Németországban egyre több nagy iparvállalat készül, illetve kényszerül alkalmazottai egy részének elbocsátásra. Néhol már döntöttek a létszámcsökkentésről, sőt egy-egy gyár bezárásáról is. Az autóipar különösen hangos az utóbbi időben a kilátásba helyezett létszámleépítések és egész termelőegységek tevékenységének felszámolása miatt.
A német ipar egyik neves képviselője, az acélgyártó ThyssenKrupp nemrég közölte, hogy az évtized végéig akár 11 ezer munkahelyet is megszüntethet. A Volkswagen – 87 éves fennállása óta először – pedig azzal fenyegetőzött, hogy Németországban több üzemére is lakatot tesz. Európa legnagyobb, és világszerte sikeres autógyártója így akarja csökkenteni a termelési költségeket, s növelni a nyereséget. Decemberben a cég csaknem százezer németországi dolgozója tartott figyelmeztető sztrájkot (kilenc autó- és alkatrészgyárban) a beígért megszorítások (leépítések) és a bizonytalan bértárgyalások miatt.
A kedvezőtlen hírek és várható intézkedések arról tanúskodnak, hogy az EU és Európa meghatározó hatalmának számító Németországban folytatódnak a gazdaságban, főként a feldolgozóiparban és az autóiparban tapasztalható kedvezőtlen tendenciák. Az utóbbi különösen nyugtalanító, hiszen az autógyártás a hazai gazdaság húzóágazata évtizedek óta. Gondjai nem új keletűek, ráadásul annyira összetettek, hogy megoldásuk évekbe telhet.
A német autóipar hanyatlása kettős figyelmeztetésként is értékelhető: egyrészt a növekvő gazdasági problémákat szimbolizálja, másrészt jelzi az egykor legendásan erős és versenyképes hazai ipar hanyatlását.
A szigorításokat tartalmazó bejelentések már nem egymástól elszigetelt esetek, hanem annak bizonyítékai, hogy a gazdaság egyre komolyabb strukturális válsággal küszködik. Ezt az állapotot alighanem csak gyökeres átalakítással lehetne megszüntetni. Szakértők javasolták a termelékenység javítását is. Ehhez több beruházásra lesz szükség országszerte, emellett a digitalizációt is erősíteni kell(ene) a szolgáltatási szektorban és az önkormányzatoknál is.
Erre talán sor is kerül valamikor. Ám a vállalatokat ez aligha vigasztalja. Jelenleg borúlátóak. A rossz hangulatot jelzi a konjunktúra-mutató is, amely három éve folyamatosan csökken. Mára már a 2020-as globális koronavírus-járvány időszakát idéző mélységbe süllyedt. A német vállalatok nem bíznak a gyors javulásban, ezért egyre több dolgozót fenyeget az elbocsátás réme.
A lakosság érzi a veszélyt. A fogyasztók emiatt vissza is fogták költéseiket, ami kedvezőtlenül befolyásolja a még jól teljesítő szolgáltató szektort. Olyannyira, hogy az ágazat vállalatvezetői immár az üzleti aktivitás visszaesésétől tartanak.
A félelmeket fokozza a munkanélküliség is. Rainer Dulger, a munkaadók szövetségének elnöke arra figyelmeztetett, hogy az országban legutóbb tíz évvel ezelőtt volt ilyen magas az munkanélküliek száma, amely a télen elérhette akár a hárommilliót is. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok vállalatnál továbbra is hiány van szakképzett munkaerőből.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a munkaerőpiac jövőbeli alakulását nagy mértékben befolyásolja, hogy egyik-másik ágazat, mindenekelőtt az ipar, milyen gyorsan képes az átalakulásra. A folyamatba külső hatalmak is beleszólhatnak. Ha például Donald Trump amerikai elnök beváltja fenyegetését, s vámokkal sújtja az Egyesült Államokba irányuló európai (uniós) importot is, az tovább súlyosbíthatja a német, s a többi gazdaság (alkalmazottainak) helyzetét.
A nemzetközi gazdaság lassulása, az Ukrajna elleni orosz agresszió folytatása és a világszerte erősödő protekcionizmus szintén kedvezőtlenül befolyásolhatja a német helyzetet. A globális kereskedelemben jelentkező, kedvezőtlen változások nehézségeket okozhatnak a német exportban, ami meghatározó jelentőségű az ország gazdaságpolitikájában.
Nagyon fontos lesz a február 23-ai előrehozott szövetségi parlamenti választás után hivatalba kerülő új kormány politikája is. Arról még semmit se tudni, de az már sejthető, hogy az Olaf Scholz kancellár vezette jelenlegi kisebbségi koalíció meg fog bukni. Az ügyvezető Scholz-kabinet tavaly november óta romokban hever. Helyét feltételezhetően a jelenleg ellenzéki CDU/CSU konzervatív pártszövetség veszi át, egy vagy több koalíciós partnerrel.
Az elkeseredett német ipar türelmetlenül várja a parlamenti választást, változásokban reménykedve, mert a jelenlegi gazdaságpolitikát rossznak tartja. Ám a bizonytalanság sokáig tarthat, mivel hónapokba telhet, mire összeáll az új kormány.
Arra nincs garancia, hogy az elmúlt két évben gyengén teljesítő gazdaság gyorsan szárnyra kap. A német jegybank 0,2 százalékos növekedést valószínűsít 2025-re, a Nemzetközi Valutaalap 0,3 százalékosat. A Német Ipari Szövetség pedig 0,1 százalékos visszaesést vizionál.
A leginkább derűlátó előrejelzést a világ egyik mérvadó hitelminősítő intézete, a Standard and Poor’s (S&P) tette közzé. Eszerint a német bruttó hazai össztermék az idén 0,5 százalék lesz. Bár ez a becslés sem utal arra, hogy az eddigi mérsékelt gazdasági növekedés meglódul, mégis bizakodóbb mint a többi. Az S&P arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi idők lassabb tempója miatt semmi értelme gúnyolni Németország gazdaságát, hiszen képes belátható időn belül regenerálódni és felgyorsulni.
