Elfogadhatatlan mindaz, amit a környezetünkkel az utóbbi időben művelünk. Bolygónkat gyors tempóban tesszük egyre lakhatatlanabbá, miközben a régiónkban tapasztalható lesújtó demográfiai trendek ellenére a Föld lakossága egyre nő. Lassan jut el azonban mindenkinek a tudatáig, hogy valamit sürgősen tenni kéne. Az pedig, hogy mi a káros vagy kevésbé káros, netán elfogadható vagy kívánatos, ezt máris sikerült elképesztő mértékben elpolitizálni. Zöldek és még zöldebbek mondják meg a „tutit” azzal kapcsolatban, hogyan éljünk, mit fogyasszunk, mit vásároljunk, hogyan bánjunk a hulladékkal, miből nyerjük az energiát. Figyelemre méltó ugyan, amikor egy-egy átlagember kevesebb műanyag zacskót használ, vagy szelektíven gyűjti a hulladékot. Az igazi változást azonban az energiaszektorban működő nagyvállalatok nélkül nem lehet elképzelni.
Az EU által megalkotott taxonómiarendelet kiegészítésére vonatkozó javaslat „hevítette” fel az európai politikát a napokban. A franciák, a németek, az osztrákok más-más álláspontot képviselnek, de egy-egy tagállamon belül is nyilván jelentős megosztottság tapasztalható lakossági, de még szakmai körökben is. Egy tájékozatlan, a fizikai és a kémiai folyamatok lényegét illetően, valamint a biológiában is kevésbé jártas átlagember hogyan ítélhetné meg, hogy amikor az egyik híres tudós a földgáz vagy a nukleáris energia felhasználása mellett ágál, a másik, szintén elismert szaktekintély ellene beszél, akkor kinek lehet elfogadni a véleményét.
RENDELET RENDELET HÁTÁN
Az Európai Bizottság február 2-án terjesztette elő az úgynevezett taxonómiarendelet kiegészítésére vonatkozó véleményezést. A módosításokat követő végleges javaslat szerint a nukleáris és földgázenergia zöldminősítést kaphatott. Az Európai Unió 2016-ban hagyta jóvá a Párizsi Megállapodást, melynek az USA Joe Biden révén továbbra is részese marad. A dokumentum célja, hogy a pénzügyi források a fenntartható fejlődést elősegítve áramoljanak. Azt követően az Európai Bizottság 2018-ban tette közzé a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervet. Ennek szintén egyik fő célja, hogy a tőkeáramlás a fenntartható befektetések felé irányuljon. Ez jól is hangzik, de felmerül a kérdés, hogy a befektetők mi alapján tudják majd meghatározni, hogy mi tekinthető fenntartható tevékenységnek.Vajon mi alapján lehet egy befektetésre rányomni a zöld bélyeget? A taxonómiarendelet talán ebben nyújthatna segítséget, de ha gyakran módosítják, kételyek merülhetnek fel ezzel kapcsolatban is.
A rendelet az egyes tevékenységekhez kapcsolódó feltételeket határozza meg, amelyek teljesülésekor megkaphatja a zöld címkét. Egy adott tevékenységnek nem csupán azt a feltételt kell teljesítenie, hogy hozzájárul a fenntartható fejlődéshez. Az is igaz kell hogy legyen, hogy semmilyen formában nem károsítja a környezetet. Itt már elég nehéz meghúzni a határt. Ennek következtében ugyanis egy szélgenerátor vagy egy napelempark nem minősül azonnal zöldnek. Valójában ugyanis változást hoz bizonyos fajok élőhelyében, de számos egyéb környezeti hatás is felismerhető. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy maga a taxonómiarendelet precízen nem határozza meg, hogy mely technológiák alkalmazhatók és melyek nem egy-egy tagállam területén. Az energiaszektor Európában jórészt magánkézben van. Az erőművek is részben vagy teljesen magánfinanszírozásból épülnek, így nem csoda, ha végül a pragmatizmus lett a nyerő hozzáállás.
FÜSTKÖDBE VESZŐ CÉLOK
A fenntarthatóság mellett az ellátásbiztonság, valamint a gazdaságosság is fontos szempont. Sokan vélik úgy, hogy a növekvő energiaigények kielégítése atomerőművek nélkül nem érhető el. A karbonsemlegesség szintén teljesíthetetlen a nukleáris energia nélkül. A rendelkezésre álló technológiák mellett a megújulók nem tudják az év minden napjában biztosítani a stabil áramszolgáltatást. Az EU-s taxonómiarendelet módosításáról szintén sokan vélik úgy, hogy túlzóan leegyszerűsítő rendszer. A kérdés ugyanis nem egyszerűsíthető úgy le, hogy van zöld és nem zöld technológia. Ennél sokkal bonyolultabb ez a kérdés. A fenntarthatóság mellett ugyanis fontos az ellátásbiztonság és a gazdaságosság is. A sokak által nagyon zöldnek hitt napelemeket is le kell gyártani, és már a gyártás során környezetkárosítás történhet. Azt követően fel kell szerelni, ami az élőlényektől területet foglal el. A napelem élettartama végén pedig ismét kezdeni kellene majd vele valamit.
Az Európai Bizottság a taxonómiarendelet ismertetése után végül úgy döntött, hogy az atomenergia és a földgáz egyaránt szükséges a sikeres zöldátmenethez. Sokakat meglepett az, hogy végül fenntarthatónak minősítették az atomenergiát és a földgázt. Az előbbi nukleáris hulladékot termel, utóbbinak az elégetése üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. Az Európa Parlament Zöld frakciója élesen bírálta a fenntarthatósági definíciókkal tudatosan játszó brüsszeli bizottságot. Mindez pedig azt jelzi csupán, hogy összességében egyetlen energiaforrás sem száz százalékig fenntartható és igazán zöld. A döntés pedig úgy is felfogható, mint a pragmatizmus győzelme a korábban mindenhatónak hitt zöldideológia felett. A történet azonban itt még nyilván nem ér véget.
