Amikor az orosz–ukrán konfliktus még csak a fenyegetés szintjén volt, már akkor is folyamatosan drágultak az energiahordozók világszerte. Amikor pedig Ukrajnában megszólaltak a fegyverek, illetve amikor tegnap Moszkva megkezdte a hadműveleteket, a gáz ára rövid idő alatt nem kevesebb mint 35 százalékkal emelkedett. Később az emelkedés üteme ugyan mérséklődött, de a fejlemények a világ tőzsdéit is megrengették. Ami pedig a jövőbeni árakat és kilátásokat illeti, csak annyi tűnik biztosnak, amit Arany János már a Toldiban is felvetett: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg?”
Arra számítottak sokan, hogy amennyiben Moszkva lerohanja Ukrajnát, a gázszállítással is gond lesz. Meglepő módon ennek ellenkezője történt. Az orosz gázszállítás mindhárom főbb európai útvonalon zavartalan volt csütörtökön. Sőt! Éppen akkor kezdett nőni a szállítási volumen, amikor az orosz támadás miatt az egekbe ugrottak a gázárak. A nyugatiak által tervezett súlyos szankciók mellett azonban a jövőre nézve bizonytalan, hogy valóban zavartalan lesz-e a következő hónapokban is az orosz gázszállítás.
Szerbia nagyon specifikus helyzetbe került. Pontosabban, specifikus helyzetben volt már eddig is, ami a Moszkvával ápolt kapcsolatokat, valamint a gázellátást és általában az energiaellátást illeti, annak tükrében, hogy a külpolitikánkat viszont a csatlakozási folyamat során össze kellene hangolni a közös EU-külpolitikával. Ami biztosra vehető, az orosz–ukrán háború további egyensúlytalanságokhoz vezethet az árupiacon. Emiatt fennmaradhat a magas árdinamika a mezőgazdasági és árupiaci termékek esetében is. A kőolaj ára akár 150–200 dollárig is felszökhet. A hazai árstop intézkedések különösen felértékelődnek a jelenlegi környezetben. Az üzemanyagárak befagyasztása és az élelmiszerárstop intézkedés ilyen esetekben indokolt lehet. Sajnos jó eséllyel a fekete arany ára sem csökkeni, hanem továbbra is növekedni fog. Ezért a bevezetett árstop a hazai töltőállomásokon hosszabb távon csak akkor lenne fenntartható, ha az állam lemondana a kőolajszármazékokat terhelő adók, járulékok, illetékek egy részéről. Ez így egyszerűnek is hat, de tudni kell, hogy ezek jelentős bevételt jelentenek a költségvetésben. A büdzséből pedig pénzelni kell az egészségügyet, oktatást, minden egyéb közhasznú és fontos tevékenységet.
Az illetékesek ugyan azt ígérik, hogy az iparnak és a lakosságnak szolgáltatott földgáz ára nem emelkedik a fűtési szezon végéig. Aleksandar Vučić és Vlagyimir Putyin pedig korábban valóban megállapodtak abban, hogy a nekünk szállított földgáz 60 százalékának ára ezer köbméterre 270 dollár lesz. A többit viszont tőzsdei áron vásárolja meg Szerbia, ki tudja, mennyit kell majd érte fizetni. Dušan Bajatović, a Srbijagas igazgatója pedig bejelentette, hogy március közepén vagy április elején megkezdődnek a tárgyalások az oroszokkal az új gázszerződésről.
Kedvezőtlen körülmények vannak sajnos kialakulóban. Szerbia energiafüggő ország, kőolajat, földgázt és áramot is importál, és félő, hogy most fog megmutatkozni, hogy nem fektetett elég hangsúlyt az utóbbi években a kapacitások kiépítésére, valamint a források, beszállítók diverzifikálására. Hozzá kell azonban tenni, hogy nálunk fejlettebb országok nálunk is rosszabb kilátásokkal kénytelenek szembenézni. Itthon rövid időn belül nem várható sem drasztikus áremelés, sem fennakadások az áram-, földgáz- vagy üzemanyag-ellátásban. Hosszabb távon azonban többféle, és többnyire kedvezőtlen forgatókönyvre is fel kell készülni. Állami szinten, de a közösségek, családok szintjén is. Mert még az elég, ha Moszkvával meg tudunk egyezni kedvező feltételekben, mert a gáznak el is kell jutni mihozzánk, ami tovább bonyolíthatja a helyzetet. A Balkáni Áramlat ugyanis egy NATO-tagországon, azaz Törökországon és egy EUtagországon, Bulgárián keresztül jut el mihozzánk. Mint ismeretes, a korábban tervezett Déli Áramlat gázvezeték építését az erős európai uniós ellenállás miatt 2014 decemberében mondta le Oroszország. Helyette aztán rögtön felmerült egy másik vezeték megépítésének a terve. Ekkor jött képbe a Török Áramlat terve, vagyis egy olyan csővezeték megépítése a Fekete-tengeren, amelyen Oroszország szállít földgázt Törökországba, és onnan más európai országokba, köztük Magyarországra. Ez lett aztán végül a Balkáni Áramlat, amihez nagy reményeink fűződtek. Nemcsak az ellátás biztonságossá tétele szempontjából, de a tranzitdíjak tekintetében is kedvezőnek tűnt számunkra. Bölcs és felelősségteljes politizálásra lesz szükség a jövőben, mert az energiafüggőségünket nem tudjuk belátható időn belül levetkőzni.
