Nézzük előbb az eredeti és szabadalmaztatott eljárást, melynek ismeretében további ötleteket is kaphatnak a termelők a megvalósításához.
Ez a vertikális termesztő a Colosseum és a Coliseum nevet kapta. Különböző méretben és megoldásban kapható a távoli Amerikában. Az alapelgondolás a vertikális termesztés hátrányait hivatott kiküszöbölni. Ez elsősorban a megvilágításra és a levegő gazdaságos felmelegítésére vonatkozik. Az eddigi hagyományosan, konténerben egymásra rakott földiepertornyok a természetes megvilágítást nem tudják maximálisan kihasználni. Az oszlopok északi oldala kevesebb fényt kap, mint a déli. Ezt a hátrányt úgy próbálták megoldani, hogy az oszlopokat forgatható rúdra szerelték, vagy felfüggesztve forgatták a nap folyamán. Így sikerült némileg javítani a fényszegény oldalakon.
A növények, mint egy kolosszeumban a nézők
A téli fényszegény időszakban a mesterséges megvilágítás mellett ez a probléma még kifejezettebben érződött. Az üvegház megszokott felső megvilágítása még rosszabb fényviszonyokat teremtett, különösen az alsó szinten levő növények számára. Mindezeket a hibákat figyelembe véve született meg az ötlet és utána a szabadalom is. A lényege, hogy a növényeket kör alakban kell elhelyezni és a fényforrást középen felfüggesztve egyenletes lehet a megvilágítás. A növények, mint egy kolosszeumban a nézők, úgy helyezkednek el körben több emeleten. A fényforrás egy vagy két nátriumlámpa, attól függően, hány emelet magasságban helyezkednek el a növények. Az emeletek száma egytől akár tíz is lehet. Az egész rendszer műanyagból készül és alkatrészekben kapható. Ezekből utána össze lehet rakni bármilyen magasságú termesztőrendszert. A tápoldat a legalsó műanyag tartályban helyezkedik el, és valójában ez képezi az alapját a termesztőrendszernek. Erre kell szerelni körben a termesztőedényeket több emelet magasságban. Az ajánlott termesztőközeg elsődlegesen perlit és vermikulit keveréke. Lehet kevés tőzeget is keverni a közeghez, de ez többéves termesztésnél már fertőtlenítési gondokat okozhat. Egy edényben egy növényt lehet ültetni. Elsődlegesen földieper termesztésére ideális ez a megoldás, de egyéb leveles zöldségek, saláta, spenót stb. részére is megfelel.
A kör alakú megoldás másik változata műanyag csövekből áll, melyek az alapot képező tartályra vannak felállítva. A csőelemek egy 125 mm-es, 45 fokos szögben levő csatlakozóra hasonlítanak, egy kissé szebb kivitelben. Ötletadónak, talán a csatornázásra használatos hasonló elemekből is össze lehetne állítani egy működőképes rendszert. A fölösleges tápoldat a csöveken keresztül visszafolyik a tartályba és ezzel valójában egy tökéletes tápoldat-visszaforgatós rendszert lehet üzemeltetni. Ez azt is jelenti, hogy kevés vízzel és tápanyaggal sokkal gazdaságosabban lehet termeszteni. Egy kis hátránya a gazdaságosság mellett, hogy több odafigyelést kíván és mindennap kötelezően ellenőrizni kell a tápoldat pH- és EC-értékét. A termesztéshez szükséges értékektől való eltérés esetén megfelelő módon korrigálni kell a tápoldatot. Ezt salétromsav, friss tápoldat vagy tiszta víz hozzáadásával lehet elvégezni.
A levegőt az alsó részen a rendszer közepén fújja be egy kis ventilátor. A felső rész nyitott és ezen szabadon távozik a levegő. Ezzel a körmegoldással a légáramlás is kedvezőbb, mint a sorban rakott oszlopoknál. A levegő melegítésével gazdaságosan lehet felfűteni az egész rendszert. Minden elem külön megvásárolható és részletes utasítás alapján össze lehet rakni. Utána az alaprendszer bővíthető felfelé több emelet magasságig. Különböző kivitelben forgalmazzák. Van két félkörből álló és csövekből összerakható változat is. A csöves rendszer tápoldatozása felülről történik. Míg a félkörös kolosszeumra hasonlító rendszer minden emeletén a gyökerek alatt folyik a tápoldat. Egyéb megoldásnál szúrópálcás csöpögtetővel vezethető a tápoldat a növényekhez.
Megoldható hazai anyagokból is
A szegény, de vállalkozó termelő szemével nézve az egészet, a kolosszeum megoldható hazai anyagokból is. Termesztőedénynek megfelel az olcsó 3–5 literes műanyag virágcserép is. A tartóállvány megoldható fa- vagy alumíniumelemekkel. A lényege, hogy az edények körben, kissé befelé megdőlve helyezkedjenek el. A nátriumlámpás fényforrás középen van felfüggesztve, a magasságtól függően 2–4 db. A kolosszeum átmérője 2–3 méter, a kényelem szempontjából 2–2,5 métertől ne legyen magasabb. Egy ilyen rendszerben 300–500 növényt lehet ültetni. Ha egy nagyobb, zárt fóliasátorban szeretnénk megvalósítani ezt a termesztést, egységnyi területre legalább 30%-al több földieper-palántát tudunk elültetni, mint az oszlopos, sztiroporos megoldással. A felállított kör alakú rendszerek közötti hely kihasználatlan, de ettől függetlenül mégis hatékonyabb. A fűtés, megvilágítás és tápoldat felhasználása sokkal gazdaságosabb, mint az eddigi vertikális megoldásoké.
Az ötlet adva van és vállalkozó szellemű érdeklődők is vannak, akik hajlandók a kísérletezésre.
Évente három-négy szüret
Az igazi előnye ennek a rendszernek valójában a fényszegény téli, kora tavaszi és őszi időszakban van. Évente három, ideális esetben négy szüret is megvalósítható. A földieper-palántákat szüret után kiültetik földi termesztésre és új frigó palántákat helyeznek a konténerekbe. Amerikai farmokon magról nevelik a földieper-palántákat folyamatosan, és így tudnak megvalósítani több szüretet is évente. Ettől lesz igazán gazdaságos ez a rendszer.
Hasonló elv alapján műanyag részekből sík fal mellé is felállítható egy vertikális termesztőberendezés. Ezzel földieper vagy akár dísznek virágtermesztésre is alkalmas hasznos „bútordarabot” kapunk. Lakásban, előcsarnokban is elhelyezhető. Hazai szemmel nézve akár egy nyitott cipőszekrény is átalakítható erre a célra.
