Lengyel Sándor padéi gazda: – Ha van pénzük most érdemes megvásárolni a tavaszi munkálatokhoz szükséges gázolajat, műtrágyát, de csakis készpénzért, mert a termény és alapanyag aránya kedvezőtlen: egyes feldolgozók például a búza és az alapműtrágya 1:4, vagy a kukorica esetében 1:4,4 arányt állítottak fel
Alig három hónappal ezelőtt, az új gazdasági év kezdetén az a kérdés foglalkoztatta a leginkább a gazdákat, hogy a legköltségesebbnek mondott búzavetés idején miként megalapozni a termelést. 100 kg fémzárolt vetőmag ára 3400 dinár körül mozgott, a gázolaj literenkénti ára meghaladta az 1,1 euró dinárértékét, az alapműtrágya pedig a tonnánkénti 600 eurót. Mondani sem kell, hogy a legtöbb gazda ott takarékoskodott, ahol csak bírt: alapműtrágya alig, vagy egyáltalán nem került a földbe, fémzárolt vetőmag helyett a becsávázott árubúza is megtette, de a magágy-előkészítés sem volt minden parcellán tökéletes. Azóta változások történtek a piacon, kedvezőbb föltételek mellett készülhet a növénytermesztő a tavaszi vetésre, hiszen szinte fél áron lehet műtrágyát vásárolni, kifejezett az üzemanyag árának csökkenése, csak a kukorica-vetőmagot tartják drágának a gazdák, bár a termelési költségekben ez képezi a legkisebb tételt. Megmaradt a fogas kérdés is: hogyan alakítani a vetésszerkezetet.
– Méltányosnak nevezhetők az alapanyagárak, de ez talán így is lenne rendjén, hiszen terményeink értéke egyetlen jó év után mélypontra került, s akinek van pénze most érdemes megvásárolnia a tavaszi munkálatokhoz szükséges gázolajat, műtrágyát, de csakis készpénzért, mert a termény és alapanyag aránya kedvezőtlen. Nem tudom, milyen számítás alapján határozták meg egyes feldolgozók pl. a búza és az alapműtrágya 1:4, vagy a kukorica esetében 1:4,4 arányát – mondja dehogyis panaszkodva, inkább bosszúsan a padéi Lengyel Sándor gazda, aki mintegy 60 hektáron gazdálkodik, s az ősi parasztlogikát követve (sohasem az árra nézve!) a vetésterületnek legalább egyharmadán kalászos gabonát termeszt. A 20 hektárnyi búza reménykeltően zöldell, hamarosan a fejtrágyázásra kell már gondolni, s megtenni az előkészületeket a tavaszi vetéshez. – Annak ellenére, hogy telve a góré, nem csökken a kukorica vetésterülete, 25 hektárnyi Pioneer hibridet vetek, a napokban érkezik a vetőmag. Nem örül a gazda a kukorica árcsökkenésének, amit némileg terméshozammal tudunk semlegesíteni. Hektáronként, pedig ezek a bánáti földek nem a legjobb minőségűek, elérem a 8 tonnás szemtermést, s ilyen eredménnyel, még a 9-10 dináros ár mellett is, amennyiért itt a faluban értékesíthetem, a kukorica a legjövedelmezőbb haszonnövény.
Több gazdánál is láttam, hogy fűtőanyagként „hasznosítják” a kukoricát…
– Nem gondolok arra, hogy eltüzeljem, mert akkor miből lesz bevételem? Tüzelésre ott van a biomassza, vagyis a szármaradvány meg a csutka. A szüleink is biomasszával tüzeltek, csak ők úgy mondták, hogy szárízék, rőzse nemde?
