Az infláció, mely most is nehezíti mindennapjainkat, de szerencsére már mérséklődni látszik, nyilván egyidős a pénzzel. Amióta ugyanis a csere megkönnyítése érdekében „ráfogták” egy-egy kagylóra, különböző más apró tárgyakra, vagy fémdarabokra, melyeket érmeszerű karikává lapítottak, majd pedig az uralkodók a pecsétjüket is rányomták, hogy annak van valamilyen értéke, azóta ez az érték képes degradálódni is. De nyilván, hogy a cserekereskedelem idején, amikor árut áruért cseréltek, már akkor is volt rá eset, hogy bizonyos dolgok értéke úgymond felfúvódott, aránytalanul megnőtt, majd egy idő után vissza is esett. Mindezeknek köze van az inflációhoz, melynek kialakulása azonban számos tényező függvénye lehet. Mértékétől, fajtájától, típusától, illetve fő okozójától függően az inflációnak is különböző szókapcsolatokkal szokás jelezni a fajtáját. Így aztán van lépegető, vágtató, keresleti, kínálati, lassú, kúszó és egyéb fajtája a pénzromlásnak. De mindig is alkottak, illetve próbáltak megalkotni új fogalmakat a közgazdászok. Azok némelyike használatban maradt, más próbálkozások rövid életűek voltak, gyorsan feledésbe merültek. A „kapzsinfláció” egy új szó, viszont a pénzromlásnak a mohóságra történő visszavezetése nem újdonság. A helyzetet ugyanis, ahogyan más helyzeteket is, az emberek mindig is megpróbálták haszonszerzésre kihasználni. Angol nyelvterületen a pénzromlás egyik fajtáját, mely a piaci szereplők viselkedéséből ered, „excuseflation” névvel illetik. Ez azt próbálja kifejezni, hogy egyes vállalatok mindenféle gazdasági, geopolitikai és egyéb ürügyet, „mentséget”, vagy hivatkozást bevetnek az árak – esetenként az inflációnál jóval nagyobb mértékű – emelésére és magas szinten tartására. Ez a kifejezés azért is jó, mert az excuse másik jelentése a megbocsájtás, azaz bíznak abban, hogy a fogyasztók „megbocsájtanak”, elnézik az áremelést.
A JÁRVÁNY ÉS A HÁBORÚ, MINT ALIBI
Régebbi korokban is volt rá példa, de most az infláció esetében kifejezetten szembetűnő világszerte, hogy a cégek a pénzromlás valós ütemén túlmenően próbálnak árakat emelni és azt a fogyasztókkal elfogadtatni. Nyilván azért teszik ezt, mert attól tartanak, hogy csak így tudnak a bevételeik tekintetében lépést tartani a folyamatokkal. Másrészt a helyzet valóban kihasználható a profit növelésére is. A jól időzített árkorrekciók extraprofitot hozhatnak a konyhára. Meg kell jegyezni, hogy inflációs környezetben a profit, ha nominális értékben növekszik, nem biztos, hogy reálértékben is mindig a pozitív tartományban van. Tetten érhető azonban a törekvés, hogy vállalatok, különösen a fejlett gazdaságokban, a világjárvány és az ukrajnai háború következményeként emelkedő nyersanyagköltségeket ürügyként használták fel az áremelésekre. Ezen keresztül pedig azt tudják elérni, hogy soha nem látott magasságokba növeljék a haszonkulcsaikat. Mindeközben tudjuk, hogy a valódi versenyhelyzettel jellemezhető klasszikus kapitalizmusnak nem így kellene működnie. A konkurenciának oda kellene hatni, hogy ez ne történhessen meg. De ha mindenki hasznot húz belőle – a vásárlót kivéve – akkor nehéz tenni ellene. Mindez pedig, nyilván nem kell külön hangsúlyozni, öngerjesztő folyamattá válva tovább növeli az inflációt.
REKORDNYERESÉGEK A VÁLLALATI SZEKTOROKBAN
Több mint egy éve világszerte makacs inflációval kell szembesülni. A növekvő árak azonban a közzétett statisztikák szerint nem akadályozták meg a vállalatokat abban, hogy rekordnyereséget jegyezzenek. A Fortune 500-as listán szereplő vállalatok tavaly az inflációs környezetben 16,1 ezer milliárd dolláros bevétel mellett 1,8 ezer milliárd dollárnyi profitot termeltek. Albert Edwards, a Société Générale bank globális stratégája írt egy véleményjegyzetet a jelenségről, amelyet Greedflation néven emleget. Ezt fordíthatjuk a kapzsiság inflációjának vagy kicsit magyarosítva kapzsiflációnak, ha el akarjuk kerülni, hogy dadogósnak nézzenek bennünket. A jegyzetben rámutat, milyen egyértelműen megfigyelhető, hogy a vállalatok a világjárvány és az ukrajnai háború okozta anomáliák miatt emelkedő nyersanyagköltségeket ürügyként használták fel az áremelésekre. Ezzel érték el, hogy szinte soha nem látott magasságokba emelték a haszonkulcsot. A Kansas City-i Szövetségi Tartalékbank már egy januári tanulmányában kimutatta, hogy a gazdaságtörténet során a nyereségvágy eddig még nem töltött be ekkora szerepet az infláció növekedésében, mint 2021-ben. Téves tehát az elképzelés, hogy a magasabb nyersanyagárak és munkaerőköltségek a vállalati árréseket csökkentik. A jelek szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Az USA teljes gazdasági profitadatainak legutóbbi közzététele is megerősítette meglátását. A legtöbb cég ugyanis rekordnyereségeket könyvelhet el. Mindez azt mutatja, hogy az infláció által felkavart „zavaros vízben” könnyebb profitra halászni, mint amikor a pénzromlás nincs benn a pakliban.
Nyitókép: Pixabay
