Két évvel ezelőtt kaptam néhány fura szerzetet: nagyon zöld és rendkívül tüskés valamiket, amikről azt állította az ajándékozó, hogy kirántva nagyon finomak. Megszenvedtem velük, mire meghámoztam őket, de megérte, mert valóban sokkal finomabbak voltak, mint például a rántott tök. (Sajnos, csak később tudtam meg, hogy leforrázva könnyen lehúzható a tüskés bőr.)
Egyet eltettem, mert ismerősöm azt mondta, ültessem el akkor, amikor a krumpli is a földbe kerül – lehetőleg tám mellé. Ekkor kezdtem nyomozni a titokzatos valami után.
Az internet segítségével megtudtam, hogy ez a tüskés bogyó egymagvútök, más néven trópusi tüskéstök, az aztékok, maják és más indián csoportok ősi kultúrnövénye. Nevezik mexikói uborkának, chocónak, chuchúnak, chayoténak (csajoténak) is.
Erőteljes, évelő, egylaki kúszónövény – olvastam, majd meg is tapasztaltam, mert tavaly elültettem egy gumót. Saját természetes környezetében a nagyméretű, akár 10 kg-os gyökérgumójából eredő, csavarodó szárai meghaladhatják a 20 m-t is. Nálunk ez a gyökérgumó nem vészelte át a fagyot. A szára viszont valóban kúszott-mászott világnak, és elágazó kacsaival, rugószerű, hihetetlenül erős indáival ügyesen kapaszkodott.
És rengeteg zöldes-krémszínű virágot hozott, amikből apró szőrös bogyók, majd tüskés termések lettek. A legnagyobbak majdnem 1 kilósak voltak!
A szakirodalom szerint:
„Nagyon gyors növekedésű kúszónövény, amely belső trópusi hegyvidékeken tenyészik, tápanyagban gazdag talajon, kb. 2000 m magasságig. A viszonylag hűvös éjszakák serkentik a termésképzést, a nedves-forró egyenlítői, síkvidéki klíma nemigen alkalmas a növény termesztésére. Rendszerint magról szaporítják; fákra, sövényekre és épületekre futtatják fel. Vetés után 3–5 hónap múlva kezdődik meg a betakarítás, amely akár éveken át eredményes. Hűtéssel a termések több mint 1 hónapig tárolhatók.”
Ezzel szemben pincénkben egész télen ott állt a krumplis ládák mellett a chayotés láda, és még a tavasszal is ugyanolyan finom volt, csak a tüskéi lettek keményebbek. Ezeket viszont egy kis görgetéssel szépen le lehetett törni.
Az idén újra elültettem egy gumót. Nehezen hajtott ki, de utána gyorsan befutotta a fészer hátsó oszlopát. Tövében egy kivágott flakon áll, mindig tele vízzel. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy rengeteg termés van rajta.
Készülhet belőle főzelék, saláta, kompót, süthető felszeletelve, vajban, olajban, bundában. Fiatal hajtásai ugyancsak sütve kedveltek, íze a gombáéhoz hasonló. Levele spenótpótló lehet. Nálunk a rántott egymagvú a legnépszerűbb, de ízlett a gombamártáshoz hasonló tejfölös chyote is, akárcsak a darált hússal lerakott.
A vitamintartalma ugyan nem jelentős, ásványianyag-tartalma viszont jobb: kalcium, foszfor és magnézium van benne. Piacainkon egyre gyakrabban látni. Érdemes barátkozni vele.
