A szokatlanul enyhe novemberi időjárás egészségügyi szempontból ugyan kedvez a méheknek, de az élelemfogyasztás szempontjából nagyon előnytelen, főleg ha a szinte tavaszias időszak után hosszan tartó hideg köszönt be
Az október végén jelentkező néhány napos gyenge fagyokat leszámítva az idei ősz és a tél első hetei sokkal enyhébbek voltak, mint az ilyenkor megszokott. A méhek sem kényszerültek korán rabságra. A gyakran 15 oC fölé emelkedő hőmérséklet és a derült, napos időjárás munkára serkentette a méheket. Nem volt ritkaság virágporral megrakottan hazatérő méheket látni a kaptárok előtt. Még november közepén is gyűjtögettek friss pollent az elkésetten virágzó néhány szál napraforgóról, pitypangról, ragasztóanyagot a fák csúcsrügyeiről, valamint a nélkülözhetetlen vizet is begyűjthették. Az így összegyűjtött mennyiség nem tekinthető ugyan jelentősnek, viszont amíg az rendelkezésre áll, addig sem használja a közösség a télre elraktározott élelmet.
Az enyhe időjárás jelentősen befolyásolja a méhek egészségi állapotát is. A kirepülések alkalmával lehetőség nyílik az emésztőrendszerükben felhalmozódott anyagcseretermékek kiürítésére is, így az nem terheli a méhek szervezetét, csökkentve a hasmenés kialakulásának esélyeit. Az idei év utolsó Varroa elleni kezeléseit is kényelmesen elvégezhette a méhész, de a mézhiányban szenvedő családokat is elláthatta megfelelő élelemmel. Aki valamilyen oknál fogva nem tudta idejében elvégezni a közösségek betelelését, a hosszú, enyhe ősznek köszönhetően kényelmesen megtehette azt.
Mindezek ellenére a szinte tavaszias novemberi időjárás aggodalommal is eltölti a méhészeket. Mindaddig ugyanis, amíg a természetben van fellelhető virágpor és nektár, az anyaméh és a közösség is aktív életet él, több élelmet használ, viszont a hordásból már nem származik akkora mennyiség, hogy ezt a többletfogyasztást fedezni tudja. A téli élelemkészlet fogyatkozik meg ilyenkor rohamosan, így egy esetleges hosszúra nyúló télnek komoly következményei is lehetnek. Az is megtörténhet, hogy egy erős népességgel betelelt család a tél végére teljesen kiürül, elnéptelenedik. Ezért, ha a méhész úgy látja jónak, még pótolhatja az élelemkészletet cukorlepénnyel. Híg cukorsziruppal ilyenkor már nem szabad etetni.
Az elkövetkező téli időszakban a méhész fő feladata a méhcsaládok nyugalmának biztosítása. Kívánatos lenne a méhkaptárok széltől való védelme is, ami nagyban hozzájárulhat a kaptárokban uralkodó hőmérséklet fenntartásához, ezzel együtt a téli élelemfogyasztás csökkentéséhez is.
Nem szabad megfeletkezni a kaptárok takarásáról sem, habár a méhésznek ügyelnie kell, nehogy átessen a ló túloldalára: a túlságosan betakargatott méhlakásban a méhek nem tudják biztosítani a megfelelő ventilációt, nem jutnak elegendő friss levegőhöz, így ebből nagyobb kár származhat, mint ha kevesebb takaróval látta volna el a kaptárt. Különben is, tapasztalt méhészek szerint a legjobb téli „méhtakaró” a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló, jó minőségű méz!
