Nemcsak az ez évi, hanem a jövő évi termést is meghatározza a jó metszés, tarják a szőlősgazdák. Ez a művelet igényli talán a legnagyobb szakértelmet, nem csoda hát, hogy régebben a fiatalabb gazdák megkérték az idősebb, tapasztaltabb embereket, hogy metsszék meg nekik a tőkéket. A temerini Kertbarátkör szőlészei évi rendszerességgel tartanak bemutató kondicionáló metszést a szőlészetekben, hogy azok, akik még bizonytalanok, az idősebbektől megtanulhassák a jó metszés fogásait. A napokban elkísértük egy ilyen bemutató metszésre a kör szőlésztagjait és feljegyeztük a hallottakat.
– Nagyon esős volt a tavalyi év, minek következtében a vesszők nem mindenhol tudtak beérni – mondja Kókai Zoltán, miközben csattog a metszőolló a kezében. – A levelek a kelleténél korábban lehullottak, és nem tudta a felesleges nedvességet elpárologtatni a szőlő, így a télen sokfelé megfagytak a vesszők. Ezeket most mind el kell távolítani.
A metszés fontos termésszabályozó szakmunka. A tavaszi metszés után újra indul az élet... De metszés közben a kötözést is el kell végezni. Erre a célra régebben sást, faháncsot használtak, ami őszig elkorhadt, és nem hagyott nyomot a vesszőkön. Ma már ezt a kötözőszert is kiszorította a műanyag.
– Vigyázzunk nagyon a tőkék terhelhetőségére – mondja ezt már Pintér Károly, aki egy másik ültetvénysorról kapcsolódott be a beszélgetésbe. – Ha túlságosan megterheljük a tőkét, kimerül. A hajtások növekedése gyengül, vékony, rövid vesszőink lesznek. Ez kihat a következő évek termésére is. Ha viszont a vesszők erősek, akkor a tőkék jó erőben vannak, hosszabb csapokat hagyhatunk, és jó termésre számíthatunk. Ha viszont vékonyak a vesszők, az annak a jele, hogy a tavalyi metszés nem sikerült, amit most rövidebb csapok hagyásával kijavíthatunk. A szőlő egyik sajátos tulajdonsága, hogy mindig a vessző legfelső rügyei hajtanak ki, s ha nem metszenénk, előbb-utóbb kapaszkodó, kúszónövénnyé fejlődne vissza, az egyre romló minőségű fürtök pedig a vesszők végein jelennének meg.
– Mi itt az úgynevezett guilo metszési műveletet alkalmazzuk, ami abból áll, hogy a tőkén a két legerősebb vesszőt hagyjuk meg – okosít fel Horváth László. – Az egyiket elhajlítjuk 8-tól 12 rügyig, és a huzalhoz erősítjük. A másik hajtást két rügyre vágjuk vissza, amit csapnak nevezünk. Az előbbiről kinövő hajtásokon lesz a termés, a csapról pedig a következő év termésvesszői fejlődnek ki. És ez így folytatódik minden évben.
– Most látszik csak igazán, hogy a tavalyi rendkívül kedvezőtlen időjárásra kétszer is ráfáztunk – mondja a szőlőskert átnézéséből megérkező Ternovácz Tibor, a Kertbarátkör elnöke. – Egyrészt a tavalyi időjárás elvitte a termést, másrészt pedig elvitte a tőkét meg a vesszőket is. Nagyon sok a megfagyott vessző és tőke.
Azt a kevésbé tapasztalt szőlészek is tudják, hogy nagyon gondosan kell megállapítani a szőlőtőkék és szőlőlugasok metszésének időpontját, nem a naptár, hanem az időjárás alapján. A korán metszett szőlővesszőkön a rügyek fagyérzékennyé válnak, a késői metszés következtében bekövetkező „könnyezés” pedig nagymértékben legyöngíti a növényeket. Metszéshez a legalapvetőbb eszköz a jó, éles, megolajozott metszőolló, a vastagabb hajtások levágásánál, az elszáradt, kifagyott tőkék kivágásánál pedig jó szolgálatot tesz a kéznél levő, hosszú nyelű ágvágó olló.
