Miután a munkaügyi és népjóléti minisztérium döntött arról, hogy 2,6 százalékkal emeli az idősek otthonaiban való tartózkodás árát, feljajdult azoknak a nyugdíjasoknak a tábora, akik nyugdíjukból eddig is csak nehezen tudták fedezni az otthonokban történő ellátás árát. A nyugdíjakat, mint ismeretes, tavaly október óta befagyasztották, így nehéz helyzetbe kerültek azok, akiknek az ellátmányából csak a bennlakásra futotta. Néhány száz dinár biztosan hiányozni fog ahhoz, hogy fedezni tudják a költségeket – írta az újvidéki Dnevnik napilap.
A legutóbbi drágítás tavaly novemberben volt, akkor az idősek otthonaiban a havi bennlakás 17 000–40 000 dinárba került, attól függően, hogy az otthon milyen komforttal rendelkezik, illetve az illető személy milyen ellátást igényelt. Pillanatnyilag, a drágulást követően, legalább 18 000 dinárba kerül az ellátás az államilag fenntartott intézményekben.
Noha a jelenlegi gazdasági helyzetben és alacsony nyugdíjak mellett ezek az árak magasak, mégis alacsonyabbak, mint a magánkézben levő idősek otthonaiban, amelyekben a havi ellátásért ezer eurót is elkérnek. Nagy gondot jelent, hogy Szerbiában mindössze 38 államilag fenntartott idősek otthona működik, ezekben összesen 9456 férőhely van, noha az igények ennél nagyobbak. Az országban ugyanis mintegy 1,2 millió hatvan évnél idősebb személy él, akiknek elhelyezése és gondozása egyre nagyobb problémát jelent. Ha például minden hatodik hatvanadik életévén túllevő személy úgy döntene, hogy az öregek otthonainak egyikében éli le hátralevő éveit, minden egyes helyre nem kevesebben mint 175-en pályáznának. Más szóval, csupán egy százalékuknak van esélye arra, hogy ágyhoz jusson a 38 otthon egyikében.
Az állami költségvetésből 10-20 százalékos költségtámogatással fenntartott intézmények közül 25 gerontológiai központ, hét idősek és nyugdíjasok otthona, hat pedig a szociális központok keretében működő osztály. Valamennyiben százszázalékos a kihasználtság, egy-egy felszabadult helyre évekig kell várni. Magánkézben 50 otthon működik, ezekben mintegy kétszáz hely van, de csak hét otthonnak van működési engedélye. A legtöbb panzióként, idegenforgalmi, vendéglátó-ipari vagy klinikai létesítményként működik, és megkerülik a szigorú előírásokat, amelyek az idős személyekről való gondoskodást kísérik.
Külön gondot jelent, hogy Szerbiában a lakosság elöregedését az egyre kifejezettebb elszegényedés is kíséri. Az országban mintegy 120 000-re tehető azoknak a 65 éven felülieknek a száma, akik a szegénység alsó határa alatt tengetik életüket. Nagy többségük szívesen lakna idősek otthonában, ám számukra ez a lehetőség elérhetetlen vágyálomnak számít, mivel még a legszerényebb ellátás költségeit sem tudják fedezni.
Nehéz helyzetben vannak a falun élő idősek is, akik amíg dolgozni tudtak többnyire a háztáji kiskertek jövedelméből tartották el magukat, de amikor munkaképtelenné váltak, nagy részüknek nincsen aki gondját viselje, fizesse az állami otthonokban való elhelyezésük költségét. Nem véletlenül tehát igen időszerű a szociális jellegű nyugdíj folyósításának bevezetése. Ezzel különösen a falun élő kisigényű idős emberek sorsán lendíthetnének. Kár, hogy eddig csupán a kezdeményezésnél tartanak.
