Történelmi pillanatokat élünk ezekben a napokban, hiszen a szemünk előtt fordult ki sarkából a világgazdaság. Gondok ugyan voltak már a pandémia előtt is, de aztán az történt, hogy járvány okozta sokkot követően több ezer milliárd dollár egyszerűen „rászakadt” a globális piacokra. Azóta is újabbnál újabb válsághullámok sújtják a gyártást és a kereskedelmet is egyaránt. A koronavírus globális elterjedését megelőzően is a nagyhatalmi vetélkedés terepe volt a gazdaság, és azzal együtt a világkereskedelem. Az utóbbi időben ez csak tovább fokozódik.
Voltak olyan pillanatok, amikor azt hihettük, hogy túl vagyunk a nehezén. A pusztítást követő újjáépítés azonban még várat magára. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb tanulmánya szerint a vezető nyugati gazdaságok várhatóan lassabban lábalnak ki a válságból, mint azt korábban feltételezték. Az IMF a júliusi prognózisához képest 0,1 százalékkal kisebb növekedéssel számol a napokban közzétett elemzés szerint. Ez ugyan így nem tűnik jelentős eltérésnek, de valójában globális szinten ezermilliárdokat jelent, és akár trendfordító kezdete is lehet, ez azonban még nem látszik a mostani perspektívából. Az elemzésből az is kiderülni látszik, hogy a gondok hátterében most – sok minden más mellett – a hirtelen megugró kereslet és a viszonylag alacsony kínálat közötti hatalmas szakadék áll.
HIÁNYGAZDASÁG
Hiány lett hirtelen szinte mindenből, hiszen a piac kínálati oldala nem volt kellő módon felkészülve a járvány okozta lassulást követő hirtelen keresletnövekedésre. Olyan dolgok történtek, amikre évtizedek óta nem volt példa. Az Egyesült Királyságban a sofőrhiány miatt nem lehetett üzemanyagot kapni, pontosabban, döcögős lett az ellátás. De egész Európában energiaválság van kibontakozóban. Történelmi gázár- és villanyár-emelkedésről beszélhetünk. De alig van olyan, valóban keresett termék, melyből a kereslet ne haladná meg a kínálatot. A chiphiány miatt emelkedik az elektronikai termékek ára. De egyre kifejezettebb minden ágazatban a munkaerőhiány is. A világsajtó is globális hiánygazdaságnak nevezte el a jelenlegi állapotot.
Szektoronként azonban sok esetben eltérő módon zajlott a trendfordulás. Az elektronikai cikkek iránt például már a járvány kezdetén megnőtt a kereslet. A bezártságra, otthoni munkavégzésre berendezkedő közösségek tagjai gerjesztették. Tudni kel azonban, hogy a processzorok gyártása már évek óta problémákba ütközik.
A SÚLYPONTOK ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KORA
Nem mellesleg a szegénységnek vannak nemzetközileg elfogadott mutatószámai, és ezek azt mutatják, hogy az elmúlt csaknem két év történései mintegy 160 millió embertársunkat sodorták szegénységbe. Nehéz azonban – és nem is lehet – tisztán gazdasági szempontból vizsgálni a dolgok alakulását.
A nemzetközi kereskedelemben ugyanis továbbra sem elsősorban a piaci logika, hanem a nagyhatalmi versengés dominál, ami jelentősen torzítja a piaci törvények hatásait. Az Egyesült Államok és Kína vámháborúja már a pandémia előtt is akadályozta a kereskedelmet. A brexit pedig áttéteken keresztül az említett üzemanyaghiány formájában is visszaköszön.
A piac totális átpolitizálódása zajlik a szemünk előtt, s ez is a hiánygazdaság egyik mozgatórugója. A kínai mamutvállalatok csődközeli állapota vagy az Egyesült Államok adósságplafonjáról szóló vita szintén kihat a piacokra. A globális ellátási lánc tehát valójában már a koronavírus-járvány előtt is szakadozott.
Mindezt csak tetézi, hogy 80 dollár fölé emelkedett a főbb olajártípusok ára. 2014-ig volt ennél drágább is a fekete arany, amikor 100 dollár fölött is jártak a tőzsdei jegyzések. Ebben a piaci és a politikai tényezők is közrejátszanak.
A járvány utáni gazdasági újranyitásban kialakultak torzulások, amit egyfajta gazdasági poszt-Covid-szindrómaként foghatunk fel. A nyersanyagok, félkész termékek, energiahordozók nem állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, illetve nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk. Korábban nemigen volt hasonló tünetegyüttes tapasztalható. A helyzetet valószínűleg az is súlyosbítja, hogy a legnagyobb jegybankok egyelőre látszólag tudomást sem vettek minderről: a monetáris politikájuk nincs ehhez igazítva, és egyelőre azt sem tudni, hogy valójában milyen intézkedések lennének igazán hatásosak.
A Covid–19 néven ismertté vált vírus okozta világjárvány az elmúlt csaknem két évben világszerte jelentős hatással volt a társadalmi és a gazdasági folyamatokra. A vírus eddigi három hullámának időszakában hozott döntések megváltoztatták az emberek életmódját, s azzal együtt a vásárlási szokásaikat is. Kezdetben a biztonságra törekvés és a védekező eszközökhöz való hozzáférés szempontjai elsődlegessé váltak. Akkor még nem látszott, hogy mindez ide vezethet, ahol most tartunk. A járvány felülírta a megszokott piaci mechanizmusokat, de a globális nagyhatalmi harc terepévé vált a világgazdaság. Sajnos egyfajta hibrid háború alakult ki, melyben csatákat lehet ugyan nyerni, de félő, hogy az egész folyamatnak végül mindenki a vesztese lesz.
