakítása és beruházókkal történő benépesítése.
A Palicsi-tó tervének megvalósítására egy új vállalatot alakítottak, ez a Park Palics kft. Hosszú évekig tartó vajúdás után elkészült a Nagyterasz és felújították a tó menti sétányt. A Női strand épülete süllyedt, ezért teljesen szétszedték, jelenleg folynak a munkálatok.
A „nagy dobás” egy luxuskivitelű wellness központ kiépítése lett volna, ami azonban elakadt, miután a pályázati kiírásra egyedüliként jelentkező szlovén Terme Olimia vállalat az utolsó pillanatban elállt az ügylettől. A polgármester illetékes tanácsadója ugyan elmondta, hogy a szlovéneknek anyagi gondjaik támadtak, amit esetleg a polgárok elfogadnak magyarázatként, de a potenciális beruházókban komoly kételyeket ébreszthet. Mindenesetre tény, hogy azóta erre a beruházásra újabb stratégiai partner nem jelentkezett. A legnagyobb gond pedig, hogy a tó vize még mindig, enyhén szólva, kifogásolható minőségű, ami inkább űzni, mintsem csábítani fogja mind a beruházókat, mind a turistákat.
A városvezetés elképzelései szerint a 21 hektáron fekvő egykori Petar Drapšin kaszárnya, a 123 hektáros radanováci gyakorlótér, a Halasi úti, mintegy kéthektáros területen fekvő kaszárnya, és a kibővült kisbajmoki vámszabad övezet területén alakítanának ki ipari parkot. Erre a célra is létrehoztak egy vállalatot, amelynek élére Branko Guslov, a polgármester infrastrukturális tanácsadójának fia került. A befektetések éve lesz az idei – jelentette be januárban az igazgató. Ezek a befektetések azonban, úgy tűnik, még váratnak magukra. Egyelőre Kisbajmokon a német Norma Group épít autóalkatrész-gyárat. A beruházás értéke 11 millió euró, a bejelentések szerint itt 300 ember jut munkához. Egy másik gyár néhány hónapja már megkezdte munkáját, ez a szintén németországi illetőségű Dunkermotoren, jelenleg 42 embert foglalkoztatnak. Persze, ha tudjuk, hogy csak a Severben május folyamán 300-an kerültek az utcára, a Fidelinkában pedig ugyanennyi munkahely „lóg a levegőben”, ez a két beruházás csepp a tengerben. Komoly szemléletváltásra, agresszívabb, öntudatosabb városi gazdaságpolitikára lenne szükség, ugyanis enélkül a zuhanórepülés folytatódni fog.
