Miután az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek világszerte az egészséges táplálkozásra, az élelmiszerek ellenőrzését is megszigorították. Ezzel egyidejűleg egymás után derül fény a mézzel való viszaélésekre is, nemcsak nálunk, de a fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban is.
Legutóbb a szomszédos Horvátországban kavarta fel a közvéleményt a piacon megjelent, Kínából származó méz – adja hírül a Pčelarstvo online internetes portál.
Felvetődik a kérdés: aki az egészségtelen cukor helyett mézzel édesíti a teát, tejet, vajon tényleg jó lépést tett az egészségéért, vagy a boltok polcain árult méznek nevezett termék hasonló tüneteket vált ki, mint a nemrégiben „leleplezett”, szintén kínai tejpor? Nagy felháborodást váltott ki, hogy egyes cégvezetők teljesen figyelmen kívül hagyják a méz valódi értékét, és a külföldről behozott terméknek csak az árát tartják szem előtt, nem törődve azzal, hogy ezzel nemcsak pénzben kifejezhető károkat okoznak az embereknek, de még az egészségüket is károsíthatják.
Minőségbeli különbségre utal az a tény is, hogy a méhész olyan áron tudja értékesíteni itthon a mézet nagyban, mint amennyiért a Kínából behozott árut kínálják kiskereskedelmi áron. Elgondolkodtató, hogy mennyi lehet az eredeti ára a behozatali méznek, ha a szállítási és egyébb költséggel együtt is a hazai méz értékének csaknem feléért tudják értékesíteni.
Egyébként a Horvátországi bevásárlóközpontokban megjelent behozatali méz is, csakúgy, mint nálunk a belgrádi Irikom cég terméke, hazai mézként került a polcokra. Miután fény derült a törvénytelenségre, szomszédainknál is megismétlődött a belgrádi eset: felelős nincs, a cég tulajdonosa nem tud semmiről, és szerinte a rossz minőségű mézért a munkások a felelősek, akik tévesen csomagolták és címkézték az árut.
A külföldről behozott mézzel egyébként nem is volna semmi gond, csakhogy a világ legnagyobb méztermelő országai, többek között India, Tajvan, Indonézia nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, sem pedig törvényes háttérrel a minőséges méz előállításához.
De vajon minden méz, ami Kínából származik rossz minőségű? Természetesen nem, de a minőséges méz kilogrammja drágább, az importköltségekkel együtt nem lenne konkurens a hazai mézzel.
Még 1997-ben Kínában tömeges bakteriális megbetegedés ütötte fel a fejét a méhesekben, amit két módon lehetett volna megfékezni: a beteg állomány megsemmisítésével, vagy pedig antibiotikumokkal. A kínai méhészek ez utóbbit választották. Tizenhárom év elteltével még mindig találni káros anyagmaradványokat a mézben a megengedett mennyiség feletti értékben. A kínai méz nagy része egyébként Bulgárián, Bosznián, Románián, Magyarországon és Szerbián keresztül kerül több európai ország piacára.
