Az inflációs várakozások az őszi előrejelzéshez képest világszerte jelentősen felfelé módosultak. Ahogyan azonban a kínálati korlátok és a magas energiaárak okozta nyomás enyhül, az infláció várhatóan csökken az év utolsó negyedében. Ugyanakkor a háborús fenyegetőzések, a fegyveres konfliktusok kialakulásának esélye, a járvány esetleges újabb hulláma, valamint más, hasonló események hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az infláció ismét felpörögjön.
Akik korábban, a „boldog békeidőben” az inflációval riogattak, azok most fontoskodva állapíthatják meg, hogy megmondták előre. Pedig nem kellett hozzá különösebb szakértelem, hiszen a pénzvilág története mindig is arról szólt, hogy végül sikerült mindent (is) „elinflálni”. Valójában amikor nincs pénzromlás, vagy az nem érzékelhető, elindulnak olyan folyamatok, melyek végül oda vezetnek, hogy mégis legyen. Magukat a folyamatokat pedig a felpörgő infláció tovább gerjeszti, így alakulnak ki a kedvezőtlen körülmények, úgynevezett negatív spirálok.
Az inflációt, avagy pénzromlást hívják még pénzpuffasztásnak vagy pénzpuffadásnak is a közgazdaságtanban. Az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása zajlik ilyenkor. Eredetileg a latin eredetű szó, az infláció az orvosok által használatos felfúvódást jelentette. Az amerikai polgárháborúban (1861–1865) a forgalomban lévő papírpénz nagymértékű számszerű emelkedésére utalt az ércpénzhez képest. Ezután terjedt el a közgazdaságtanban. Eredetileg a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének fedezet nélküli emelésére, vagyis pénzrontásra utal. A kormányok előtte és azóta is gyakran éltek, illetve élnek ezzel a lehetőséggel, a likviditási nehézségek kiküszöbölése céljából.
NEM ÚJDONSÁG TEHÁT
Az ókori Egyiptomban is zajlottak már olyan folyamatok a ránk maradt feljegyzések szerint, melyek arra utalnak, hogy már akkor is létezett infláció. A harmadik században, több mint ötven év polgárháborút követően, a Római Birodalom is komoly gazdasági válságba merült. A központi hatalom a pénzrontás praktikáival próbálta meg ellensúlyozni a negatív következményeket. A fémérmék egyre kevesebb nemesfémet tartalmaztak, az árak emelkedni kezdtek, kevesebbet ért a pénz. Diocletianus (ur. 284–305) – a pénz vásárlóerejét helyreállítandó – 294-ben úgynevezett pénzreformot hajtott végre. Mivel az sem volt igazán hatásos, a császár ár- és bérmaximáló rendeletet adott ki. A 301-ben kiadott ediktum a maga nemében páratlan irat, egyben bizonyíték, hogy az ármaximalizálás nem új keletű próbálkozás. Több mint ezer árucikk és szolgáltatás, valamint egyes szakmák napi munkabérének hatósági díját sorolja fel a dokumentum, és szab nekik felső határt. Az intézkedés végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy általános érvényű lenne a megállapítás, hogy az árak befagyasztásával ne lehetne bizonyos körülmények között mérsékelni a pénzromlás ütemét.
RÖVID TÁVON HATÁSOS LEHET AZ ÁRSTOP
A jegybankok esetenként különböző eszközökkel veszik fel a harcot az inflációval. Próbálkoznak kamatnöveléssel is. Amikor azonban valójában a pandémia miatt felborult kereslet és kínálat egyensúlyának kell helyreállnia, arra nem elsősorban az irányadó kamat növelésével lehet hatni. Ha ismét a régi tempóban dolgoznak a termelői és feldolgozó kapacitások, lesz-e elég csip, és beférnek-e a konténereket szállító hajók is a kikötőkbe, a kínálat kezdi-e közelíteni a keresletet, vagy esetleg meg is haladja, akkor a pénz is többet fog érni.
A mögöttünk álló év utolsó hónapjaiban azonban az áremelkedés világszerte egyfajta hisztériába ment át. Az áremelkedések a fejekben úgy csapódtak le, hogy mindenki elkezdett attól tartani, hogy a helyzet tovább fokozódik.
A járvány okozta gazdasági nehézségeket kezdetben jobb híján a jegybankok pénzt kibocsátva, és a kormányok költekezésbe kezdve próbálták orvosolni. A mostani körülmények között, ilyen előzményekkel akár hatásos is lehet az árstop. Úgy alakult, hogy nálunk éppen a választások előtti időszakra esik az infláció megugrásának időszaka. Így talán logikus, hogy a kormány megpróbálja tompítani ezeket a folyamatokat. A külső okok mellett gerjesztheti az inflációt az is, hogy a 2022-re várt GDP-növekedés részben a belső kereslet, a fogyasztás által vezérelt lesz, különösen az első negyedévben.
De több ország is alkalmaz hasonló intézkedéseket, ott is, ahol nem lesznek most választások. Ez is arra utal, hogy az intézkedések hatásosak is lehetnek. Lengyelországban viszont átmeneti áfacsökkentéssel próbálkoznak. A forgalmi adó csökkentésével tulajdonképpen az állam mond le bevételeinek egy részéről. Ott az emberek ilyen módon kapnak pénzt valójában.
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartós állami ármeghatározás felborítja a piacot. Az ilyesmi azonban előbb-utóbb hiányhoz vezet. Rövid távon viszont hatásos lehet. az inflációs spirál lélektani tényezőjét segít tompítani. A piaci folyamatok is oda hatnak a logika alapján, hogy a termelők a számukra kedvező, magas árak hatására fokozatosan elárasztják termékeikkel a piacot. Ez akkor elindít egy olyan folyamatot, ami ismét elvezet majd az árak stabilitásához. Csak az a bizonytalan, hogy ez mennyi ideig tart.
