2024. október 2., szerda

Redukált talajművelési eljárások

FÖLDMŰVELÉS
A csökkentett talajművelési rendszerek alkalmazására nemcsak energia- és időtakarékossági szempontból, valamint a talajszerkezet kímélése végett mutatkozik szükség, hanem az éghajlatban bekövetkező kedvezőtlen változások (globális felmelegedés, a növénytermesztés szempontjából rossz csapadékeloszlás stb.) miatt is. Ezért a hagyományos művelési rendszereket nem csupán a termesztett növényfajok igényeinek, hanem a különböző évjáratoknak, de az évszakoknak megfelelően is időről időre módosítani kell.

A csökkentett művelési rendszereket már a múlt század elején világszerte kezdték alkalmazni, de a művelés csökkentésének törekvései – az energiahordozók árának emelkedésével összefüggésben – az 1970-es évek közepétől ismét előtérbe kerültek.

A tárcsás alapművelésre épülő rendszer főleg a másodvetésű és őszi vetésű növények esetében nyert létjogosultságot, amivel – a szántással összehasonlítva – a fajlagos vonóerőigény 45–70%-kal, az üzemanyag-fogyasztás 55–75%-kal, az időigény pedig 50–80%-kal csökkenthető.

Nehézkultivátoros alapművelés elsősorban a nyár végi és őszi vetésű növények talaj-előkészítő műveleteibe építhető be, amivel a szántáshoz képest 20–30% időt, 30–40% üzemanyagot és 25–30% vonóerőt lehet megtakarítani; a menetszám pedig két-hárommal kevesebb.

A középmély lazítókra alapozott rendszer bármely vetésidejű növényfaj alá alkalmazható, de főleg akkor van rá szükség, ha a talaj 30–40 cm mélyen tömörödött.

A kombinált művelés és egyidejű vetés nálunk még inkább csak talajművelési bemutatókról ismert. A nyugat-európai megoldásoknál az alapgép talajmaró vagy forgóborona ráépített vetőelemmel, és kapcsolt hengerrel, amely őszi vagy tavaszi vetésű gabonáknál alkalmazható. Elterjedése térségünkben is felfutóban van.

A minimális talajművelés (minimum tillage) összehangolja a talaj kedvező fizikai, biológiai állapotának kialakítását a művelési ráfordítások, költségek csökkentésével. Ez a művelési irányzat az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es években került bevezetésre.

A minimális talajművelésnél a szántást teljesen nem mellőzik, de azt kapcsolt eljárással elművelik és rögtön következik a vetés. Minden olyan műveletet elhagynak, amely kedvezőtlen talajállapotot hozhat létre, és ezért további beavatkozásra adna okot.

A minimalizálás tágabb értelemben abból áll, hogy a műveletek csökkentése kiterjedt a növénytermesztés technológiai folyamatainak nagy részére. Térhódítása (a gazdasági recesszió és a kedvezőtlen klímaváltozás miatt) térségünkben is egyre nagyobb méreteket ölt.

Az ismertebb eljárások közül említést érdemel még a művelés nélküli direktvetés (no tillage). A direktvető gép csoroszlyája elvágja a tarlómaradványokat és megnyitja a talajt a vetősorban. A talaj felszínének mindössze 10%-án történik bolygatás. A gyomirtó permetezést, valamint a műtrágyák kijuttatását vetés előtt, illetve azt követően végzik el.

Térségünk középkötött talajain a csökkentett művelési eljárások egyike sem folytatható több éven keresztül – megszakítás nélkül.