Csak kevesen gondolták még nem is olyan régen, hogy a világgazdaságban a most uralkodó trendekhez valami hasonló fog kialakulni. Valójában még soha ennyi ember nem élt ezen a bolygón ekkora luxusban. Ha ilyen szempontból tekintünk a dolgokra, akár még sikertörténetnek is nevezhetnénk a civilizációk legújabb korszakát. A kibontakozó trendek azonban azt sejtetik, hogy lesz ennek böjtje is, már a nem is olyan távoli jövőben meg kell fizetnünk a pazarlás, a rablógazdálkodás, a környezetpusztítás árát. Az energiahordozók, a nyersanyagárak és az élelmiszerek árrobbanása arra utaló jel lehet, hogy a közeljövőben a történelem során eddig példátlan, világméretű hiánygazdálkodásra kell berendezkednünk. Elsősorban a fejlett és gazdag országok polgárai számára jár ez majd hatalmas lemondásokkal. Mert akik eddig is viszonylagos szegénységben éltek, azoknak egy enyhe javulás is sokat jelenthet, a luxusban élők viszont nehezen tudnak majd lemondani eddigi kényelmes életvitelükről.
Úgy fest most, hogy a komolyabb megrázkódtatások csakis globálisan koordinált tevékenységek segítségével, a profitérdekek mellőzésével kezelhetőek. Ez politikamentes hozzáállást követelne, de a fejlemények azt mutatják, hogy a politikusok sok esetben jól látják a trendeket, de nem valamiféle globális megoldás irányában fejtik ki tevékenységüket, hanem továbbra is a politikai poénok megszerzése a fő cél.
Az év elejének történései is azt igazolják, hogy bolygónkon az erőforrások kimerülése, azok hiánya nemzeteken belüli újfajta diktatúrák kialakulásához vezet. Ugyanakkor a nemzetek közötti háborúk kirobbanása sem kizárt.
A JÁRVÁNY CSAK ÜRÜGY?
Sokan hajlamosak mindent a koronavírus „számlájára írni”. Szinte általánossá válik a vélemény, hogy a pandémia miatt bénultak le az globális áru- és szolgáltatási ellátási láncok. Meghatározó trend lett a világon az infláció. Sosem fogjuk megtudni, hogyan alakultak volna a folyamatok, ha nincs a világjárvány. Vannak olyan vélemények, hogy az infláció a korábban beindult folyamatokban már kódolva volt. A járvány esetleg csak még rásegített, de anélkül is elkezdődött volna a pénzromlás folyamata.
Ha visszamenőleg vizsgáljuk az árak alakulását, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy alapvetően semmi egyéb nem történt az elmúlt ötven évben, mint az, hogy az emberek egyre többet fizettek ugyanazokért a dolgokért, minközben nem szélesedett, színesedett igazából a fogyasztásuk. A fejlett világban lényegében nincs szignifikáns mennyiségi növekedés a családi fogyasztásban. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy egész sor időközben feltalált, korábban ismeretlen, majd egészen gyorsan az emberi életben szinte nélkülözhetetlenné váló árucikk, köztük több hardver és szoftver nem drágult, hanem lényegében olcsóbbá vált. Csakhogy most kezd nyilvánvalóvá válni, hogy élelem nélkül éhezünk, vagy éhen is halunk, a víz pedig, ami nemrég még szinte ingyen volt, ma sok helyen drágább a tejnél vagy a sörnél. Fűtés hiányában pedig fázunk, vagy meg is fagyhatunk, és ha nem süt a nap, vagy nem fúj a szél, akkor nem hagyatkozhatunk a napkollektorokra vagy a szélerőművekre, és ha áram nincs, akkor az okoskütyük sem működnek.
MI LEHET A GYÓGYÍR A BAJOKRA?
Az infláció egyik alapvető oka volt a történelem során eddig is, hogy az emberek hajlandóak voltak többet fizetni olyasmiért, amiről azt hitték, a jövőben még drágább lesz, vagy nem is lesz hozzáférhető. Ha így szemléljük a folyamatokat, akkor csakis és kizárólag a világ természeti erőforrásainak óvásával, kiaknázásának radikális lassításával lehet megállítani pénzromlást a világ minden szegletében. Vagy még úgy sem. Nehéz megítélni, mennyire vagyunk késésben ebben a tekintetben. Rá kell jönnünk ugyanakkor arra, hogy minden, ami az életminőségünket javította, kezdve az internettől, azon át a digitális gazdaság épüléséig, valójában a természet erőforrásaiból táplálkozik, nélkülük pedig lehetetlen megvalósítani őket. De mi másból eredhetne minden? Amíg ezt nem látja be mindenki – a döntéshozóktól a fogyasztókig –, addig csak általános romlás következhet, még ha nem is vagyunk ezzel mindig tisztában. Csak remélhetjük, de nem lehetünk biztosak abban, hogy az emberiség képes a korrekcióra, az önkorrekcióra is.
Egyelőre úgy fest, hogy az infláció tartósan velünk marad, s akár egyre súlyosabb méreteket is ölt. A kínálati oldalon megjelenő áruk, szolgáltatások előállításához szükséges források objektív és gyorsuló szűkülése figyelhető meg, és ennek hatására drágul meg minden. Fogyóban van a világon a fa, az összes alapvető élelem és egyéb mezőgazdasági alaptermék. De nincs a föld mélyén sem a fogyasztás eddigi dinamikájával összhangban mérhető ásványi kincs. Ezt már korábban is állították tudósok, majd a fősodrú média ezt azzal intézte el, hogy vaklárma volt.
Most viszont sajnos felsejlik egy olyan forgatókönyv is, miszerint fegyveres harcok folynak majd a természeti erőforrások birtoklásáért. Ez lényegében már elkezdődött! Miközben újfajta diktatúrák épülnek ki nemzethatárokon belül. A történelmi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az ilyen folyamatok nem szoktak sok jót hozni.
