Az eddigi fegyveres konfliktusok kimenetelére szinte mindig döntően hatott a gazdasági háttér. Más megközelítésből pedig az is elmondható, hogy a fegyveres konfliktusok kirobbanásának közvetlen vagy közvetett módon, mindig voltak gazdasági okai is. Mindez nyilván igaz az orosz–ukrán konfliktusra, aminek azonban a gazdasági mellett természetesen kisezer dimenziója is van.
Oroszországra sok esetben, sok szempontból érvényes és használható a „legnagyobb” jelző. Használják is gyakran, negatív és pozitív kicsengéssel egyaránt. Az orosz gazdaság bruttó hazai terméke a világon nominális értelemben a 12. legnagyobb a maga „szerény”, 1,65 billió dollárjával. Ez alapján ugyan nincs az első tízben, vásárlóerő-paritás alapján azonban a hatodik legjelentősebb. Nem mellékesen Oroszország az Európai Unió első számú energiaexportőre. Nyersolaj-exportjának 30 százalékát, gázexportjának 35 százalékát és szénexportjának mintegy 20 százalékát az Unióba irányította eddig.
A már bevezetett, valamint a kilátásba helyezett szankciók nemcsak Moszkvának okoznak károkat, hanem az európai országoknak is. A szankciók célja általánosságban az szokott lenni, hogy megbüntessenek valakit. Oroszország azonban ez ellen, mondjuk úgy, hogy „be van már oltva”. Moszkva a Krími-félsziget 2014-es annektálása óta hatékonyan azon munkálkodik, hogy az országot a nemzetközi korlátozásokkal szemben „immunizálják”.
A SZANKCIÓ POZITÍV HATÁSA
Nem is olyan régen még Oroszország jelentős mennyiségű élelmiszert volt kénytelen importálni a lakosság ellátása érdekében. A hazai sajtóban is azzal illusztrálták sokszor a potenciális szerbiai élelmiszerexportban rejlő lehetőségeket, hogy amit mi megtermelünk, azt egy nagyobb orosz város lakói reggelire elfogyasztják. Valójában az oroszok ugyan jelentős mennyiségű élelmiszert importálnak, de ezt túlnőtte az élelmiszerexport. A Szovjetunió összeomlása óta 2020-ban először fordult elő, hogy Oroszország nettó élelmiszer-exportőr lett, ez azt jelenti, többet exportált, mint amennyit importált. Gabonaféléket, húst, halat, zöldségféléket és tejtermékeket is exportál.
Kína tartósan a legnagyobb vásárlója az Oroszországban megtermelt és feldolgozott élelmiszernek. Több mint tíz százaléka az orosz exportnak ott köt ki. A második Törökország 10 százalékos részesedéssel. A harmadik helyen Kazahsztán állt tavaly, 7 százalékkal. Oroszország azonban a világ 150 országába exportál élelmiszeripari termékeket, és ha a helyzet úgy hozná, másoknál könnyebben rendezkedhetne be önellátásra. Az orosz kormány stratégiája szerint a mezőgazdasági termelés további gyors fejlődésére lehet számítani. Vlagyimir Putyin orosz elnök egyébként még tavaly ősszel – nem kis iróniával – megköszönte Európának az Oroszországgal szemben bevezetett, különösen a mezőgazdaságot érintő szankciókat. A bevezetett ellenintézkedések és az importhelyettesítés pozitív hatással volt ugyanis az ország gazdaságára.
A KLÍMAVÁLTOZÁS MOSZKVÁNAK KEDVEZHET?
A klímaváltozás okairól ugyan lehet vitatkozni. Az viszont tény, hogy mindig is volt és lesz. Csupán az lehet vita témája, hogy az emberi tevékenység mennyire befolyásolja. A most zajló klímaváltozás a világ legtöbb részén negatívan hat az életkörülményekre. Szélviharok, aszály, elsivatagosodás, áradások nehezítik az emberek életét. Teljes régiók válnak lakhatatlanná, népvándorlásokat generál.
Vannak azonban olyan országok is, melyek számára az éghajlatváltozás páratlan új lehetőséget tár fel. A bolygó korábban leghidegebb régiói mérsékeltebbé válnak, mezőgazdasági művelésre alkalmassá a hatalmas területek. Az előrejelzések szerint az Egyesült Államokban, Európában és Indiában is csökkennek a hozamok a mezőgazdaságban, a klímaváltozás miatt. Oroszországban viszont a következő évtizedekben a melegedő éghajlat és az abból eredő hosszabb vegetációs időszak a növénytermesztés szempontjából előnyökkel jár. De Oroszország, Skandinávia és a kanadai térség az olvadó jég miatt a nem is olyan távoli jövőben új hajózási útvonalakat alakíthat ki északon. Egyes elemzések szerint Oroszország a felmelegedő szibériai régiójának köszönhetően hatalmas előnyökre tehet szert.
A kontinensnyi ország keleti felében egyébként is nagy átalakulás zajlik. Míg a földterületek túlnyomó többségét évszázadokig nem lehetett megművelni, ez mára megváltozott. Az ezredfordulón még májusig kellett várni az olvadásra, most viszont áprilisban már megművelhető a talaj, nagy területek válnak alkalmassá szója és kukorica termesztésére.
A folyamat pedig valószínűleg a jövőben felgyorsul. De nem mellékes az sem, hogy Szibéria térsége az orosz ipari nyersanyagtermelés fontos régiója is. Rengeteg arany, gyémánt és más értékes ásvány és nyersanyag lapul a föld mélyén, kiaknázásra várva. Szójabab termesztésére és sertésfarmok létesítésére jelentős összegű kínai tőke áramlik a térségbe.
A világ azonban, ahogyan az időjárás is, gyorsan változik. Nem várt események, fejlemények pedig oda hathatnak, hogy a trendek is megváltozhatnak vagy mérséklődhetnek. A fegyveres konfliktusok pedig csak fokozzák a bizonytalanságot.
