Nincs pénz a mezőgazdasági termelők támogatásának kifizetésére, a beruházók iránti adósság törlesztésére vagy a vagyon-visszaszármaztatás rendezésére. Ezt halljuk szinte naponta a hozzáfűzött magyarázattal, hogy a költségvetés komoly gondokkal küzd, üres az államkassza, nincs tehát pénz. De vajon miért nincs? Senki sem teszi fel ezt a kérdést, vagy ha igen, a válasz a következő: azért, mert válság van. Igen, de hát más országokban is legalább ennyire tombol a válság, mégis teljesítik vállalt kötelezettségeiket, az állam igyekszik rendezni a tartozásait.
Amikor az idei költségvetést tervezték, a bruttó hazai össztermék 3 százalékos növekedésével és évi 4,5 százalékos inflációval számoltak, rosszabb esetben 6 százalékossal, s ez akkor nem is tűnt elképzelhetetlennek. A költségvetési év felénél már megmutatkozik, hogy itt-ott rések támadtak ezen a tervezeten, sok tekintetben nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelték. A három alapvető forrásból – az áfából, a jövedéki adóból és a vámbevételekből – táplálkozó költségvetésbe április folyamán 40,9 milliárd dinár áramlott, ami névértékben 2 százalékkal nagyobb összeg, mint amilyennel tavaly ugyanebben az időszakban rendelkeztünk, de reálisan nézve, a pénz egy év alatti értékvesztését is figyelembe véve valójában ez az összeg 11 százalékkal kevesebbet ér, mint amennyit tavaly. Menet közben a költségvetési kiadások 14 százalékkal növekedtek, folyton-folyvást a réseket kell betömködni, mert nincs elég pénz, már-már fizetésképtelenné válik az állam.
Ahhoz, hogy az állam teljesíteni tudja vállalt kötelezettségeit, kénytelen eladósodni, mert más forrásból már nem tud táplálkozni. Ez az oka annak, hogy kölcsönt kölcsönre halmoz, az utóbbi időben már az államkötvények, az értékpapírok eladásához folyamodott, ami a lehető legdrágább módja a pénzszerzésnek. Sokkal kifizetődőbb és ésszerűbb lenne, ha a kivitel fellendítésével, az energetika és a mezőgazdaság fejlesztésével vagy az infrastruktúra kiépítésével igyekezne a gazdaságot beindítani, és ha a kiadások mérséklése terén arra törekedne, hogy csökkentse a közfogyasztást, s hogy megkezdje végre az állami adminisztráció beígért reformját. Ha valós alapokra épülő bevételi források lennének, nem kellene ilyen bűvészmutatványhoz nyúlnia, hogy megtöltse az államkasszát.
De sajnos nálunk rendszerint nem ez a helyzet, a költségvetési bevételek és kiadások gyakran nincsenek összhangban egymással. Ez az egyszerű oka a magas költségvetési hiánynak, amely április folyamán 30 milliárdról 45 milliárd dinárra szökött fel.
