Az első sorban Dobai János, Ivan Vojnić Tunić, Fremond Árpád és Puha Gábor
Az állam nem akar, avagy nem képes segíteni a termelőkön? – A Kishegyesen megtartott megbeszélésre sokan a meghívottak közül el sem jöttek
A malmok nem érezték szükségét, hogy megjelenjenek a búza kialakítandó áráról folyó kishegyesi megbeszélésen, melyet a múlt szerdán tartottak a képviselő-testület színültig megtelt termében. A topolyai Žitkóból, a környék legnagyobb malmából azzal utasították vissza a részvételt, hogy „úgysem tudnának semmi újat mondani”. Pedig most lenne csak igazán miről beszélni! A jelen helyzetben, amikor a fölvásárlók megalázóan alacsony árat készülnek adni a kenyérgabonáért, vétek volna a hallgatás. A nagy számban megjelent termelők és a gazdaszervezetek képviselői nem is rejtették véka alá a véleményüket. A megbeszélésen megfogalmazott követeléseiket eljuttatták az illetékes minisztériumhoz
Adott esetben sokkal többet elárulhat a valóságról az, ha szokatlan módon nem a jelenlévők, hanem a távolmaradók fölsorolásával kezdjük a tudósítást. Nem jött el a Žitko képviselője, a Vajdasági Szövetkezeti Szövetségből sem érkezett senki azzal a fülsértő kimagyarázkodással, hogy: „A jelen pillanatban mindenki szabadságon tartózkodik.” Hivatali elfoglaltságára hivatkozva távol maradt Daniel Kovačić, az agrárminiszter szaktanácsadója is. A gazdáknak így nem volt lehetőségük közelebbről megismerni a mezőgazdasági minisztérium álláspontját és nem hallahattak az általa tervezett lépésekről. Ha vannak ilyennek.
Kik jöttek el a megbeszélésre? Nagy számban jelen voltak a kishegyesi és a környékbeli gazdák, akiknek a tartós esőzés miatt meg kellett szakítaniuk az aratást. A rosszban is van valami jó, így legalább tömegesen megjelenhettek, hogy hallassák a hangjukat a velük elkövetni készülő újabb igazságtalansággal szemben. Megjelent Fremond Árpád, a parlament mezőgazdasági bizottságának a tagja, Dobai János, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes és Ivan Vojnić Tunić, a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó képviselője. Ott voltak a gazdaszervezetek vezetői, Puha Gábor, az Észak-vajdasági Agráregyesületek Szövetségének az elnöke, Miroslav Kiš,az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb ernyőszervezet, a Vajdasági Földművesek Társulásának az elnöke, Kiss Árpád, a Szabadkai Községi Parasztszövetség elnöke, Orosz Kálmán, a bácsfeketehegyi Gazdakör elnöke és mások. Amint Pál Károly, a kishegyesi képviselő-testület régi-új elnöke – maga is termelő – találóan megjegyezte, így együttesen több 10 000 hektár termőföld állhat aduként a megjelentek mögött, aminek súlya kell, hogy legyen. Ehhez viszont hozzátehetjük, hogy több 10 000 hektárat művelnek a zavaros időszakban megtollasodott új földbirtokosok is, akik ráadásul fölvásárlóként is kivételezett helyzetben vannak, s kérdés, hogy a döntéshozatalkor melyikük „tízezre” esik nagyobb súllyal a latba. Egyesek keserű véleménye szerint, amikor az árakat szabják, „nem bennünket, hanem őket kérdezik”. Mások keményebben fogalmaztak, maffiának nevezve azokat, akik a gazdatársadalom jelenlegi kiszolgáltatott helyzetének a haszonélvezői.
