Az agrárium a legexportképesebb ágazata a szerbiai gazdaságnak, ez a ténymegállapítás már gyakran szerepelt lapunkban is; még többször emlegetik az agrárpolitikusok, akik a jelek szerint szívesen sütkéreznek e valóban figyelemre méltó teljesítmény dicsőségében. Ha viszont mögéje nézünk, milyen kiviteli struktúra áll az impozáns számsorok mögött, gyorsan kiderül, hogy a szerbiai mezőgazdaság fejlesztéséért felelős államvezetőknek nincs okuk az ünneplésre, s főként nem önmaguk ünnepeltetésére.
A tavalyi évben 2 milliárd dollár volt a szerbiai mezőgazdasági export mértéke. Az idei első három hónapban 349 millió dollárt tett ki a mezőgazdasági export. Alulmarad a tavalyi év ugyanezen időszaka kiviteli adatainak, de a gazdasági válság időszakában még mindig a legjelentősebb exportáló ágazatnak számít az agrárium. A kiviteli szerkezetet nézve már nincs ok a dicsekvésre. A szerbiai mezőgazdasági export túlnyomórészt nyersanyagokból áll, kevés az iparilag feldolgozott termék, ami rákerül a kiviteli listára.
A sajtóban megjelent hírek szerint a szerbiai mezőgazdasági export túlnyomó része az Európai Unióba és a CEFTA-országokba irányul. Ugye milyen jól hangzik? Csak egy életképes mezőgazdaság lehet képes ilyen tekintélyes piacokra betörni! – gondolhatnánk avatatlanul. A szerbiai agrárium életképességét nem vitatva, azért ezzel kapcsolatban is érdemes néhány megjegyzést tenni. A szerbiai mezőgazdasági export 62 százaléka a CEFTA-t, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást aláíró országokban köt ki. A jól hangzó elnevezés megtévesztő, a közép-európai országok ugyanis az Európai Unióba belépve kiléptek a CEFTA-ból, 2007-ben így tett Románia és Bulgária is. A CEFTA ebből kifolyólag a Balkánt, a volt jugoszláviai tagköztársaságokat jelenti, azon felül még Albániát és Moldáviát.
Azt is mondhatnák tehát a nyilatkozattevők, hogy a szerbiai mezőgazdasági export több mint fele a volt jugoszláviai tagköztársaságokba irányul. Ez tökéletesen megfelelne a valóságnak, ráadásul mindenki számára közérthető volna. Vajon miért nem ezt teszik?
S. A.
Az állam hozza helyre a ballépését!
Elkezdődött az újbúza ára körüli egyezkedés a színfalak mögött és a színfalak előtt, ahol a médiát használják üzenőfal gyanánt a kérdésben nyilatkozók. Az agrártárca után a tartományi mezőgazdasági titkárság is hallatta a hangját. Daniel Petrović tartományi mezőgazdasági titkár az AgroPressnek nyilatkozva kijelentette, hogy az első 8-9 dináros árajánlatok az újbúzárért elfogadhatatlanok. Petrović szerint az alacsony ár miatt a kormánynak reagálnia kell, mint ahogyan akkor tette, amikor az árak túl magasra szöktek föl. A tartományi mezőgazdasági titkár szerint a Köztársasági Árutartalékok Igazgatóságának legalább 200 000 tonna búzát kellene fölvásárolnia 14-15 dináros kilogrammonkénti áron.
Petrović nyilatkozatában kitért arra a kárra is, amit a búza és a kukorica kivitelének a megtiltása okozott a termelőknek. Az államnak az intervenciós fölvásárlással most lehetősége volna, hogy részben kijavítsa a korábbi ballépését.
Kis Csiszár Erna, a Szerbiai Szövetkezeti Szövetség ügyvezető elnöke arra szólította fel a fölvásárlókat, hogy a termelők tönkremenetelét megelőzve fogadják el a 16,50 dináros kilogrammonkénti búzaárat az új termésért. Felhívta a figyelmet, hogy az államnak lehetővé kellene tennie az újbúza biztonságos tárolását, hogy a termelők kedvezőbb árvizonyok közepette adhassanak túl a kenyérgabonán. A mezőgazdasági minisztérium viszont csak most kezdte el a közraktárak kijelölését, erre a lehetőségre ezért nemigen számíthatnak a gazdák, mint ahogy a raktározási költségek szubvencionálására sem az agrártárca részéről.
Szerbiában tavaly ősszel 569 329 hektáron vetettek búzát, ebből a vajdasági kenyérgabonával bevetett terület 301 749 hektárt tesz ki. Az idén 1,9 millió tonnás búzatermés várható az országban, ami a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint 5,2 százalékkal kevesebb a 2008-as termésnél.
y-A
