A talaj porhanyításával felaprózzuk a talajrészecskéket úgy, hogy a morzsás szerkezet megmaradjon (nem szabad összetéveszteni a porosítással!). Legjobb hatásfokkal a morzsás szerkezetű, biológiailag érett talajt porhanyíthatjuk. A porhanyítás többféle eszközzel végzett művelet végrehajtásával valósítható meg.
· Talajmaró. A művelési rendszerben szinte bármely talajmunkára alkalmazható. A talajmarás energiatakarékos eljárás, mivel a forgókések tolóerőt fejtenek ki. 40–60%-os vízkapacitási telítettség (VK) és 4–8 km/ó haladási sebesség esetén fejti ki optimális hatását. Egymenetes műveléssel (még a magágykészítést is elvégezheti) megközelítőleg 50%-os hajtóanyag-megtakarítást eredményezhet. A talajmaró gyakori alkalmazásával óvatosan kell bánni (gyümölcsösökben, szőlőkben, rózsatőtermesztésben művelőeszközként szinte kizárólag csak a talajmarót használják!), mert leronthatja a talaj szerkezetét (tönkreteszi a morzsalékosságot, porosít), amely talajhiba később csak melioratív (talajjavító) intézkedésekkel javítható ki.
· Boronák. A porhanyításon kívül lazítást,felszínegyengetést, sőt némi tömörítést is végeznek. Ebbe a csoportba tartoznak a fogasborona, hengerborona, lengőborona, hajtott forgóborona, ásóboronák és a magtakaró fogas, illetve borona. Használhatók önmagukban vagy alapművelő, elmunkáló és vetőgépekkel kombinálva.
· Kombinátorok. Alapozó művelésre, felületelmunkálásra és magágykészítésre alkalmazhatók. Kultivátor és hengerborona vagy fogas és hengerborona kombinációjából is állhatnak. Összetettebb munkát végeznek azok a kombinátorok, amelyek elülső részén egyengetőlap nyer elhelyezést, utána lazító, porhanyító rugósfogak következnek, majd forgóborona (egy- vagy többsoros) zárja a sort. Ezek a gépek egyengetnek, lazítanak, porhanyítanak és tömörítenek, ezért egymenetes magágykészítésre a legalkalmasabbak. Fontos, hogy kiegyenlített mélységű, morzsás réteggel borított, tömör alapú magágyat készítsenek, irtsák a kelő gyomokat, valamint a műtrágyákat és a vegyszereket kellően a talajba keverjék.
A talaj keverése a talaj alkotórészeinek, a tarlómaradványoknak, a trágyáknak és kemikáliáknak az elrendezését szolgálja. A forgatás műveletének fontos kiegészítője.
·
A tárcsatagok elrendezése alapján a tárcsa lehet: egysoros – szimmetrikus, egysoros – aszimmetrikus (pl. diszktiller), kétsoros „X” elrendezésű, kétsoros „V” elrendezésű.
A gépkapcsolás alapján a tárcsák lehetnek függesztettek és vontatottak. A tárcsák használatának előnye, hogy energiatakarékosak; azonos feltételek mellett a tárcsázáshoz 20–25%-kal kevesebb hajtóanyag szükséges, mint a szántáshoz. Alkalmazási területük széles körű. Tarlóhántásra, sekély alapművelésre, felületelmunkálásra, a kétsoros nehéztárcsák a felsorolt műveleteken kívül – kényszerhelyzetben –, szórtvetés után, akár magtakarásra is használhatók!
A szupernehéz tárcsák (és a tárcsás ekék) a forgatás nélküli alapozó művelés eszközei.
A tárcsa alkalmazásának hátrányai közé tartozik, hogy nedves talajon beragad („berakódik”) és talajtömörödést okoz; túlzottan száraz talajon porosít (nem porhanyít!) és csak „fényesíti” a rögöket; a vonódott („szíjas”) szármaradványokat gyengén aprítja és keveri, valamint az évelő gyomokat sem irtja kellő hatékonysággal.
A talaj tömörítése mesterséges behatásra történik (nem szabad összetéveszteni a tömörödéssel, amely folyamat kedvezőtlen külső tényezők következtében jön létre!). Lényege, hogy hatására csökken a pórustérfogat (P%) és nő a térfogattömeg.
Hengerek. Hengerezéssel, különösen nyári művelés vagy vetés után, csökkenthető a párologtató felület nagysága. Alapművelés utáni tömörítéssel megszűntethető az üregesség, de magágykészítés során is fontos lehet a hengerezés, mert helyreállítja az alsóbb és felső talajrétegek kapcsolatát; az ülepedett talaj felső rétegének fellazítása után a vetés mélységében visszatömöríti a talajt.
Különböző profilú hengereket használhatunk: sima, gyűrűs, csillagos, Cambridge, Campbell, Crosskill.
A talajfelszín alakítása símításból vagy hullámosításból áll – a termesztési célnak megfelelően. A sima talajfelszín a párologtatás csökkentése, az egyenletes nedvességelosztás és kiegyenlített felmelegedés érdekében fontos. A felszínalakítás az egyenetlen talajművelés előtti vagy utáni símítózására, illetve a talaj felületén különleges profil (burgonyaültetés, barázdás öntözés stb.) kialakítására szolgál.
Felszínalakításra az eddigiekben ismertetett valamennyi művelőeszköz (beleértve az ekéket is) és a símítók szolgálnak.
