Vidékünk éghajlatára jellemző a hideg január, havazással, igazi téli időjárással. Az átlaghőmérséklet gyakran marad fagypont alatt. Mindez azonban nem jelent veszélyt az egészséges, erős, elegendő mennyiségű és minőségű élelemmel rendelkező méhcsaládoknak. A hótakaró védelmet nyújt az erős szél ellen, ugyanakkor porózus tulajdonságának köszönhetően nem gátolja meg a levegő áramlását, ezáltal lehetővé teszi a megfelelő mikroklíma fenntartását a kaptáron belül. A hó eltávolítása a kaptárokról csak akkor indokolt, ha az olvadásnak indul, a víz ráfagy a kijárónyílásra, a jég pedig akadályozza a levegő áramlását.
A méhek telelési időszakában ez az utolsó hónap, amely még viszonylagos nyugalomban telik. A méhcsalád dolgozó tagjainak feladata továbbra is a telelőfürt hőmérsékletének fenntartása. A napsütéses, viszonylag enyhe időjárású napokon, amikor a hőmérséklet 10 oC fölé emelkedik, tisztulórepülést végeznek. Ez azért jelentős, mert ilyenkor a végbélben felgyülemlett anyagcsereterméket a méhek a kaptáron kívül kiürítik, ezáltal az nem veszélyezteti az egészségüket. Ha az időjárás nem teszi lehetővé a kirepülést, a méhek emésztőszervében felgyülemlő salakanyag hasmenést idéz elő, ami legyengíti az ellenállóképességüket, így fogékonyabbak lesznek más betegségekre is. Kutatások szerint, ha a végbélben az ürülék mennyisége meghaladja a 43–46 mg-ot, vagyis a méh tömegének 48%-át, komoly egészségkárosodás lép fel. Az ilyen tisztuló repülések előtt célszerű a havat eltakarítani a kijáróból, valamint szalmát szórni a kaptárok elé, hogy a megdermedt méhek ne a hideg földre vagy a hóra pottyanjanak, ellenkező esetben kihűlnek és elpusztulnak.
Enyhe tél esetén már január közepén aktiválódik az anyaméh, de az időjárástól függetlenül a hónap végére minden méhcsaládnál megjelennek az első peték. Ezzel megszűnik az eddigi viszonylagos nyugalom, a dolgozóméhek fő feladata a friss peték etetése, gondozása. Ilyenkor a telelőfürt hőmérséklete is magasabb, hogy a peték jól fejlődjenek. Az élelmfogyasztás is lényegesen megnövekedik, egyrészt a magasabb hőmérséklet fenntartása, másrészt a lárvák és a fiatal méhek etetése miatt. Amennyiben a méhész nem biztosított elegendő mennyiségű élelmet a beteleléskor, még az is megtörténhet, hogy éhenpusztul a méhcsalád. Ugyanez felléphet akkor is, ha nem megfelelő minőségű a telelésre meghagyott méz. Ha ugyanis megkristályosodik, a méhek nem tudják felhasználni. Amennyiben elkerülhetetlen, mézes cukorlepénnyel lehet pótolni az élelmet, amelybe szükség szerint gyógyszer is keverhető a kora tavasszal fellépő nozémás hasmenés megelőzése érdekében.
Január tehát az a hónap, amelyben véget ér a méhcsaládok téli nyugalma, és kezdetét veszi az újabb méhészidényre való felkészülés. A méhésznek is résen kell lennie, hiszen a rohamosan fejlődő közösségek márciusban már állandó ellenőrzést igényelnek, megkezdődik a fő méhészidény. Ezért is tartja úgy a szólásmondás: január, február, itt a nyár!
