Az enyhe időjárás a tél kezdetén kedvezően hat a méhekre, az élelemfogyasztás szempontjából pozitív a későn érkező tél. Azonban ennek is vannak hátrányai. A napsugarak kicsalogatják a méheket, akik virágot már nem találnak, viszont a gyengébb közösségek mézkészletét megdézsmálhatják, az enyhe tél gyakori velejárója a rablás, ami a méhész figyelmetlensége miatt akár a megtámadott méhcsalád elhullásához is vezethet.
Méhveszteségekről már most is lehet hallani, noha még néhány hónap hátra van a télből. A Varroa atka egyre nagyobb agresszivitását tükrözik a méhcsaládok elhullásáról szóló adatok. Azok a méhészek, akik nem végezték el idejekorán az atkairtást, még most is megtehetik oxálsavas kezeléssel. Igaz, hogy a telelő méhfürt megzavarása nem tanácsos, azonban a megfelelő időben és helyesen elvégzett kezeléssel lényegesen kevesebb kár kelekezik a méhesben, mint ha a Varroa egész télen át zavarná a méhek nyugalmát.
Azokra a méhészekre, akik jól felkészítették a méhcsaládokat a telelésre, ebben a hónapban nem vár nagyobb munka. Tanácsos a méhest rendszeresen végigjárni, a rágcsálók bejutását gátló rácsoktól eltávolítani az elhullott méheket. Gyakorlott méhész egyébként az elhullott méhek számából és a kijáró nyílásnál felgyülemlett szemétből következtetni tud a kaptáron belül uralkodó állapotokra is. A túl sok méhhulla, a viaszmorzsák és a méhmaradványok arra enged következtetni, hogy egér jutott a kaptárba, míg a feltűnően sok ki- és berepülő méh és a méhürülékkel szennyezett röpdeszka rablásra utal. Ügyelni kell ugyanakkor arra is, hogy a kaptárok enyhén előrefelé dőljönek, így a lecsapódó pára nem csepeg a telelőfürtben tartózkodó méhekre, hanem ki tud folyni a kijárónyíláson keresztül.
Sok méhész gumicső segítségével hallgatja meg a méheket, ebből is meg lehet állapítani, ha sürgős beavatkozást igényel a közösség. Amennyiben nem harmonikus, nyugodt a méhek hangja, az a méhanya elvesztésének is lehet a jele. Ebben az esetben azonban nem sok mindent lehet tenni, hiszen ilyenkor lehetetlen új anyát adni a családnak. Fontos az anya nélkül maradt család fokozott megfigyelése, ugyanis védtelenebbek és gyakran esnek rablás áldozatául.
A cukros-mézes lepénnyel történő etetés ebben az időszakban nem ajánlott, hiszen megnövekedett élelemfogyasztás majd csak kora tavasszal jelentkezik. Amennyiben azonban a családot valamilyen negatív hatás éri (rablás, egér kártétele), úgy indokolt az etetés.
Sokkal súlyosabb eset állhat elő abban az esetben, ha a méhcsalád a tél folyamán valamilyen okból legyengül, elnéptelenedik. Ekkor a kaptárban lévő mézeskeretek is elérhetetlenekké válhatnak, így a közösség akár éhen is pusztulhat. Ebben az esetben is nagyobb segítség, a lepényes etetés helyett, a kaptár közepén lévő üres keret mézzel teli keretre cserélése.
Nem szabad elfeledkezni a nemsokára beköszöntő új méhészidényről sem, hiszen már februárban megjelennek az első virágok, és ekkor már a méhésznek is több dolga lesz. A következő évi munkát ezért célszerű már most megtervezni.
