Létezik egy olyan elmélet, illetve elképzelés, miszerint minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál demokratikusabbak a viszonyok is a társadalomban. Az úgynevezett nyugati perspektívából ez az elképzelés sokáig még helyesnek is bizonyult. Számos tanulmány és kötet jelent meg, melyekben a szerzők tudományos alapon boncolgatták az összefüggéseket a gazdaság versenyképessége, vagy abból eredően az életszínvonal és demokrácia ismérvei között.
A nyugati világban a helyzetet az átlagembernél sokkal jobban ismerő elemzők és politikusok is még az ezredfordulót követően is többnyire úgy vélték, hogy a gazdasági növekedés együtt jár majd Kína fokozatos demokratizálódásával. Úgy tűnik azonban, hogy a témakört nem árt újra megvizsgálni, a teóriákat pedig frissíteni. A koronavírus hatásai nyomán kialakult gazdasági helyzetnek ugyanis van egy olyan geopolitikai vetülete is, hogy ez az egész nem csupán kötődik elsősorban Kínához, mert a vírus a fősodrú média szerint ott terjedt át először állatról emberre. A globális befolyását eddig egy sajátos taktika és stratégia nyomán, lényegében békés gazdasági és diplomáciai eszközökkel növelő Kína elleni keményebb fellépésre is ürügyet szolgáltathat a jelenlegi helyzet. Nem mellékesen és nem kis lélektani vetülete is van a dolognak. Egy átlagos nyugati választópolgárt könnyebb a Kínával szembeni keményebb fellépés indokairól azzal meggyőzni, hogy vírust zúdítottak a világra, mintsem arról, milyen áttétes gazdasági hatásai vannak annak, hogy Kína már szinte minden országgal szemben jelentős külkereskedelmi deficitet halmozott fel.
A gyarmatosítás „visszanyal”
A mostani világrendet a fejlett kapitalizmus „termelte ki”. Tekinthetünk rá torzszülöttként, de a civilizáció legfelsőbb fokaként is. A termelés mérhetetlen koncentrációja és a tőke centralizációja eredményezte, hogy világunk olyan irányba fejlődött, amit történelmileg sokan zsákutcának tekintenek. A gyarmatosítás pedig ma már valóban képes „visszanyalni” például a migráció vagy egyfajta ellengyarmatosítás formájában. A modern kori gyarmatosítási módszereket az Amerikai Egyesült Államok fejlesztette tökélyre. A globális hatalmi viszonyok folyamatos átrendeződése közben azonban ma már más nagyhatalmak is felhasználják azokat. Oroszország, Törökország, Kína, de sok más apró állam jelenlegi külpolitikájában is tetten érhető a módszerek tudatos és célratörő használata. Nem ritka, hogy egy kisebb vagy közepes ország regionális szinten maga is így próbálja kiterjeszteni befolyását, miközben a nagyhatalmak is éppen az adott ország feletti befolyás megszerzésén ügyködnek. A „kínai modell” például a fejlődő országok körében népszerű, amihez a tudatos kínai propaganda is hozzájárul. A 80-as években meghirdetett gazdasági nyitás sikertörténetté vált. Ma már modellértékűként hivatkozik rá a nemzetközi szakirodalom.
Gumikesztyű és WC-papír
Amíg számos szektorban most a túlélés a tét, a maláj gumikesztyű-milliárdosok tarolnak. Globálisan elképesztő méreteket öltött a gumikesztyűk iránti kereslet. Évente nem kevesebb, mint 330 milliárd darab iránt lesz kereslet. A gumifát még a brit gyarmatosítók telepítették Brazíliából Malajziába, az ottani gyártók piaci részesedése mára elérte a kétharmados szintet.
Az idén, amikor úgymond felrobbant a kereslet a gumikesztyűk iránt, a részvényárak is követték a trendet. Ennek következtében lettek többen dollármilliárdosok a korábban szerény vállalkozókként működő gumifaültetvényesek közül. 2020 nagy biznisze nem valamilyen technológiai újdonságon, informatikai eszközön vagy más zseniális felfedezésen alapuló innováció, hanem az eldobható gumikesztyű.
A gumikesztyűnél is „banálisabb”, a másik nagy nyertese a mostani helyzetnek a WC-papír. Szinte az egész földkerekségen a felvásárlás tárgya lett a toalettpapír. Pszichológusok és szociológusok szerint azért, mert az emberek félnek a kontroll elvesztésétől. A WC-papír pedig – akármilyen meglepő is – lényegében a kontrollt szimbolizálja.
Az emberek a koronavírus kapcsán kialakult tehetetlenségükben a kontroll elvesztésétől félnek, a WC-papír pedig azt az érzést nyújtja, hogy képesek vagyunk fenntartani az ellenőrzést a higiénia és a tisztaság fölött. Amikor az emberek veszélyben érzik magukat, szeretik azt gondolni, hogy tettek valamit a biztonságuk érdekében. Jól jellemzi korunkat, hogy ez a tett most – jobb híján – a toalettpapír felhalmozásában nyilvánul meg. Az is gerjeszti a folyamatot, hogy WC-papírból bekészíteni viszonylag olcsó lépés, hiszen sokáig lehet tárolni, anélkül, hogy lejárna a szavatossági ideje.