Politikai téren is lehangoló a helyzet, a mezőgazdaság ugyanis mostohagyerekként kezelt ágazata a kormánynak. Dobai János tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes elmondta, hogy nekik Újvidéken megfelelő fölhatalmazások és források hiányában megkötötték a kezüket. Az agrárpolitikát Belgrádban határozzák meg. Dobai szerint a Köztársasági Árutartalékok Igazgatóságának legalább 200–300 000 tonna idei kenyérgabonát kellene fölvásárolnia 16-17 dináros kilogrammonkénti áron, hogy mentse a még menthetőt. Fremond Árpád, a parlament mezőgazdasági bizottságának a tagja szemléletes példákkal ábrázolta a kormány és hatalomgyakorlók mezőgazdasággal kapcsolatos botrányos hozzáállását. A képviselőház mezőgazdasági bizottságát már másfél hónapja nem hívták össze, még most, az aratást megelőző napokban sem tették ezt meg, ami hatalmas felelőtlenség. A közraktárakról szóló törvényt késve hozták meg, amit az idén emiatt már nem lehet alkalmazni. Amikor Mirko Cvetković kormányfőnek kifejtették, hogy a válságból való egyetlen kivezető út a mezőgazdaság fokozott támogatása, ő elutasítóan válaszolt, mondván, hogy a mezőgazdaság nem elsőbbséget élvező ágazat. „Csak az Újvidéki Mezőgazdasági Kiállításon, amikor az újságíróknak nyilatkozott, beszélt másképpen!” Ivan Vojnić Tunić, a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó képviselője szerint a mezőgazdaság valóban nem szerepel az állam stratégiai ágazatai között, de ennek valószínű oka nem az, hogy nem kívánja segíteni az agráriumot, hanem inkább az, hogy tehetetlen, nincsenek meg ehhez az eszközei. Magyarán, óriási gondokkal kell szembenéznie a válság miatt a kormánynak, s amint az ilyenkor rendre történik, a mezőgazdaságot magára hagyja. Ráadásul a szövetkezetek magánosítása után a kormány arra az álláspontra jutott, hogy a mezőgazdasági árak alakítása terén ezentúl levehet minden felelősséget a válláról. Ivan Vojnić Tunić szerint ebben a helyzetben egyetlen járható útjuk van a gazdáknak a megfelelő ár elérése érdekében: hogy raktáron tartják, nem adják el a terményüket legalább még 5-6 hónapig.
Ez a fölvetés a jelenlévők tiltakozását váltotta ki, nem az ötlet elvetendősége, hanem annak kivitelezhetetlensége miatt, a gazdák ugyanis eladósodtak, a pénzre égető szükségük van. Miroslav Kiš,a Vajdasági Földművesek Társulásának az elnöke, aki szerint a legfőbb gond az, hogy még nem szilárdult meg a szerbiai agrártársadalomban az együttműködés kultúrája. „Mindig arra várunk, hogy valaki más segítsen rajtunk, ahelyett, hogy mi magunk vennénk a kezünkbe a sorsunk irányítását. El kell sajátítanunk a szerveződés módozatait, és meg kell tanulnunk raktározni!” – hangsúlyozta a vajdasági ernyőszervezet vezetője. Puha Gábor,az Észak-vajdasági Agráregyesületek Szövetségének az elnöke szerint gyökeres szerkezeti átalakításokra van szükség. A Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága nem tartozhat a kereskedelmi minisztérium felügyelete alá, az agrártárcának kellene azt alárendelni, ez a tárca ugyanis a legilletékesebb a fölvásárlásról szóló döntés meghozatalában.
Végezetül a jelenlévők az itt is olvasható közös nyilatkozatban fogalmazták meg követeléseiket, amit eljuttattak a mezőgazdasági minisztériumhoz.
A 2009. június 24-én megtartott kishegyesi összejövetelen megfogalmazott követelések a kormánynak és a mezőgazdasági minisztériumnak
Amikor hiány volt a búzából, az állam betiltotta a kivitelt, hogy megvédje a fogyasztókat, most viszont a termelők kérik a kormányt, hogy védje meg őket a gazdasági összeomlástól, és mentse meg őket a felvásárlók önkényétől a következő intézkedésekkel:
