Kétséget kizáróan a Varroa atka az első számú ellensége a méhcsaládoknak. А méhek általános állapotára gyakorolt közvetlen negatív hatása mellett hajlamosító tényezőként is szerepel a bakteriális, vírusos és gombás megbetegedések kialakulásában. Ezért is fontos a megfelelő időben, megfelelő módszerrel elvégzett kezelés.
Mivel az atkák csak a fias sejtekben tudnak fejlődni, számuk tavasszal, amikor a méhkirálynő elkezdi lerakni petéit, folyamatos növekedésnek indul. Ha nyár végére a méhcsaládban a fiasítás kiterjedése és a méhek száma természetes módon erősen lecsökken, az atkafertőzöttség ugrásszerűen megemelkedik. Ez az időszak a méhcsaládok számára különösen kritikus, mivel egy erősebb Varroa-fertőzöttség az egészséges telelő méhek kifejlődését is veszélyezteti. Az atkák az összeomlott családokból rablás és eltájolás miatt átkerülhetnek egészséges családokba. Ez a jelenség a visszafertőződés, ami szintén a nyár végi hónapokra jellemző. A Varroa elleni harc a biotechnikai eljárások és a biológiai-, valamint kémiai szerek kombinációjával a leghatékonyabb. A hordásidény előtt és alatt a kémiai védekezés a mézben visszamaradó szermaradványok veszélye miatt szóba sem jöhet. Ebben az időszakban a herefiasítás eltávolításával, az úgynevezett herecsapdák kialakításával lehet kordában tartani az atkát. Az utolsó pergetés után olyan kémiai szereket kell használni, amelyek hatásosak a fiasításban lévő atkákra is, vagy olyan hosszan tartó kezelést kell alkalmazni, hogy a méhek kikelésének idejére az atkák elpusztuljanak. A családban télen általában nincs fiasítás, ekkor nagyon hatásosak a szerves savak.
A tejsav 15%-os desztiláltvizes oldat formájában alkalmazható. A lép midkét oldalát 4-4 ml oldattal kell bepermetezni. Egyhetes időközzel négy kezelést célszerű végezni. A tejsavas kezelés előnye, hogy a méhek jól tűrik, nem zavarja a családot és nem okoz fokozott tejsavtartalmat a mézben. Hátránya, hogy a fiasítás jelenlétében lényegesen lecsökken a hatékonysága.
Az oxálsav porlasztással, locsolással és párologtatással is alkalmazható. 30%-os oldatban cukorszörpbe adagolva 50 ml/család dózisban is jó eredményt mutat háromhetente két kezelésben. Párologtatással 2 gramm vízmentes oxálsavat elekromos melegítéssel háromhetente kétszer juttanak a kaptárba. A hatékonysága 70% körül mozog. A kezelést azonban nem szabad 10 oC alatti külső hőmérséklet esetén végezni. A fiasítás jelenléte itt is rontja a hatékonyságot, ezért ezt a módszert a tél első és utolsó hónapjaiban célszerű használni. A magasabb oxálsav-koncentrációt a méhek rosszul tűrik, a család fejlődése lelassul.
A hangyasavat hordásos időben lehet a legnagyobb hatásfokkal alkalmazni, amikor a család aktív és a hangyasavgőz egyenletesen oszlik szét a kaptárban. A szer fedte fiasításban kifejtett atkaölő hatása azonban még nem nyert bizonyítást.
A növényi olajok párologtatása 20–40%-os eredményt mutat a hőmérséklettől függően. 10-10 ml olaj használható családonként kétszeri kezelést alkalmazva 14 napos időközzel.
Az itt leírt biológiai szerek pontos, előírás szerinti alkalmazásával ki lehet kerülni a kémiai szereket. Mivel azonban hatásuk több külső tényezőtől is függ, célszerű a pergetés utáni időszakban ellenőrző kezelést alkalmazni valamilyen vegyi atkaölővel. Nálunk a legelterjedtebb a szintetikus piretroidok és az amitráz hatóanyagú készítmények használata, ezeknél azonban fokozottan ügyelni kell, hogy ne jelenjenek meg szermaradványok a mézben.
