Miközben az utóbbi időben szinte naponta azt tapasztaljuk, hogy drágul valamilyen áru vagy szolgáltatás, hivatalosan jelentős mértékben nem ugrott meg az infláció. Tavaly a járvány okozta leállás, a korlátozások sok szektorban kiváltották az értékesítés akadozását. A készleteket pedig a legtöbb esetben árengedményekkel, „leakciózással” próbálták csökkenteni. Emellett a likviditás fenntartását is sok esetben árleszállításokkal próbálták elérni, abban bízva, hogy így növelhetik a forgalmat. Ezek a folyamatok mérséklik, mások viszont gerjesztenék a pénzromlást.
Szerbiában 2020-ban 1,6 százalék volt éves szinten az infláció. Júliusban 3,3 százalékos volt a pénzromlás mértéke, éves szinten. A hivatalos statisztikák szerint júliusban – júniushoz képest – 0,2 százalékos inflációt mértek. A decembertől júliusig terjedő időszakban pedig 3,7 százalékos volt a pénzromlás. Természetesen sok minden az átlagosnál jobban drágult, de néhány dolog olcsóbb lett, vagy azonos áron kínálják, így valójában nincs okunk kételkedni az adatok pontosságában. A szigetelőanyagok, bizonyos fajta faanyag, az üzemanyag, a gáz és sok más termék drágult meg jelentősen. Az utóbbi időben például a sertéshús is drágul – ami a takarmányárak tükrében nem meglepő, viszont a felvásárlási árak nem emelkedtek olyan mértékben. Az sem meglepő azonban, hogy a várakozások előre beépülnek bizonyos árakba.
A FOGYASZTÓI ÁRINDEX ALIG MOZDULT
Az éves fogyasztói árindex 100,2 volt az elmúlt egy évben Szerbiában. A fogyasztói árindex az infláció jelzésére szolgáló indexszám. Többet mutat azonban annál, mint tisztán az ifláció százalékban kifejezett mutatószáma. Méri a lakosság által megvásárolt áruk árának, az igénybe vett szolgáltatások díjának átlagos változását egy meghatározott időintervallumban. Sokan ezt tekintik az infláció igazán hiteles mérőszámának. A teljes infláció becsléséhez és meghatározásához azonban sok más árindexet is érdemes figyelembe venni.
A fogyasztói árindexet eredetileg a bérek megélhetést biztosító szintjének meghatározására találták ki. A világ számos országában a fogyasztói árindexhez kötnek különböző szociális és jóléti juttatásokat és szolgáltatásokat. A nyugdíjakat, szociális jellegű segélyeket is a fogyasztói árindexszel összhangban alakítják. De figyelembe veszik a jegybanki alapkamat és különböző kamatlábak megállapításakor is. A kormányok és központi bankok a pénzügyi politikájukban a fiskális és monetáris politika kreálása során – elsősorban inflációs céljaik alakításánál – számításba veszik a fogyasztói árindexek alakulását. Fontos szerepet kap a szakszervezetek és munkaadók közötti bértárgyalásokban is. A minimálbérrel kapcsolatban most folyó egyeztetések alapja is lehet. Azt is meg kell jegyezni, hogy például a minimálbér meghatározásakor nemcsak arra kellene törekedni, hogy az inflációhoz és a fogyasztói árindexhez képest is reálértékben a minimálbér ne csökkenjen – még ha abszolút értékben nő is –, hanem az életszínvonal növelése is fontos és kívánatos lenne.
Ilyen szempontból szemlélve a dolgok alakulását, elméletileg nincs a közgazdaságtannak még egy olyan kulcsfontosságú eleme, mely olyan mértékben meghatározná a gazdaság minden egyes területét, mint az ár, illetve az árak változása. A fogyasztói árindex pedig a legismertebb és leggyakrabban használt mérőszám a megélhetési költségek, valamint az infláció változásának mérésére.
A statisztikai hivatalok gyakorlata is igazolja, hogy a fogyasztói árindexek számítása nem problémamentes. A fogyasztói árindexet azért találták ki, hogy valamilyen módon mérni lehessen a megélhetési költségek változását. Egyszerre kellene a fogyasztói árindexnek egyfajta megélhetési indexnek lennie. A maginfláció kiszámításának eszköze is legyen emellett, valamint a reálkamatok kiszámítását is befolyásolja.
PONTOS SZÁMÍTÁS, „CSALÓS” MUTATÓSZÁM
A fogyasztói árindex mérésében – ahogyan minden más mutatószám esetében is – torzulások tapasztalhatók. A termékek egymás közötti helyettesítését az index nem veszi figyelembe. Ha például a sertéscomb megdrágul, de a csirkemell ára változatlan, a fogyasztók inkább az utóbbit vásárolják. A termékek és szolgáltatások esetleges (és mindig kívánatos) minőségjavulását sem tükrözik a számok. De más jelenségek is torzíthatják azt, amit a mutatószámokból látni vélünk.
A számos felfelé mutató kockázat miatt nem zárható ki, hogy az év hátralevő részében is drágulnak majd bizonyos termékek. Miközben a pangó raktárkészletek kiürítése érdekében sok minden akár olcsóbb is lehet.
A jelenlegi kilátások szerint augusztusban a júliusihoz hasonló szinten maradhat az infláció, esetleg kis lassulás is elképzelhető. Szeptemberben enyhe gyorsulásra lehet számítani, novemberben akár a 3 százalékos (plusz-mínusz 1,5 százalék) célszint felső határát is súrolhatja.
A beszállítói láncok szakadozása és a szállítási kapacitások sérülése nem kívánatos világgazdasági folyamatokat generálhat. Az alapanyag- és nyersanyagárak ilyen mértékű elszállására nem sokan számítottak, mégis bekövetkezett. A mezőgazdasági terményárak pedig az időjárási okok, valamint a kínai beszerzések miatt robbantak. Mindezek miatt lenne fontos az inflációs adatok felbontása egyszeri és tartósnak vélt hatásokra, de ez külön téma lehetne.