Lengyel Sándornak nem a mezőgazdaság az alaphivatása, okleveles közgazdász, jól fizetett munkahelyeken dolgozott, mégis az élelmiszertermelést választotta…
– Amikor mezőgazdasági termelők lettünk, sokan csodálkozva legyintettek, de mi a földtől sohasem szakadtunk el. Munkaigényes gyógynövénytermesztéssel foglalkoztunk, mindenekelőtt mentával, de volt kamilla, citromfű, fehér mályva is, ami magától értetődő, hiszen annak idején itt Padén épült fel az ország legkorszerűbb gyógynövény-feldolgozó üzeme, a fiataloknak munkahelyet, a termelőknek biztos értékesítési lehetőséget kínált. Ezt próbáltuk mi is kihasználni – veszi át a szót Anna asszony, aki nemcsak a gazdaságon éppen időszerű munkákból vállal részt, intézi a papírmunkákat, hanem ha kell akkor a társadalmi tevékenységekből is. Mindemellett van ideje kedvtelésre, a dísznövényekre, melyek ott találhatók az otthon minden szegletében. – Ha nem foglalkoznánk szántóföldi növénytermesztéssel, legszívesebben a virágtermesztést választanám…
Szó esett a gyógynövénytermesztésről, aminek sok termelőhöz hasonlóan hátat fordítottak Lengyelék is…
– Nem egészen, mert maradt még 2 hektárnyi mentaültetvényünk és 1 holdnyi citromfű, amit azonban megsemmisítek, mert évek óta nincs rá kereslet. Valójában ezért hagytunk föl a kamilla- meg a mályvatermesztéssel is – fűzi hozzá Sándor gazda. – Pedig ezek a Padé környéki földek adják a legjobb minőségű, a legnagyobb illóolaj-tartalmú mentát meg kamillát. A piachoz alkalmazkodva tértünk át a kukorica meg napraforgó termelésére is. Szóval a több lábon állás híve vagyok, így építettük föl gazdaságunkat, az optimális, 60–80 hektáros birtoknagysághoz szabjuk gépesítésünket is. Hogy nincsenek új gépeink? Nem azért, mert nincs rávaló, hogy nem juthatnék hitelhez, mint bármelyik földműves társam, hanem mert a jól karbantartott régebbi gép is megteszi. A hiteltől meg azért ódzkodok, mert egy aszályos év és rossz termés, no meg a kedvezőtlen terményár, amire egyre inkább számítani kell, könnyen áthúzhatja a számításomat, a részleteket pedig törleszteni kell. Inkább önerőből araszolgatunk…
Sok gazda úgy számol, hogy olcsó az alaptakarmány, mindenekelőtt a kukorica, annak legalább egy részét húson keresztül értékesíti, az állattenyésztés felé fordul és vagy sertés- vagy bikahizlalással kezd foglalkozni. Ilyen gondolatok nem foglalkoztatják?
– Semmiképpen sem szabad lebecsülni a háztáji termelést, de állandóan változó mezőgazdaságunkban, különösen ha az EU-s tagság küszöbére jutunk, csak a törpefarmoknak, illetve a farmoknak lesz jövője, melyek külön előírások, szabványok szerint üzemelhetnek, ami beruházást von maga után. Ez pedig meghaladná a család gazdasági és munkaerejét. Nem mellékes a piaci bizonytalanság sem, ami csakis azzal magyarázható, hogy nem maguk a termelők rendelkeznek a vágóhidakkal vagy tejfeldolgozó üzemekkel, így ki vannak szolgáltatva a feldolgozó kénye-kedvének. De azért nem üres az udvar, mert 1-2 anyakoca malacait nem gond fölnevelni. Sokkal nagyobb lehetőséget látok, báris itt a bánáti mezőkön, a juhtenyésztésben, mint a sertéshizlalásban, hiszen kihasználatlan legelőink vannak. Megvan már az alapállományom, erre a vidékre legjobban megfelelő merinókat tartok, úgy vagyok vele, hogy ha a Léderer-birtokon eredményes volt a tenyésztésük, minek kísérletezzek a most divatos, de ahogy hallom, igényes külföldi fajtákkal, meg kell becsülni a miénket. A szántóföldi növénytermesztéssel nem szeretnék fölhagyni, de száz anyajuh elfér még a portán…
Lengyel Sándor: – A hektáronkénti 8 tonnás kukorica szemtermés, még alacsony ár mellet is nyereséget szavatol
Ne kukorica, hanem biomassza: csutka, rőzse kerüljön a kemencébe fűtőanyagként!
